Másnak is ilyen kétszínű a családja, vagy csak én vagyok ilyen szerencsés?

Add el a házat. Gyönyörű család, részvétem:(

Az én anyámnak mindig is fontosabb volt mások véleménye mint az én lelki épségem... van egy párom akit ki nem állhat mert 13 évvel idősebb mint én és mindenekelőtt (24 éves vagyok) azt mondta hogy ha én ezzel az emberrel akarok boldog lenni akkor inkább soha ne legyek az. Tesóm mindennap ott tesz keresztbe ahol tud apró kis piszkálódással szurkálódással, nehogy jól érezzem magam. Anyám férjének, hogy semmi köze semmihez még ő is be szokott szállni ha engem kell fikázni legutóbb nagymamám 78. születésnapján volt a téma hogy milyen fos színű a hajam és hogy egy görény vagyok :) húzz el én is arra készülök már sokadjára... csak nekem még várnom kell...

Itt egy másik jelentkező. A családom egy tragédia. Kibeszélnek, ármánykodnak, furakodnak. Én vagyok a rossz, a szerencsétlen a paranoiás. Utálnak engem, én meg csak tűrök mert nem egy indulatos ember vagyok ha szavakról van szó, de lelkileg már tropa vagyok. Most nagyanyámnál élek a barátommal, de áprilisban az utcára tesz, ma reggel mondta meg. Pedig mindent megteszek :hangos szám nincs, számlát mindent fizetünk, cuccaink között túrkál, szemetesünket átnézi, a kenhető vaj luxus és pazarlás, házat rendbe tartom, azt mondja hogy ellopjuk a szerszámait ecetere. Szóval áprilisban megyünk, párom örül majd ha hazajön. :( Elmegyünk, meg volt beszélve egyébként is, de utál minket, meg bánta hogy ide fogadott minket. Borzasztó. Anyámék dettó, mert amibe tudnak belekötnek s a jelentéktelen dolgok a specoalitásuk. Áprilistól nincs családom, mert nem fogom megismerni őket többé az utcán sem. Nem értem miért ilyenek, annyit gondolkodtam hogy mit csinálunk rosszul, de ez szimpla kötekedés - utálat. Annyit változtam hogy nem emberi, mindenki fenekét kinyaltam már. :(