Mit lenne a helyes ebben a helyzetben. ?

Kérdező; az az egy biztos, hogy ennél kellemetlenebb szituációba nem is kerülhettél volna. (Tudod, amiről nem tudsz, az nem fáj.)

Ha ebbe bármilyen formában beleavatkozol, ti, de főként te fogsz rosszul járni. De akkor is bajod lesz, hogyha nem szólsz, de kiderül, hogy te erről végig tudtál.

Itt egyetlen megoldás van, a ti érdeketekben: a költözés. Nem tudom, hogy egyébként milyen lehetőségeitek vannak, de hosszútávon biztosan jobban jártok, mert ez a légkör meg fog titeket mérgezni, amire akár a kapcsolatotok is rámehet.

Egyébként meg magánügy, és mindenki úgy basssza el az életét, ahogyan akarja.

Családban van hasonló szitu. Az egyik fél több mint tíz éve totálisan hanyagolja a másikat minden téren. Nemcsak érzelmileg, hanem rá rója az összes házi és házkörüli munkát is, miközben le is szólja őt, a megszólalásai 90%-ában csak morog rá és sértegeti.

Így a másik tizenév után összeszedte a bátorságát, és kapcsolatba lépett valakivel, aki emberként kezeli.

Az otthon élő felnőtt gyerekük léhűtő kisköcsög párja beette magát hozzájuk, náluk lakik. Észrevette a jeleket, ahogy te is. Nagyon nagy pofával szeretné előadni, hogy ez mennyire nem helyes, de csak egy-két halovány célzást mert megengedni magának a tágabb családban. Aztán rájött, hogy a kavarására annyira nem vevő a közeg, hogy ha robbant, azzal a maga lába alól is kihúzza a talajt. Mert ő ott élősködik, mindenkinek tele van vele a töke, és most csak azért viselik el a szülők, mert eggyütt vannak, és a látszatbékében nem akarják felvállalni ezt a konfliktust. Mihelyt választani kéne, hogy a válás után melyikük fizesse helyette a rezsit meg a kajája nagy részét, nem kéne egyiküknek sem, és a varázslatos módon mindig üres zsebeivel együtt elküldenék végre oda, ahová való. Úgyhogy befogta.

Ez annyiban analóg a ti helyzetetekkel, hogy anyagi előnyért vagy ott, nem a te családodról van szó, és nem lehet teljes képed arról, mi van abban a házasságban. Nem kért senki arra hogy falazz, nem is tudsz semmi konkrétat, mert nem kötik az orrodra, ne csinálj már úgy, mintha te itt feláldoznád a lelkedet azzal, hogy nem adod elő a sejtéseidet meg a találgatásod.

Ha nagyon nem tetszik a helyzet, mehettek albérletbe. Ha eljátszanád az igazságtevőt, úgyis el kéne cuccolnotok még azon a héten, mert egyik fél sem lenne olyan hálás, hogy az együttéléssel járó kényelmetlenséget tovább vállalja veletek.

Örülj, hogy megtűrnek a házukban.

Kis kígyó...

Jó, te mondtad fel az albit, és mentél oda. Azért gondolom, a vendéglátóid, akiknek az otthonában lábatlankodsz, nem igényelték a jelenléteden kívül még azt is, hogy kinyilatkoztasd róluk az erkölcsi ítéletedet. Mert nem bentlakó lelkésznek kértek fel, vagy ilyesmi, csak kisegítenek téged.

Mivel nem ők kérték (legfeljebb beleegyeztek), hogy menj oda, ez egyedül neked volt érdeked, ők meg szívességet tesznek, nem is vagy kiszolgáltatva nekik (tehát nem élhetnek ilyennel vissza), és nem is ártanak neked, így abban a házban maximum annyit mondhatsz, "köszönöm, hogy itt lakhatok egy darabig". Ha meg nem tetszik valami, elmehetsz onnan. Nem tudom, milyen logika alapján jön ki neked az, hogy rendezkedhetsz, és azt sem értem, min vagy most megdöbbenve.