Anyósom egy kígyó? !!!
Képzeljetek el.
5 évvel ezelött ugy jöttünk ide hogy a páromra fogja hagyni a házat ha öregségébe mellé költözünk meg milyen jó lesz stb.
Évek óta kibeszél minket de inkább engem a gyerekeinek hogy én nem csinálok semmit meg minden "sz5rt" összerendelek az internetről a gyerekkel nincsen foglalkozva ő csinál mindent pedig egész nap az ágyba fekszik de nem baj engem azse érdekelne ha normális lenne.
Az én gyerekemmel állandóan ugy beszél ahogy nem kellene/k9rva anyád stb/ a szomszéd gyerekeit meg ajnározza. Beengedem azt a kisgyereket a zöldbe hogy főzőcskézzen, már az van hogy én nem engedhetek meg itt semmit mert ez az ő háza. A gyereknek a játékait kidobálta zsákokba szedte. Annyira sajnálom már ezt a kislányt.
És az a válasza erre hogy ennek a lób@szó gyereknek már nem kell játék 7 éves hozzáteszem.
Nagyon nagyon nagyon szeretnénk innen elmenni.
Engem kicsinált idegileg gyógyszereken élek. Fel akarjuk venni a falusi csokot de még egy hónap amíg össze tudunk házasodni.
Már nem fogom tudni kibírni aztsem mert kezdenek visszajönni a szorongásos tüneteim. Félek hogy előjön a munkahelyemen és kirugnak. A kislányra se akar vigyázni amig dolgozok. Pedig nagy vigyázásra nincs szükség csak enni kellene neki adni de főtt ételt se ad neki hiába adunk rá pénzt. Nekem kell gondoskodnom gyakorlatilag mindenről. És mellette összevissza hazudozik hogy én furdőruhás képeket rakok fel magamról a netre. Meg hogy úgy beszélek vele mint a kutyával holott hozzá se szolok. Az uramra is azt mondja hogy semmit se csinál pedig annyit dolgozik szegény hogy belerokkan. 😔
Szerintetek mit csináljak hogy kibírjam? Nem bírom ezt a lelki terrort. Már enni se tudok.
Ugy érzem hogy feladnám csak a gyereket meg a páromat nézem.
Az eddig barátainknak hitt szomszédok is elfordulnak tőlem mert tele etette a fejüket.
Egyik nap lehívtam a barátnőmet hogy egyúnk egyet meg hallgassunk egy kis zenét. Kidobta a házból szó szerint. És üvöltözött hogy ez az ő háza és már jött volna nekem.
Nem bírom már ezt.
Mit bántsam. Én attol nem leszek előrébb. Egyszerűen nemis fogom fel hogy lehet valaki ilyen. Hasonló tapasztalatok esetleg vagy tanács hogyan éljem túl
Nem tudom, miért tűrtétek ezt éveken át, de egy hónapot már tarts ki!
Ha meghal,úgyis a fia örökli a házat, az nem volt egy nagy ígéret
#21
"Ha meghal,úgyis a fia örökli a házat, az nem volt egy nagy ígéret"
Nem feltétlenül!
Ha öreg és ellátatlan, akkor eladhatja és bemehet egy öregotthonba, vagy ellátásért cserébe örökösödési szerződést köthet rá.
#22 értem, de kinézet ennyi tájékozottságot egy ilyen primitív akakból?
Otthonba, meg 1-3-5 év várakozás után mehet, ha van elég nyugdíja, vagy elég értékes a háza.
#24
Van igazságod ebben is, de ha ilyen gond lenne az anyóssal, nyilván lesz körülötte valaki értelmes, akár valamelyik szomszéd, vagy az önkormányzat, esetleg gyámhatóság részéről.
A fizetős (nem szociális) otthonokba meg nem kell ennyi várakozás, a szomszédom is 3 hónap alatt bekerült.
A háza meg nem lehet egy értéktelen romhalmaz putri, ha maga mellé még komplett családot be tudott fogadni. És ahogy a Kérdező látott fantáziát egy majdani örökség szempontjából, úgy egy idegen meg pláne, örökösödési szerződéssel.
Szóval, az a majdani örökség - különösen ilyen viszony mellett - egyáltalán nem garantált.
Azért én naaagyon kíváncsi lennék az anyós oldalára is, mert itt fejétől bűzlik a hal..
Ott ahol. Ennyire ájtatos szűzmarisnak állítja be magát a kérdező ott javarészt ő a húnyó.
Az írásodból az jön le, hogy vagy baromi fiatal vagy, vagy baromi buta. Vagy mindkettő.
Azért azt megnézném ha állítólag hozzá se szólsz hogyan meccselitek le a napi dolgokat?
Elmutogatod, hogy vigyázzon a gyerekre?
Főzés. Csillagom meddig tart neked megfőzni másnapra? Vagy ha anyós nem főz nem esztek főtt ételt?
A saját gyerekedről olyan idegenként írsz.. Sőt nem úgy jön le mintha a párod lenne az apja. Így meg meg is érteném miért nem akar rá vigyázni, vagy kezeli unokaként.
Azt írod folyamat panaszkodik a gyerekeinek rólad. Ha többen vannak miért pont a férjedre hagyná a házat?
A párom a gyerekem édes apja . Ő az egyetlen férfi az életembe mióta az eszemet tudom. Gyerekként is barátok voltunk. Az ő anyukája elhagyta őt és a mama nevelte. A mamát tekintem anyósnak mivel ő nevelte fel a páromat. Azért mondtam hogy az ő gyerekeivel beszél ki.
Elnézést hogy nem reagáltam arra hogy mit szól ehez a párom. Hál istennek ő mellém állt. Segít mindentben. Jelenleg elmentünk albérletbe sikerült egy kollégája álltal de nem mondtunk le a tervünkről a csokkal kapcsolatban. Vállalt gyermek esetén kell a házassági anyakönyvi kivonat. Eddig azért nem házasodtunk össze mert igazábol ez csak egy papír nem ettől függ az hogy milyen a kapcsolatunk.de viszont a csok az igen xd
Persze az én gyerekem meg nekem kell rá vigyázni meg rá főzni stb stb értem nekem nem ezzel van a bajom. De nem szeretem amikor valaki a szemembe mosolyog a hátam mögött pedig hazudozik mert én vele szembe nem voltam ilyen soha. És az hogy valakinek van egy háza és magához édesget az nem azt jelenti hogy kihasználhat bennünket. Állandóan szidott a hátam mögött amikor ő miatta elvesztettem a munkámat mert őt műtötték és én voltam otthon amikor lábadozott én csináltam mindent. Énse lettem volna kötelesnkert vannak gyerekei. Én hivtam hozzá orvost. Persze az ő háza továbbra is. De akkor legyünk már emberek egymással. Miatta nem volt munkám és utánna amikor végre találtam akkor nem vigyáz a gyerekemre.
De semmi baj ezzel se. Tanulólecke.
Ez az albérlet se kerül annyiba mint amennyit a kedves anyósnak adtunk. Itt meg legalább megnyugodhatok.
Nem véletlenül volt hogy egy gyereke se akart mellé költözni. Legalább az én anyukám szivesen vigyáz a nyáron a saját unokájára. Nah mindegyis.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!