Mi az oka annak, hogy ilyen sok ember ellenségeskedik anyóssal/apóssal? Talán az életkorból adódik a konfliktus?

Ez azért nem ennyire fekete vagy fehér.

Jön egy lány\nő, aki más szokásokat és nézeteket hoz magával.

Az eddig megszokott családi állapot megváltozik. Pl. Elköltözik a gyerek.

Mást képzelt el a fiának. Esetleg a fia is változik (próbálgatja szárnyait, stílusokat próbál ki, rájön, hogy neki jobb ha másképpen alakítja a napjait).

Sokszor ott bukik az egész, hogy az "anyós" nem képes alkalmazkodni és ragaszkodna a megszokott életviteléhez. Ami nyilván nem lehetséges.

És persze a féltékenység mindkét részről, ami egy bizonyos fokig természetes, de ha eldurvul vagy esetleg a Férj nem kezeli jól máris vitaforrás.

Szerencsések azok, akik csak hírből ismerik a kibírhatatlan állat ember fogalmat és íly naivan rácsodálkoznak.

Nekem kijutott egy alkesz após mellett tengődő, buta, nagypofájú, mindent jobban tudó, kövér, otthonkás paraszt anyós.

Aki egyszem fiába szerelmes volt és betegesen próbálta magához láncolni.

Rendkívül kártékony, hazudozó, a saját családjában a testvérei közt is a vitát szító kígyó.

Nálam jobban csak a jólétben élő sógórnőjét utalja és irigyli jobban.

Amúgy azt gondolom ezek a véglények alapból rossz természetű, féreg emberek.

Erre a rivalizálás a fiatal, szép, okos menyekkel csak rátesz és súlyosbít.

Èn nem utálom az anyósomat, egyszerűen nem èrtem. Mèg 20 év után is kèpes problèmákat kersni vagy generálni. Ha mást nem tud kitalálni, akkor felhoz olyan sérelmeket amit mèg a nagyszüleim "követtek el" a családja ellen. Kb. ilyeneket: 50 èvvel ezelőtt a nagyanyám 1 szelet felvágottal kevesebbet adott a boltban mint kellett volna.😂 És ezeket hatalmas "drámaként" adja elő(persze másoknak nem nekem) miközben kifejti, hogy ő azóta határtalan dühöt érez a családom iránt.😂😂😂

Ő amúgy is olyan ember, aki az éltet ha piszkálhat valakit, nem szereti a bèkét. Szerintem ahogy más már írta, igenis vannak született "gonosz" emberek, akikkel nem lehet semmit se kezdeni.

Én a meny oldalt képviselem.

Mi esetünkben is rosszul alakult a viszony, bár külsőleg is úgy tűnhetett, hogy minden frankó. Nem kell elhinni, de nem én kezdtem.

Amikor az ember úgy megy a bemutatkozóra, meg utána amikor a párja családjánál vannak, hogy a lehető legbarátibb kapcsolatot szeretnék kialakítani és bíztam, hogy ők is... De az olyanok amiket náluk tapasztaltam, nem arról árulkodott, hogy elfogadtak. Én másképp láttam a dolgokat az én családomból, én azt hoztam magammal. De ők rám akarták erőltetni a saját szokásaikat. Pl. Egyszer csak kapok egy kiosztást a semmiből, hogy mit képzelek magamról, hogy én megkérem a páromat, hogy készítsen nekem valamit? Hogy nekem kéne kiszolgálnom! A 21. században itt tartanak? Egyébként szinte mindig főtt kajával vártam, ha ő jött hozzánk. De szerintem ezzel csak találtak egy fogást rajtam akkoriban.

A párom pedig jócskán rátett a viselkedésével, hogy nem állította le az anyjaékat. Persze, hogy elkanászodik az anyós is. Kaptam én ott sok kis megjegyzést ami arról szólt (de nem konkrértan kimondva), hogy én az ő családjukban nem érek fel velük.

Minden szemétséget olyan kedvesen elő tudtak adni amúgy, hogy a párom mindent kedvességnek fogott fel tőlük. Mai napig nem hiszi el, hogy ők olyat kimondhattak amit! Mert nyilván a legtöbb nem előtte történt. De ami nálam a végső volt amikor leesett a tantusz, amikor eljegyzésünk után konkrétan győzködni kezdett az anyja arról, hogy nem kell az nekünk! Mindkettőnknek elváltak a szülők, de attól, hogy nekik rosszul sült el, miért kell lebeszélni minket is? Úgy vettem, nem szeretnek engem.

Voltak olyan dolgok, hogy... ha akkor kiállok magamért... mert én sem mertem akkor még felemelni a hangom, mert megalázkodtam én meg. Hülye voltam. Előbb kellett volna. Csak ezt tudnám javasolni aki hasonló helyzetben van, álljon ki magáért mindenféle képpen. Ha kell, vesszen össze! Ha másképp nem megy.

Nagy a generációs szakadék. Nagyon felgyorsult a világ, rengeteget változott rövid idő alatt es nem képesek elfogadni. Nem mondom, h minden téren jobb a mai szemlélet, de ők abban nőttek fel h a nőnek csönd legyen... Kevésbé toleránsak. Plusz van egy adag rosszindulat is sok emberben, meg ha tetszik ha nem a "magyar mentalitás", hogy dögöljön meg a szomszéd tehene is..

Példák a saját életemből. Miért az apja altatja el a gyereket néha? Essek ezért hanyatt... Nehogy már szedjen magának a kajából...

A szomszéd miért kapott az önkormányzattól fát? Én sem kaptam, neki sem kéne...Véletlenül sem az, h de jó neki h kapott, nekem meg de rossz h nem...

Szerintem sem ennyire fekete-fehér a dolog. Esetenként a meny a hibás, esetenként az anyós - sokszor mindkettő, de az ilyen konfliktusokban a pasinak minden esetben dolga félrehívni a szerinte hibás félt és közölni, hogy álljon meg a fáklyás menet.

Nekem pl. mindkettőben volt részem, egyik exem anyja onnantól, hogy a "kishercege - 28 éves volt akkor" hozzám költözött, gyűlölt, fúrt, tönkre is vágta azt a kapcsolatot, hála a jó égnek. Azóta férjem, gyerekeim vannak - anyósékkal szuper a kapcsolatom, mert mindketten elfogadjuk a másikat, senki nem akar és soha nem is akart ledominálni senkit. A gyerekekkel nyilván más szabályok vannak ott, mint itthon, de az alapvető dolgokban egyrészt egyetértünk, másrészt a gyerekeknek is elmagyaráztuk, hogy van, amit anya enged, van, amit a nagyi: elég intelligens a családban mindenki ahhoz, hogy életveszélyes attrakciókat nem enged a gyereknek, ha meg elesik a görkorival, legalább megtanulja, hogy anya nem piszkálásból kéri, hogy viselje a frozenes térdvédőt. Borzasztó egyszerű az egész, nem szabad azt hinni, hogy csakisúgyjó,ahogyéncsinálom. Ennyi a jó kapcsolatunk titka, mindkét oldalról.