Miért lett ilyen ellenséges?
Mennyemnek megszületett a kislánya. 2 hónapos imádni való csöpség. Első unoka.
De viszont a menyem valamiért nagyon ellenséges lett.
Mikor kijöttek a kórházból, felhívtam őket hogy átmenjek segíteni. Erre ő kijelentette hogy 2 hétig nem jöhet senki sem, max az anyukája néha. Ez nagyon rosszul esett. Utánna nagy nehezen sikerült elmennünk megnézni a kicsit. De egyszerűen nem akarta a kezembe adni, velem flegma volt, az anyukájának rögtön oda adta. Mikor énekeltem az unokámnak rámszólt, hogy nem kéne énekelni mert zavaró. Amikor ismét mentünk, természetesen ott volt a másik mama is. Ő ettethete, el is altatta, nekem nem akarta a kezembe adni. Mikor félre hívtam megkérdezni hogy mi a baja, miért ilyen, akkor azt mondta hogy, a múltbeli sérelmek miatt, ha nem szóltam volna be neki és nem okoskodtam volna folyamatosan , akkor most nem lenne ez. Utánna mondta hogy egyáltalán örüljek annak hogy láthatom az unokát. Utánna nem volt kedvem ott maradni így eljöttem. Én nem emlékszem rá arra hogy bármikor is beszóltam volna neki. Volt olyan tanácsokat adtam neki, de ő mindig csak mosolygott, nem mondott semmit sem. Nem tudom hogy mit tehetnék, hogy másképp viszonyuljon hozzám.
Szerintetek mit tegyek?
válasza:Az a gyanúm, hogy ez az a tipikus eset, mikor az anyós gyereknek és mindenre alkalmatlannak nézi a menyét,és állandóan rendezgetni akarja.
Mikor felhívtad, hogy mennél segíteni, egyáltalán elhangzott a kérdés, hogy ő akarja-e? Felnőtt emberek nem szeretik, ha más rendezgeti az életüket. Téged is idegesítene, ha odaállítana hozzád a menyed, és elkezdene "tanácsolgatni", hogy így főzd a levest, meg úgy rendezd be a nappalit, mert szerinte az úgy jobb, tehát biztos neked is úgy lenne jobb.
Már abból észrevehetted volna, hogy zavarod a tanácsaiddal, hogy "mosolyog, de nem szól semmit". Elhiszem, hogy jót akarsz, de a nagy jóakarásban miért nem figyelnek oda az emberek, és miért nem veszik észre, hogy a másiknak az marhára nem jó, hanem rossz?
Szólhatott volna a menyed korábban is, meg normálisan, ahelyett, hogy most látványosan büntet az unokával. De az anyósnak sokszor többet tűrünk, nyelünk, nehogy bármilyen szóláson megsértődjön, aztán meg a férjünk puffogjon, hogy megbántottuk az anyukáját. Addig nyelünk, míg fel nem robbanunk.
Ezért még jobb lett volna, ha a fiad szól, de gondolom férfiasan lapított,"dehát mégiscsak az anyám, ő ilyen, most mit csináljak vele" címszóval, és meg se mukkant neked.
A menyedtől kérj elnézést, a fiadnak meg mondd meg, hogy ne legyen ilyen puhap*cs, és szépen regélje el neked, hogy konkrétan mikkel húztad ki a gyufát és min kéne változtatnod (mert nyilván tud róla, hogy min kéne).
válasza: válasza:#12
Igen, kicsinyes. Ha most képes ilyen nyíltan és fájdalmasan a kérdező tudomására hozni, hogy korábban az okoskodásokkal és beszólásokkal megsértette őt, akkor még az okoskodások és beszólások idején kinyithatta volna a száját.
De a meny haragjának a mértéke azt is mutatja, hogy az anyós tényleg nagyon túltolt valamit, és még csak észre sem vette.
Mindkettőjükön lenne mit csiszolni.
válasza:Nem tudom mennyire valós a kérdés, de azok akik azt pedzegetik, hogy betelt a pohár a menynél, jól tippelnek.
Mi csak tervezzük a gyereket. De láttam anyós hogyan viselkedik/ett sógornővel unoka születése után. Hogyan röhög a háta mögött, szidja a sógornő anyját, direkt elkapatja a gyereket, csokival tömi. csak cukros löttyel itatja pár hónapos korától !!! kezdve, aztán riheg, hogy el van hízva a gyerek. De ő csak JÓT AKAR. Mindenki elkalmatlan a gyerek nevelésére, csak Ő, Ő , rá hallgat, bezzeg az anyjára nem, de hülye az anyja, stb.
A másik a múltbéli sérelmek. Engem anyós nagyon utált az elején. Nem direktbe tolta az ellenségeskedést, csak utalások, beszólások, külsőm folyamatos kritizálása, idióta pletykák terjesztése. Aztán nem értette miért nem megyek hozzájuk. Mert hogy őt mindenki szereti a falujukban, ő milyen jó ember, ő csak-ismétlem-jót akar. Őt hogy nem lehet szeretni...hu.
És mindez nem tűnik fel neki. Hogy hogyan sérteget másokat. Annyira kíváncsi lennék, ha a férjemmel viselkedett volna így anyám, mit szólt volna?
Tehát én már előre tudom, hogy nem akarom, hogy jöjjön egy ideig "segíteni", ha gyerek lesz. Látogatni nyilván jöhet, de nem akarom, hogy okoskodjon, titokban csokit tömjön a pár hónapos gyerek szájába, és azt kürtölje szét mindenhol ismerettségi körben (nem itt névtelenül), hogy én szaranya vagyok és hogy a szüleim szarok.
Elnézés kérdező, ha te nem voltál ilyen, de én is erre tippelek, sajnos. :(
válasza: válasza: válasza: válasza: válasza:Jó, de a kérdező meg sem foghatja.
Amúgy ezt nálunk is eljátszotta rokon csajszi, anyósával is és apja feleségével is. (Anyja nem él már rég).
Annyi különbség, hogy ő nem tett különbséget, egyik sem látogathatta írd és mondd, 4 hónapig, utána pedig 6 hónaposan engedte először megfogni.
Apjának a felesége visszavonult a dologtól, ő ugye nem vérszerinti, nem csicskult be, kedélyes leszarom formán áll a dologhoz.
Aztán jött a hiszti, hogy "az idegenre is" jobban számíthat, mint a családtagjaira, mármint az anyuka.
Anyós meg 3 évig nem foglalkozott velük, aztán csak megkeresték, hogy jó lenne időnként lepasszolni neki őket (akkor már két gyerek volt egy év különbséggel).
Nem kellene idáig eljutni. (Bár, én pl. a saját lányomnak sem smúzolnék, ha így akarna törleszteni, de köztünk jó a kapcsolat szerencsére, baba meg még a holdban sem, újfent szerencsére.)
válasza:Örülj neki, hogy láthatod egyáltalán.
Én minden kapcsolatot megszakítottam a folyamatosan okoskodó, mindent jobban tudó és kioktató családtagjaimmal. És nem lesz gyerekem, de ha lenne sem találkozhatnának velünk. Ennyi, nekem pl nincs szükségem ilyen "jóakarókra".
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!