Miért érzem magam ennyire rosszul?

Hibázni emberi dolog. Ugyan néha mégis rosszul érzem magam ha megbántok valakit. Mérges voltam anyósra, néha furán bánik velem,de ettől függetlenül jó ember, és szeretni való. Viszont be telt a pohár, mert felbosszantott pár nappal ezelőtt. Próbáltam nem idegeskedni ezen, és terelni a figyelmem. És beszélgettünk a párommal a szobába és csak kibukott belőlem, hogy mit gondolok. Mi fáj, mi bánt, mit hiszek (nem szeret/szeretnek, mert néha ezt érzem) és valószínű anyós meghallotta, mert sírt. Sértő bántó dolgokat momdtam. Igaz ez van hogy oda vissza megy, mert volt már fordított eset is. Aznap nem érdekelt, hisz ideges voltam, úgy voltam vele, én is sirtam, nekem is fájt néhany megjegyzése. De mikor lenyugodtam, akkor láttam tisztán, hogy ezt nem kellett volna. Azóta is mar a lelkiismeret. Fáj hogy bántottam egy hozzám közel álló csaladtagot. Fáj hogy valaki miattam sirt és szomorúvá tettem. Igaz úgy csinál mint aki nem hallotta volna, nem bunkó velem, nem sérteget, nem csinal semmit. Mosolyog, érdeklődik, próbál beszélgetni. Kicsit befordultam, szégyellem magam, és fáj hogy megbántottam. Igaz ő is volt velem ilyen, és ideges állapotba úgy voltam "megérdemli" de kesőbb beláttam hogy ez óriási hülyeség volt a részemről. Le kellene ülni megbeszélni kinek mi fáj, mert bántottuk egymást már többször is, hol tudatosan hol tudatlanul. De nem tudom. Rossz embernek gondolom magam.. sokvagyok. Túlzásba estem..