Hogy lehetne jól megoldani ezt a helyzetet?

Mindketten 28 évesek vagyunk a párommal, közös házunk van amit a nagyszüleimtől örököltem, de úgy határoztam menjen bele a közösbe. Szóval az élet úgy hozta hogy nemrég a párom édesanyja meghalt, az após pedig 74éves (párom nevelőapukája,nincs más rokona csak a férjem) hozzánk költözött. Mindketten sokat dolgozunk, a nyáron még sehol se voltunk kettesben, mert bárhova megyünk mégha egyet fagyizni is az após jön velünk, mintha kicsit a gyermekünk lenne.

Na most a helyzet az, hogy anyumék elmennek nyaralni 4 napra és megkértek hogy addig ha szeretnénk a párom és én menjünk fel a házukba Pestre mert van egy kutyusok akiről gondoskodni kell. Amikor ezt elmondtam apósnak hogy 3 éjszaka egyedül lesz itthon, kiverte a hisztit. Semmi dolga se lenne csak a macskát etettni. Főzök neki meg bevásárolok..ez olyan nagy kérés?

Autónk nincs, 120 kilómétert már nem tudna végigutazni, meg a gond az hogy anyumék háza 1 szobás szóval hol aludna?

Most mit tegyek? Olyan jó lenne kicsit kettesbe lenni a párommal, nemcsak este de napközben is. Pesten legalább el tudnék menni valamerre, itthon semmit se lehet mert após a nyakunkon van. Nagyon szeretem, tényleg jó ember.

Csak azt nem bírom mikor kicsit összeszólalkozunk a férjemmel és már ott áll az szobaajtónknál és hallgatózik. Olyan ciki ez nekem.

Bűntudatom van hogy itt kell hagyjam 3 éjszakára de közbe olyan jó lenne menni egy kicsit, kiszakadni a hétköznapokból mégha csak 4 napra is