Mondjam el nekik a valódi véleményem?

Ezek utőn, amit írtál, tényleg nem értem, miért vagytok olyan maflák, hogy nem nyitjátok ki a szátokat.

Egyet jegyezz meg: addig lehet valakivel bármit megcsinálni, amíg az illető hagyja.

Ha ti nem veszitek magatokat emberszámba, felnőttszámba, akkor anyósék miért tennék? Ők pláne nem fognak felnőttként kezelni, mert nekik kényelmesebb így. Amit csinálnak, fogadjunk, hogy a szomszéddal baráttal nem merné megtenni. Sógornődéket annak tekintik, ezért nem vegzálják őket.

Én két dolog miatt hagytam az ilyeneket páromra.

1. Ha én rendezem a szüleit határozottan, ő sose tanulja meg, mindig rám fogja hagyni, magyarán megmarad töketlennek.

2. Nem akartam hogy ő nem szól semmit, de én igen, és így kialakuljon egy konfliktus helyzet.

Na. Eldurvult a dolog. A konfliktus helyzet ami most van, sokkal durvább az anyja és köztem, mint ami lett volna, ha az elején kinyitom a szám. És mindezt úgy, hogy nem is beszéltünk szemtől szemben. Rühelljük egymást.

A barátom viszont hosszú idő után, elkezdte rendezni és helyretenni a dolgokat, és ez mindent felülmúl.

Ezt persze soksok (eleinte)veszekedés előzte meg, ami kiforrt a megbeszélésekig.

Most az új szokásunk, hogy ha az anyjának van valami új húzása, leülünk, és mindketten elmondjuk, mit érzünk ezzel kapcsolatban, mik a félelmeink, mit látunk megoldásnak.

És aztán ő megbeszéli vele.

Ami nekem sz@r, mert olyan mintha sunnyognék, de ő szokta mondani már határozottan, hogy ez az ő dolga, hogy rendezze.

Nekem is mindenki azt mondja, engedjem el, meg nem az én dolgom. De ha közös életünk van, akkor bizony nem lehet érzelmileg elkülönülni.

Aki tud, az tud, irigylem, mert nekem sajnos nem megy.

Azért azt kulonitsük el, hogy a kérdezőnek nem az anyósával van a konfliktusa (hiszen ő egy külső, harmadik fél akivel beszélnie sem kell ha nem szeretne) hanem a párjával!

Hogy a párja túlságosan hagyja hogy a szülei belefollyanak az életébe (életükbe), nagyobb prioritást kapnak ami a kérdező számára már zavaró, konfliktus forrást szül köztük stb. Itt nem az anyóst kell megváltoztatni, hanem a kapcsolatunkban átbeszélni hogyan csináljuk hogy az nekünk jó legyen, mert mi szeretnénk közös életet kialakítani. És itt nem a hibás keresése a cél azt szeretném még kihangsúlyozni, hanem hogy a párommal szeretnék kiegyensúlyozott kapcsolatban élni.

Én elkérném a házból azt az összeget, amit beleadtam, az utolsó fillérig-aminél remélem volt annyi eszed, hogy minden papírt megtartottál, behajtás esetén-, a pasas meg ugráljon az anyjáék körül majom módjára, ameddig akar. Utána se a csávó, se a vérszopó családja felé többet nem néznék az életben!

Ha a csávód ilyen xarfaxú, hogy ennyire enged az érzelmi zsarolásnak, ott kell hagyni a pitsába, mert látszólag nem megoldható az, hogy csak ő szívjon az anyjáékkal, te ne. Ha meg egyedül öregszik meg? Egyéni szoc. problem. Ennyike...

Bocs, de én is hasonlóan rátelepedős családba születtem és tényleg tapasztalatból mondom, hogy aki 27(!) éves korára ennyire nem tanul meg kiállni magáért, az az ő baja.

24 éves vagy, fiatal vagy, egy percet ne csessz el tovább a fiatalaságodból egy ilyen tátiszájú xarfaxúra. Ha meg házasok vagytok, add be a válópert, oszt jó napot.

Ne haragudj, de a férjedről vagy egyéb társadról ennél szebben nem tudok és nem is akarok beszélni! Egyszerűen ki nem állhatom, ha egy pasi ennyire málé.

Én letiltanám a számukat és megpróbálnék valahogy bejutni a férjem telefonjába, hogy ott is letiltsam. Ha ez nem sikerül, a helyedben mindig, amikor a férjem telcsije nincs a zsebében, csak le van téve az asztalra, lehalkítanám. Ha fel se tudják hívni, probléma megoldva.

Azt semmiképp ne várd, hogy a fpérjed szóljon nekik, mert nem fogja megtenni. Ha érezné, hogy milyen aljasok vele, akkor már szólt volna, nem ugrott volna minden füttyentésre. Neked kell lépned!

Ha telefon ügyben nem jársz sikerrel, akkor szervezz programokat, legyen programotok, amikor a férjedet hívogatják, hogy segítség kell , éppen ne érjen rá! Éppen program legyen, ha azon nem vesz részt, akkor sértődj vérig és ne engesztelődj ki napokig és mondd neki, hogy ez nem egy normális házasság, ahol valakinek a szülei fontosabbak, mint a felesége!