Hogyan kell, hogyan lehet jól kezelni, ha kirepülnek a gyerekek? Mi van utána, milyen az élet aztán?

Elöször fucsa, hogy csak ketten vagytok a pároddal.

Utána meg fel lehet építeni egy új, sokkal szabadabb közös életet, azt tudtok csinálni, amire kedvetek van, nem kell a gyerekekre tekintettel lenni.

Piszkosul tud hiányozni a büdös kölke, de azért nagy megkönnyebbülés!:)

Elkezdődhet a saját élet - hogy mennyire lesz tartalmas, azt az egyén dönti el - nincs felelősség irányába, amikor meg jön, lehet rá örömmel készülni.

Ha nincs beteges függőségi viszony, akkor gyakorlatilag az addigi nevelésnek az volt a célja, hogy a gyerekből önálló felnőtt legyen és sikeresen megálljon a lábán. Ez sikerült, hurrá!

Felléphet empty nest syndrome: Felesleges vagyok, mert már nem kell nevelni a gyerekeket. Ez egy identitásválság, mert a 20-25 évig tartott elsődleges feladat megszűnt. Viszont:

Nem csak szülő vagy, hanem férj/feleség és férfi/nő is. Ezek a szerepek ismét nagyobb hangsúlyt kaphatnak. Ha nem vagy zombi és a gyerekek előtt sem voltál az, akkor volt 1-2-3 hobbid (gitár, túra/utazás, tánc, nyelvtanulás), amiket vissza kellett fogni. Azokat vagy másokat most érdemes folytatni. És máris lesz elfoglaltság, értelmes időtöltés és fejlődés (és pihenés, mielőtt az öledbe dobják az unokát, hogy nagyi, itt a nyár).

41F

Plusz, nem árt kipihenni a gyerekeket.

Élem tovább az életemet, mi történne?

Ez volt a célom, hogy életképes gyerekeim legyenek, az egész folyamat az elszakadások sorozata volt.

sose értem miért kell ettől depressziósnak lenni... nem az volt eleve a cél, hogy életképes és önálló embereket nevelsz, akik élik az életüket és nem mint egy szobanövényt kell őket ápolni halálodig? (ez esetben amúgy jó ötlet lenne gondozásba venni egy súlyosan sérült embert, az biztos nem költözik el)

utána az van, hogy folytatod az életed ahogy addig, esetleg kicsit többet is megengedsz magadnak, mint amíg neked kellett pénzelned őket. de most komolyan, az én anyám az egyetlen, akinek a elköltözésünk előtt is volt élete, barátokkal, hobbikkal, társasággal?! azóta se változott semmi, talán csak az, hogy gyakrabban utazik és több cipője van, az idősebbik gyerekére már nem igazán kell bármit is költeni.