Én vagyok a szemét?
Sziasztok!
Nehéz helyzetben vagyok, az történt ugyanis, hogy most derült ki, hogy anyósom nyugdíja közel fél millió forint lesz, és e mitt kissé dühös vagyok. A sztori annyi, hogy külföldi magyarok vagyunk a férjemmel, mi itt élünk hosszú évek óta, a gyerekeink már itt születtek. Anyósomék viszont még nem tudtak kikoltozni, annyira nem is akarnak talán. Viszont pár éve apósom, és később anyósom is átvezettete a nyugdíját ide, papíron itt vannak, gyakorlatban a határon túl. Amiért kissé irigy, és haragos vagyok, DE EZT NEM MUTATOM KI, NAGYON FIGYELEK ERRE!, az csupán annyi, h az ő nyugdíjuk összesen több mint 700 ezer forint, a férjem fizetése ennek a fele. A trükk abban rejlik, hogy a kinti munkájuk magyar "átlagkeresetevel" számláltak a nyugdìjosztályon, ha itt dolgoztak volna, ennél biztos kevesebb lenne. Örülök a szerencséjüknek, de ugyanakkor haragszom is, a férjemmel itt tanultunk, itt kezdünk néki a munkának, de az biztos, h soha nem lesz ekkorra nyugdìjunk, valószínűleg egyáltalán nem lesz. Én vagyok a roh@dék, hogy így érzek?
Akik a sorozatellesrol papoknak azok felfogjak hogy a fiatalok a jövő a nyugdíjasok pedig már mindent megteremthettek maguknak az életük során???
Én is bizony mérges voltam mikor azért buktuk el az illetekkedvezmenyt a hazvasarlasnal mert aposomek a saját ingatlant a ferjemre írattak mikor még kiskorú volt hogy nekik ne kelljen ...
Ez így van ahogy az utolsó írja!
Mi is kihoztuk anyóst külföldre.
Ez nem így működik
Teljesen lényegtelen igaz e vagy sem.
De nem jogos amit érzel.
Nem kell irigykedni. Nektek is ott a lehetőség egy jobb életre.
Ha ennyire nem vagy megelégedve az anyagiakkal ami titeket illet stb talán tényleg dolgoznod kellene mielőtt bevállaltok még 1 plusz gyereket nagyjából a semmire.
Én is irigykedhetnék a szomszéd juliskára hogy 2 kocsijuk van meg medence az udvaron. De nem teszem hanem inkább dolgozom és apránként én is megveszem amire vágyom és szükségem van.
Örülj neki hogy nem olyan sorsa van az anyóséknak, hogy még őket is nektek kellene támogatni. Akkor mit csinálnál?
Vagy ha ők nem lennének?
Azt írtad ajánlattak már fel segítséget anyagilag, te nem fogattad el. Innentől nem tudom mit vársz még.
Akkora marhaságokat írsz, hogy az elképesztő.
Semmi köze a főkönyvelők átlagkeresetének az anyósod nyugdíjához. Hatátozatba pláne nem írnak ilyent.
Ahogy apósodéhoz se annak, hány alkalmazott volt.
Nem jogos, és az én szememben kifejezetten visszataszító ahogy érzel. Sosem tudtam irigy lenni másra, még arra sem akit nem kedvelek, de családtagra főleg nem tudtam volna. Leleményesnek kell lenni, én is ilyen ember vagyok. Keresem, kikutatom a kis gesztenyéket magamnak, nem vagyok bamba. Szeretik a gyerekeiteket, segítséget is ajánlottak, de nem kellett, mégis mit vársz akkor? Építsenek nektek kacsalábon forgó villát, vegyenek 2 luxusautót? Örülj neki hogy nem csóró soron vannak, vagy betegek pluszba, és még az is vinné a pénzt.
Ha én nem voltam megelégedve az anyagi helyzetemmel, hajtottam és nem irigykedtem. Irigykedéssel nem lesz olcsóbb a kenyér, és nem lesz több pénz a bankszámlámon. Ezen gondolkodj el.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!