Komolyan én vagyok a szemét, hogy nem vállalom?

nem.

Egy három hónapos baba sok törődést igényel, amúgy meg az ő anyja.

Nem vagy szemét.

Én vállalnám az ő ápolását, de a kertet és a főzést nem. Lehet rendelni cukrosoknak is ebédet. Gondolom max 6 hétig lesz gipszben a keze.

Persze hétvégén segítsen a többi családtag is.

Nem, mert 3 hónapos gyerek rengeteg figyelmet igényel, magára hagyod 10 percet, és ott a baj, rád kötve egésznap meg nem lehet.

Ha csak főzni járnál át, azt mondom, hogy az az 1 óra nem vág oda, de konkrétan az ápolójuknak akarnak.

Nem, ne hagyd kihasználni magad, ajanld fel a többieknek, hogy kihivattok mindig egy ilyet, aki ránéz, főz neki, egy kertész is rendbe rakja az egészet, vagy berakjátok idősek otthonába.

Az a baj, hogyha látják, hogy 1x tudtak csicskáztatni, akkor folyamatosan ez fog menni, és te leszel a gonosz menyecske, aki soha senkinek nem segít.

Atestem rajta, és pár nőismerősöm is.

Szerintem elsősorban a gyerekei feladata, hogy gondoskodjanak róla. Nem a tiéd. Főleg, hogy nem is a te mamád.

Nyilván szívesen segít az ember egy ideig, ha jóban vannak, de azért az nem ugyanaz, mintha mindent neked kéne csinálni. Ezt nem várhatják el.

Ha anyós annyira strapabíró, akkor lássa el ő a nagyit, munka előtt, után. Vagy vegyék magukhoz.

Ha a nagyi már úgysem tud mit kezdeni a házzal, kerttel, akkor felesleges fenntartani. Vagy ők költözzenek hozzá.

De mindegy, hogy hogyan oldják meg, ez akkor sem elsősorban a te feladatot, nem neked kell megoldani.

Egy módon. Ha írunk a nagymamával egy tartási szerződést, vagyis segítitek, gondozzátok, szükség esetén nálatok is lakik, cserébe minden ingó- és ingatlanvagyont rád hagy. Nem rátok, hanem rád! Elvégre te gondozod, nem a férjed, és sok mindent hozhat még az élet.

Aztán meglátod, hogy félre állt volna a szájuk. Mert a nagyinak a háza az kéne majd nekik, ha vele történik valami, de gondozni azt nem hajlandóak!

A bezzeg az ő idejében anyóspajtás meg húzzon bőrt a fogára, mert akkor bezzeg nem passzolta le senki az anyósát egy kvázi idegenre, hanem gondozták, akár munka helyett is, ha egész napos felügyeletre szorult. De ehhez meg ő lusta.

Nekem is kb. ennyi idős a gyerekem és én nem vállalnám. A miénk átalussza a nappalok egy részét még, de mindig máshol aludjon? Vagy nem értem, átmegyek, kitakarítom a lakást és közben a gyereket néha megetetem és csörgetem neki a csörgőt?

Te nem lusta vagy, hanem normálisan gondolkodsz. Ha van egy üres órád, ki tiltja meg, hogy egy könyvet olvass ahelyett, hogy ápolnád a férjed nagymamáját? Vagy ha belegondolsz, mi van, ha fél éves korában kapsz egy otthonról végezhető munkaajánlatot (GYED mellé), akkor meg rád fogják, hogy de hát, elvállaltad a nagyit...Meddig maradna a te feladatod? 20 évig? 10? Na nem.