Tapasztaltabbak, idősebbek! Mi a véleményetek ebben az anyós ügyben?

Sziasztok :)

Tapasztaltabbak segítségét/véleményét szeretném kérni. Megpróbálom röviden és érthetően.

Már fél éve randiztunk a párommal, amikor az "anyósom" egy ebéd közben felhívta, hogy azonnal rohanjon haza (valami macska ügy miatt), a párom azt mondta, épp velem ebédel. Ekkor ez a válasz jött a telefonból:

-Már megint azzal a kis krvával?

Onnantól kezdve heti szinten halgattam ezeket. *kis krva, *csak kihasznál *a nővéred látta valami pasival (WTF 🤣 heti szinten) *el fog hagyni *úgy sem tart sokáig.

Persze nem az anyóstól, mert Ő maximum csak fényképen látott, a nővére egyszer személyesen.

Azt tudni kell, hogy Ők így hárman éltek. (Párom 36, Ő nagyon későn született, nővére 45 meg anyuka)

Ez tartott 4 évig, hozzáteszem a párom mindig teljesen kiállt mellettem, csak azért mesélte el, miket mondtak, mert nagyon fájt Neki, nem értette, de persze párszor sikerült jól összeugranunk, mikor elkezdtem róluk csúnyábban beszélni.

Egy éve vettünk kertes házat, (tehát anyós már 5 éve nem látott, csak fényképen) ezalatt az egy év alatt elcsendesült minden, a párom már-már alig beszélt velük, de azért segített ha kellett. Én is lassan "meggyógyultam", mert iszonyatosan fájtak amik történtek a pár év alatt, kb.heti szinten.

Anyós öregszik ugye, 75. éves lett idén.

Nem dolgozik már, az egyik gyereke kirepült, kezd összesni, illetve már össze is esett. (Depresszió, fekszik egész nap)

Teljesen ki van bukva, hogy ennyire el vagyunk távolodva, hogy Ő nagyon szeretne kijönni a kertbe, szeretne családi viszonyt, unokát (Amire azt mondta ha unokája születne, földhöz csapná). Én leszögeztem, hogy Nekem ezzel semmi bajom, de Én nem leszek itt akkor. Jöjjön, csináljon amit szeretne, szóljanak ha elment.

Most az kifogásolja, hogy Ő nem szeretne úgy jönni, hogy Én nem vagyok itt. A párom pedig erősködik, hátha a "családtól" elmúlik az anyuka depressziója.

És mi lesz az Én családommal? Akik hallani sem akarnak a kapcsolatomról, mert utálták az egészet, a sok sírást, a megalázásokat, a kurvázásokat, hogy emiatt nem akarok gyereket, soha a büdös életbe. Az Én családom meg fog békélni? Nem. Mert ugyan az a véleményük mint az enyém.: Tartsa meg a véleményét, és ne is keressen soha, ahogy eddig sem.

Vagy a sok-sok tüske ami bennem van? Hogy segíthetnék, amikor hányingerem van a gondolattól, hogy Én ezzel a nővel akár egy asztalhoz is üljek? Persze a párom kedvéért megfordult a fejemben, de egyszerűen sírni tudnék, ha erre gondolok, nem megy.

Az összes barátját, barátnőjét elüldözte mellőle eddig, nem tudom hogy emiatt depressziós-e, mert engem nem sikerült, vagy tényleg így érez.

Ti mit tennétek? Tanácstalan vagyok. :(

Az előző anyósommal imádtuk egymást.

Az, hogy szakítsunk, soha nem volt opció, nagyon szeretjük egymást, a családi hátteren kívül, SOHA egy vitánk sem volt.