A jövőbeli anyósom ki nem állhat, mit tegyek? 27/N

"Úgysem tudja az anyós bizonyítani. Nem azt mondtam, hogy a vőlegénnyel kézenfogva kell az anyós előtt visszajátszani."

Előbb-utóbb megtudná így is úgy is, nyugodt lehetsz. Egy következő konfliktusnál valamelyikük elszólná magát, talán éppen a kérdező, vagy bármi. De ha nem tudná meg, akkor is sunyi, alattomos módszer, amitől nem fog nőni a vőlegénye szemében, sőt!

"Az ember lojalitása megoszlik az anyja és a párja közt. Nem magától értetődik, hogy akkor most el kell fogadnom, hogy a két legszeretettebb ember közül az egyik nem százas, és akkor a másik mellé állok valamennyire/teljesen."

Mindenki tudja előre, még mielőtt belemegy egy kapcsolatba, hogy igen, ilyenek lesznek, mindenféle dolgokkal kapcsolatban, hogy majd konfliktus lesz és dönteni kell vagy megtalálni az arany középutat, a kompromisszumot. Meg kell tanulni kezelni az ilyen helyzeteket mindegyik félnek - de közben bizonyos elveket nem szabad feladni, pl. nem szabad átmenni alattomosba, ha azt akarjuk, hogy a párunk tisztelni tudjon minket.

"Ez egy folyamat, ami a köztük őrlődőnek fájdalmas."

Igen, mindenki tudja, és aki szereti a másikat, az próbálja csökkenteni a fájdalmat. Azzal viszont csak növelné, ha a másik legszeretettebb ember háta mögött felvételt készítene róla, mert azzal azt bizonyítaná, hogy semennyire se szereti, még csak nem is tiszteli azt, aki a párja másik legszererettebb embere.

"Onnan kezdve, hogy egyértelműen bízik benne, akkor már nem kell."

Házasságra készülnek anélkül, hogy ez az egyértelmű bizalom máris meglenne, úgyhogy szerintem valamit nagyon rosszul csinálnak... Ha a bizalmat csak egy(? vagy ki tudja, hány...) ilyen kalózfelvétel eredményeképpen lehet "kikényszeríteni" a másikból, akkor fabatkát sem ér az egész kapcsolat...

"A hangfelvétel csak amiatt kell, ha kételkedne a vőlegény. Onnan kezdve, hogy egyértelműen bízik benne, akkor már nem kell. Az anyós is tudja, a meny is tudja, mit mondott az anyós. Az anyósnak meg elég azt látnia, hogy a fia hisz a menynek."

Elégnek elég lenne elvileg, csakhogy nem szoktak itt véget érni a lehallgatásos történetek, hanem jön az utóéletük, hogy pl. egy következő konfliktusnál majd azt mondja a felidegesített menyasszony a vőlegénynek az anyósjelölt (vagy másvalaki) füle hallatára (mert idegesen nem sikerül türtőztetnie magát), hogy "Már megint nem hiszel nekem? De hiszen a múltkor is hogy viselkedett az anyád, a saját szemeddel láttad, már nem emlékszel?" - és már meg is tudta az anyós, hogy felvétel készült a beleegyezése nélkül, másképp nem láthatta volna a saját szemével a fia, hogy ő akkor hogy viselkedett, egyértelmű, ő se teljesen hülye...

Nem vagyok anyós és még menynek sem mondhatom magam, de ha egyszer valaki/bárki belepofázna a házasságunkba, hogy én és a férjem milyen feltételekkel éljük az életünket nagyjából 30 éve, azt úgy vágnám ki a házamból, mint a taknyot.

Ha a (nem létező) gyerekemnek ez nem tetszene, mehet ő is utàna!

Szerintem magad alatt vágtad a fát Kérdező.

Ilyen hátszéllel szemben soha nem leszel boldog, mert az első komolyabb konfliktusnál a pasid igazolva fogja látni az anyja véleményét.

És még annyit:

Ha nem kapod össze magad és nem kérsz bocsánatot, borítékolom neked, hogy esküvő sem lesz!