Miért ilyen kétszínű kígyó az anyám?

A kapcsolatom az anyámmal mindig viharos volt, van egy szellemi fogyatékos testvérem (nem képes ellátni magát, stb), anyámnak ő a "szerelme" meg "legjobb ember az egész családban", én bármit csinálhattam, sose volt semmi jó neki, soha nem mondta azt nekem hogy "na lányom, ezt jól csináltad", bocsánatot szintén soha nem kért tőlem, sőt, volt olyan amikor az érettségimre tanultam, akkor áthívta a barátnőit vizespóló-bulizni meg piálni, bömböltették a zenét és amikor szóltam, még én lettem a köcsög mert miért az utolsó héten tanulok...

Aztán elmenekültem egyetemre, majd összeköltöztem a barátommal. Már csak vizsgáznom kell, egyébként diákmunkázok, csak vizsgaidőszakban nem (azaz most). Eleinte nyugi volt amikor elköltöztem, anyám tette a szépet, mint akit kicseréltek, jaj menjünk el shoppingolni (anyám egyébként nem dolgozik amióta megszülettem én és a tesóm) meg kis színház, kis étterembe "családi ebéd", stb stb.

Most vizsgaidőszakban rohadt sokat kell tanulnom, közben még dolgoznom is kell ha meg akarom tartani a munkahelyem, nagy rajtam a nyomás, ráadásul a tanár is szemét... Stresszesebb vagyok a kelleténél, ráadásul velem is mindenki veszekszik mert bár senki nem járt egyetemre a környezetemből, mégis örökösen beleszólnak hogy én hogyan tanuljak meg miért nem tudok átmenni (egyébként mérnöki szakon tanulok). Állandóan cseszeget mindenki, anyám is felidegesít mert nem képes megérteni hogy engem hagyjanak ilyenkor békén.

Én írtam ki ezt a kérdést is: http://www.gyakorikerdesek.hu/csaladi-kapcsolatok__szulo-gye..

Miután elmondtam hogy át akarom íratni a nevemre a telefont, hatalmas hisztit levágott.

Aztán valamelyik nap hallottam hogy a barátommal beszélt telefonon (egyébként már neki is tele van a töke anyámmal) és úgy szidott engem mint a bokrot, hogy már bánja hogy megszült engem meg hogy kicsinek olyan kis aranyos voltam, most meg szörnyeteggé változtam, meg hogy csak a pénzük miatt tartom velük a kapcsolatot (még jó hogy van munkám és saját keresetem, nem úgy mint neki aki apám pénzéből lebzsel meg barátnőzik)...

Igazából soha nem is volt mellettem, mindenki fontosabb volt a családjánál, emiatt apámmal is majdnem elváltak, bár lehet az lett volna a legjobb mert észbe kapott volna akkor... Körülveszi magát egy csomó emberrel akik lelki szemetesládának használják, kihasználják ahol tudják (otthonra szökőévben egyszer főz, a barátnőknek meg napi szinten főzőcskézett), és meg van róla győződve hogy ő egy jó ember, mert mennyi barátja van... De érdekes a sok "barátra" soha egyszer sem lehetett soha számítani... Engem meg állandóan fikáz, hogy olyan vagyok mint valamelyik rokonom akit mindenki utált és egyedül halt meg és hogy én is olyan leszek... Meg hogy én orvosi eset vagyok, mert nekem csak 1-2 barátom van, hogy én klinikai eset vagyok...

Nagyon mérgez lelkileg már ez az egész vele kapcsolatban. Nem tudom mit kellene tennem...