A jövőbeli anyósom ki nem állhat, mit tegyek? 27/N
Még gimnáziumban ismertem meg a vőlegényemet. Akkor egyáltalán nem beszéltünk, maximum pár szót. Aztán gimnázium után összehozott minket az élet, azóta is együtt vagyunk, tavaly meg is kérte a kezem.
A probléma abból adódik, hogy a családjának elég sok pénze van. Azt nem mondom, hogy milliárdosok, de van pénzük.
Leszögezném, hogy jó ideig nem is tudtam, hogy a vőlegényem milyen körülmények között él, de nem is érdekelt, hiszen önmagáért szerettem bele. Az anyja már máshogy látja a helyzetet... szerinte csak a család pénzére fáj a fogam, és egy törtető vagyok. Bocsánat a fogalmazásért, de ő az a tipikus kiállhatatlan hárpia, aki játsza a jópofi feleséget, közben egész életében egy percet nem dolgozott. Azt a sok pénzt sem ő teremtette elő természetesen.
Az igazi baj akkor kezdődött, amikor én ezt közöltem vele. Képzelhetitek, hogy mi van azóta.
Az apával egyébként nincs baj, úgy látom, hogy ő kedvel. Na de a felesége... Attól félek, hogy a vőlegényemet meg válaszút elé fogja állítani, de akkor úgysem engem választ, hiszen ő csak az anyja...
Szóval, mit tennétek a helyemben?
Én csak arra lennék kíváncsi, hogy milyen előzmények után borult ki az “anyós” és került sor a nyílt konfrontációra.
Nyilván látott igényeket, kihasználást, amiből aranyásást látott, még ha nem is így indult anno a kapcsolat.
Olyan nincs, hogy minden előzmény nélkül egy napsütötte szerda reggel csak úgy neked ugrott.
Érdekes, hogy a legtöbb ilyen típusú kérdésnél a Kérdező a kommentháború közepén rögtön rácáfol a dolgokra.
Nekem is van saját lakásom, és meglepő módon sose kaptam meg, hogy ágról szakadt lennék.
A válaszokból is látszik, hogy a Kérdező nem más, mint a sztori vérigsértett kis hercegnője, aki egyébként nem tud kiállni magáért, csak puffog és hisztizik, nem mellesleg nem gyengén lenézi a jövendőbeli anyósát. Pár példa: hárpia, vénasszony. De mit tett ő a kapcsolatba? Ez természetesen nem derül ki. Valószínűleg anyós azért vélekedik így a Kérdezőről, mert látja, hogy valójában milyen.
"A házassági szerződést jó ötletnek tartanám. Persze nem úgy, hogy kisemmiznek."
A házassági szerződés pont azért van, hogy senkit se semmizhessenek ki.
"De a számat nem fogom befogni, és bocsánatot sem fogok kérni. Ha háború, akkor legyen háború. Eleve nem úgy neveltek, hogy szótlanul tűrjem el a sértegetést."
A szótlanul eltűrni meg a háború között vannak fokozatok. Talán meg kéne tudni találni az arany középutat.
"az a vénasszony"
Ebbe a háborús, vénasszonyos képletbe hogy férnének bele a leendő gyerekeitek? Elég szép lesz, ha arra fogod majd nevelni őket, hogy így beszéljenek a nagyanyjukról... Márpedig ha te így bírsz beszélni róla, akkor őket is erre fogod nevelni, mert elsősorban példaadással fogsz tudni nevelni, nem szavakkal.
Eddig vártam, hogy majd csak kiderül, de nem. Ezért megkérdezem:
A pasi 27 évesen nem dolgozik és a szülők tartják el?
Vagy hogy kerül ebbe a sztoriba két, nem is gyerekember szüleinek az anyagi helyzete?
Még mindig nem tudjuk, hogy min tört ki a balhé?
Nyilván a te igényeiden, mert te voltál a célpont, nem a jövedelem nélküli 27 éves fiúk.
Ha tudnám min tört ki, akkor leírtam volna.
Közben beszéltem édesanyámmal, és nagyon megrémültem, mert szinte ugyanazt mondta nekem, mint amit ti leírtatok. Akkor pedig már tényleg baj lehet, ha a saját anyám is ezt gondolja rólam.
Jobb lesz, ha bocsánatot kérek tőle.
#49
Meglepő fordulat!
Én speciel örülök, hogy anyukád is így látja a dolgokat, de főleg, hogy hallgatsz rá.
Így lesz jó!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!