Mi a megoldás? Már nem érdekel mi lesz!?
Röviden leírnám.
Anyósoméknál lakuk 2 éve apósom és a fia ketten csinálják a házat munka után nagyon ritkán.
Én úgy költöztem oda, hogy pár hónap alatt felújitják a házat, de ez már 2éve. Vártam nem szóltam, de mostanra teljesen kiborultam nem tudom hogyan tovább hogyan éljek úgy együtt egy emberrel akinek az apja bele szól az életünkben nem szeretné ha mással csináltatnák a házat mivel ő is meg tudja csinálni (ért hozzá) de viszont a várakozás miatt már teljesen kikészültem elvilesni a családját testvérét annak a barátnőjét illetve mindenkit aki oda jön
kötelességemm elviselni mert ott lakom. Már elegem van ő viszont nem tud mit tenni nem keres más szakkembert ne hogy az apja megsértődjön nem szól apósomnak hogy neki is elege van és ez engem idegesít nem áll ki értünk inkább vár mi pedig ezen veszekszünk hogy nem szeretnék tovább velük élni. Úgy érzem rá megy erre az egész veszekedésre a kapcsolatunk.
Ti mit gondoltok normális, hogy a párom nem szól semmiért? (Ő se akar már velük lakni)
Én már ott tartok, hogy feladom az egészet.
Az anyósomról inkább nem is beszélnék, nagyon idegesitő át néz mindent a házban bemegy a párom testvérének a szobája át kutatja stb biztos vagyok benne, hogy a miénkbe is bemegy. Szereti kavarni a sz*rt (már bocsánat) de ha mond valamit letagadja majd rákeni másra, hogy ő nem mondott ilyet. Kibirhatatlan lett.
8 éve vagyunk együtt.
Válaszokat előre is köszönöm!
25/N
válasza:Fizetsz valamit anyóséknak, hogy ott laksz? Beszálltok rezsibe, kajába?
Mert ha nem ingyen tartanak, akkor nagy marha vagy, hogy a pasid házába invesztálsz!
Ez mondjuk elég érdekes:
"...már teljesen kikészültem elviselni a családját, testvérét, annak a barátnőjét, illetve mindenkit aki oda jön..."
Költözz el!
Ha eddig ingyen laktál, akkor azt tudd be a lakhatásodért és az eltartásodért, mert pénzt onnan nem fogsz látni!
válasza: válasza:Na, mintha a mi sztorinkát olvasnám... Annyi különbséggel, hogy mi anyukához költöztünk, mert neki kellett a segítség, tehát ő volt ránk szorulva. Vettünk egy házat pár utcányira, felújítandó. A férjem azt mondta, meg tudja egyedül csinálni. Igaz, meg tudja. Csak munka mellett egyedül ez k.va sok meló. És teltek az évek. Már 2 éve megvolt a ház, mire kész lett egy szoba és a fürdő. Én kezdtem elveszteni a türelmem, hogy a ház részleteit is fizetjük, meg anyukánál is mindent mi, mégsem lakhatok a sajátomban. És még más hülyeségeit is viseljem el...
No, mivel mi már házasok voltunk anyóshoz költézéskor is, nyilván kicsit más a felállás. Ez addig fajult a sok veszekedésen túl, hogy egyszer egy barátnőmnél kicsit felöntöttünk a garatra és sírva zokogva elmondtam neki, hogy szeretem a férjem, de nem tudom, meddig tudom még elviselni, hogy 30-40 évesen más nyakán élünk, holott van sajátunk, és mégis mi vagyunk a szarok mindig, annak ellenére, hogy mindent mi fizetünk. Aztán mivel a férjem is ott volt az ominózus barátnőmnél ( egy baráti párról beszélünk), hallotta szerintem, vagy elmondta a barátnőm ( nem emlékszem :D ), de azóta elkészült a konyha is, legalábbis használható lett, bevezettük a netet és félkész a ház, de itt élünk. Segítjük a szülőket, de nyugodtabb vagyok sokkal. Még van, ahol beton van, 2 szoba és az ebédlő még offos, kartonozva van csak, van ahol még glettelve sincs, de esküszöm, ennél szebb házat még nem láttam :D
Úgyhogy állj a sarkadra anyukám, mert ha arra vártok, hogy mikor lesz kész, akkor sose költöztök. Már engem sem érdekel, mikor lesz kész, ahogy lesz pénzünk, időnk, haladunk szépen lassan.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!