Mi a helyes ebben a helyzetben szerintetek?

Sziasztok!

Van egy kis gond az anyósommal való kapcsolatomban. Mióta ismerem, folyamatosan beleszól mimdembe, kritizal és beszólogat nekem, a párom előtt is, de a háta mögött mégjobban mondja nekem.

Folyton folyvást fogást keres rajtam, merthát ugye sose fog az ember úgy kinézni, viselkedni, takarítani, gyereket nevelni, fözni, ahogyan ő. Tehát az a lènyeg hogy a párom anyukája folyamatos célpontja vagyok. Sok veszekedés volt már közöttünk. A párom nem nagyon áll ki mellettem mert azt mondja mindig hogy őket ő nevelte fel, stb... gondolom ismerős a szituáció. Lábtörlőnek érzem magamat mert ha nem szólok, csak azért hogy ne legyen cirkusz, akkor ugye úgy érzi minden igaz amit mond és természetesen nyomatékosítja hogy "ez a vèleménye és ő most jól elmondta". Mindenre ez a válasza ha megkérdem hogy miért beszél így velem. Hiszen ő csak a véleményét mondta el. Nagyon erőszakos, amikor akar valamit, és mindig úgy fogalmaz, mintha őt nem szabadna visszautasítani, és különböző módokon próbál bűntudatot generálni bennem.Eleinte a párom kiállt mellettem és elküldte a francba ha terrorizált engem, de mára mintha belefáradt volna ebbe. Èn nem is mondok már el neki semmit amit az anyja nekem mond. Megpróbálom elengedni a fülem mellett mert ha megmondom a magamét akkor abból hatalmas dráma lesz és nem bírom már ezt az egészet.

Félre ne értsetek, nem útálkozni jöttem. Megoldást keresek arra hogy normális kommunikáció legyen közöttünk. Tapasztalatokra lennék kíváncsi és arra hogy szerintetek erre mi lehet a helyes megoldás? A párom elhagyása, mert nem áll ki mellettem? Tudom sokan ezt fogják írni, de azt azért nem akarom mert minden másban annyira jól megvagyunk, nagyon stabilan minden téren, de ha az anyjáról van szó úgy vettem észre hogy egy anyámasszony katonája.

Köszönöm hogy elolvastátok.