Én vagyok a szemét?

Sziasztok!

Nehéz helyzetben vagyok, az történt ugyanis, hogy most derült ki, hogy anyósom nyugdíja közel fél millió forint lesz, és e mitt kissé dühös vagyok. A sztori annyi, hogy külföldi magyarok vagyunk a férjemmel, mi itt élünk hosszú évek óta, a gyerekeink már itt születtek. Anyósomék viszont még nem tudtak kikoltozni, annyira nem is akarnak talán. Viszont pár éve apósom, és később anyósom is átvezettete a nyugdíját ide, papíron itt vannak, gyakorlatban a határon túl. Amiért kissé irigy, és haragos vagyok, DE EZT NEM MUTATOM KI, NAGYON FIGYELEK ERRE!, az csupán annyi, h az ő nyugdíjuk összesen több mint 700 ezer forint, a férjem fizetése ennek a fele. A trükk abban rejlik, hogy a kinti munkájuk magyar "átlagkeresetevel" számláltak a nyugdìjosztályon, ha itt dolgoztak volna, ennél biztos kevesebb lenne. Örülök a szerencséjüknek, de ugyanakkor haragszom is, a férjemmel itt tanultunk, itt kezdünk néki a munkának, de az biztos, h soha nem lesz ekkorra nyugdìjunk, valószínűleg egyáltalán nem lesz. Én vagyok a roh@dék, hogy így érzek?