Én vagyok túl önző?

Nos, mérges lettem anyósomra.

Kicsit visszamegyek az időben, hogy érthetőbb legyen a bajom.

Három és fél év járás után eljegyzett a szerelmem. Hatalmas volt az örömöm, alig vártam, hogy a boldogságunkat megoszthassuk a szeretteinkkel. A szüleimet és párom szüleit hívtuk fel első körben. Mindenki nagyon örült, de a szülők már tudták előre, mit tervez a párom, illetve apukámtól "engedélyt is kért" előtte. Mivel egy nyaraláson történt a lánykérés, pár nappal később utaztunk haza, ekkor akartunk elmenni a nagyszülőkhöz, hogy elmondjuk a hírt. Az első mamánál kiderült, hogy anyósom már elmondta, hiába mondtuk, hogy mi személyesen szeretnénk. Azzal jött erre, hogy a mama már hamarabb is várta a hívásunkat, rosszul is esett neki, hogy nem rögtön telefonáltunk. Vagyis anyósom már a lánykérés előtt elmondta, hogy mi lesz. Mindegy, megkértük, hogy a többieknek hadd mondjuk el mi, ha már a mi eljegyzésünk. Anyósomék elindultak a másik nagyszülőkhöz (minden vasárnap program náluk), mi kicsit később indultunk oda. Megyünk be az udvaron, ők jönnek szembe, anyós mondja, hogy hát ezek a nagyszülők is "megtudták". Itt már kezdtem ideges lenni, mivel egy órája se volt, hogy megbeszéltük hogy majd mi elmondjuk. Mindegy, itt is nyeltem egyet. A következő napokban mindenkit felhívott akit lehetett, velünk nem beszélve... Eltelt azóta sok idő, több év, és most ott tartunk, hogy elértem a első trimeszter végére, ezért úgy döntöttünk, hogy a szülőket-testvéreket beavatjuk. Nyomatékosan megkértünk mindenkit, hogy nem szeretnénk, ha csak úgy random minden irányba terjedne ez az információ, mert még nem szeretnénk mindenkinek mondani, illetve a genetikai uh-n se volt teljesen minden rendben. Másnap facebookon látom, hogy anyósom kirakott egy képet kettőnkről azzal a szöveggel, hogy reméljük a kicsi angyal végül mégis egészséges lesz. Köpni-nyelni nem tudtam, telefonon rögtön össze is vesztem vele, megkértem, hogy azonnal szedje le a posztot. Végül én lettem hisztis p-nak titulálva. Önző vagyok, őt mindenből ki akarom hagyni, irigy vagyok blabla. Már legszívesebben semmit se mondanék el neki, de a párom testvére és apósom meg nem tett semmit, így azért ezt még se lehet. Úgyhogy most tanácstalan vagyok. Van valakinek ötlete, hogy lehet az ilyen helyzeteket kezelni?