Mit lehetne tenni?

Sziasztok! Nagyon köszönöm ha végig olvassátok, kíváncsi vagyok a véleményetekre. Megpróbálom röviden (már amennyire lehet ezt röviden…) összefoglalni. :)

2,5 éve vagyunk együtt a barátommal (mindketten 20 évesek vagyunk, még külön lakunk, de remélem hamarosan összeköltözünk :D) alapjáraton nagyon jól megvagyunk. Szeretjük és kiegészítjük egymást, stb.

Egy gond van, de az hatalmas: a “kedves”anyukája. Igaz, nem vagyok szakember de valószínüleg nárcisztikus személyiségzavara van. Ez abban nyilvánul meg, hogy állandóan érzelmileg zsarolja, manipulálja, bűntudatot kelt benne, kihasználja, zsarnokoskodik felette, kontroll alatt tartja stb. Ha betelik a pohár a barátomnál és ideges akkor meri ezeket kimondani csak. Például mielőtt indult hozzánk akkor ilyeneket kezdett el mondani hogy “Menj csak, hagy engem itt egyedül!” “Annyi mindent megtettem érted te pedig elmész itthonról” “Így viselkedsz azzal aki megszült téged?” Hát mégis hogy lehet ilyet mondani a saját gyerekének? 😞 A legrosszabb hogy a barátom (mivel teljes agymosást hajtott végig rajta az anyja) sokszor nem látja ezeket a dolgokat. Ahogy írtam feljebb is hogy csak akkor meri kimondani vagy ismeri be hogy az anyja tönkreteszi mikor ideges. Nekem a szemembe jópofizik és elkezdi a rizsát nyomni hogy “mindig ilyen lányt képzeltem el a fiam mellé” , na de ugye a hátam mögött meg “Ez a lány azt hiszi elveheti tőlem a fiam” (erre bizonyíték is van) mikor én nem akarok elvenni senkitől senkit, csak egyszerűen egy szeretetteljes légkört szeretnék teremteni a barátommal és a lelki sebeit valahogy begyógyítani. Aljas módon oda-odabökdösi a megjegyzéseit rám mikor elmegyek a barátomhoz. Egyszer megpuszilta az arcom a barátom és simogatta a kezem és úgy nézett rám mintha megakarna ölni.

A kérdés hogy ti mit tennétek ha így viselkedne veletek a párotok anyja/apja?

Ne haragudjatok hogy ilyen hosszú lett de kíváncsi vagyok a családtagjaimon kívül más véleményekre is.