Velem van a baj? Mitévő legyek?
Figyelt kérdés
Úgy érzem a férjem szülei soha nem fogadtak el. Mindigbaj volt ha náluk voltam, de az is baj volt ha pl nálunk voltunk kezdetben a párommal. (Persze ez mind a hátam mögött,szemembe sosem mondtak semmit, de végül megtudtam, ők mai napig nem tudják hogy tudom hogy ellenség voltam első perctől..) Eleinte elengedtem ezeket a dolgokat. Próbáltam a kapcsolatomra koncentrálni, időközben mintha javult volna a dolog az anyósékkal való kapcsolatot illetően. És rendesek lettek velem, végül ide költöztem a munkahely miatt (ők ajánlották fel), ide költöztem abban a hitben élve hogy ha eddig jobban alakultak a dolgok mint az elején, akkor mar csak jobb lehet, úgy éreztem megszerettek. Alkalmazkodtam mindig mindenben. Próbálkoztam jobban nyitni feléjük. De eltelt egy kis idő. És újra elkezdett romlani a kapcsolat mindenféle ok nélkül. Már nem számított hogy ki mit mond, mit tesz velem, pedig úgy gondolom semmi rosszat nem tettem ellenük. Vettünk egy házat azt újítgatjuk, de mire a végére érünk 1év biztos lesz. Nem tudom mit tehetnék, a férjem albérletbe nem akar menni. Igazából lehetőség sincs sok, ami lenne az is messze a munkahelyeinktől, úgy érzem sok sokmimdent megtettem a kapcsolatunkért és ennyit megérdemelnék, hisz már 3 éve itt lakunk, anyósék nem akarják hogy elmenjünk mert "minek" meg szerinte annyira életképtelenek vagyunk hogy nem fogunk tudni boldogulni a különéléssel sem. 3 éve lakunk itt, talán az első pár hónap lehetett jó.. azóta ilyen hangulatingadozások vannak folyamatosan. Egyszer normálisak utána nem. Mar bánom hogy ide költöztem, de nagy harag lenne abból ha elmennénk albérletbe. Tudom, hisz sógornőm elment albiba (ő is itt lakott egy ideig), és baj volt, baj volt az is hogy gyakran jart a családjához, mert "csavarog állandóan" .. nem hiszem hogy ezek normális dolgok, de csak én vagyok ilyen gyenge ember, hogy hagyom hogy ezt csinálják velem, közbe pedig tönkre teszem magam. Úgy gondolom nem tettem semmi rosszat hogy olyan bánásmódot kapjak ami nem jár. Próbálnak alázni (férjem ebből mit sem lát vagy nem akar látni) állandóan rosszak vagyunk, gonoszak vagyunk, élettelenek vagyunk. Megfordult a fejemben hogy nem akarják hogy itt lakjak, de akkor miért hisztiznek ha el akarunk menni?! Gyűlölnek, úgy érzem ok nélkül, fáj nagyon, és tönkre fogok menni. Mert minden napom erről szól, minden nap ezen örlődök.. hatalmas hiba volt ideköltöznöm... néha úgy vissza szólnék, de tudom nincs jogom mas házában osztani az eszet. Úgy érzem az is baj hogy élek. Köszönni nehezükre esik, úgy tesznek néha mint aki nem hallja. Kérdezek "miujság?" A lehető legflegmább módon "semmi" ha kivan takarítva, megvan főzve, kivannak mosva a ruhák, de 2 db tányér van a mosogatóba, akkor "senki nem képes észre venni a mosatlant". És egyszerűen olyan butának gondol anyuka, de le is néz, mivel nem olyan túl jó csaladi múltam van (nem az én hibámból) sokat sirtam miattuk, és fáj hogy olyan mintha a férjemet nem erdekelné. Nyilván nem panaszkodok neki soha, de ha elsírom magam megkérdi mi a baj elmondom és nem nagyon látok erdekeltséget.. fáj. Higy ilyenek velem.2021. ápr. 29. 21:19
51/63 anonim válasza:
En ugy érzem,hogy a kérdezõ nem igazán stabil.Nagyon érzékeny és egyszerü dolgokból csinál ügyet.Viszont ezt az anyósa észrevette és ki is használja.Ha az anyósod nem szeretne, akkor azt mondaná neked, hogy költözz el egyedül, de ezt gondolom még nem mondta.
Te a gyerekkorodból hoztál valamilyen traumát és ezzel még felnõttkorodban is kinlódsz.Meg kell, hogy erõsödj de nem a száddal,hanem lelkileg és testileg.Sportolj hallgas zenét stb.és ne vegyél mindent a szivedre.Ha szólnak hozzád ne szólj vissza, igy egy idõ után meg fogják unni, hogy nem tudnak mit kezdeni veled, de ha látják,hogy szomorkodsz akkor persze,hogy vérszemet kapnak mert tudnak idegesiteni.
52/63 A kérdező kommentje:
49es,értem én hogy náluk lakom, nekik ez a szokás, stb. Hidd el mindig is alkalmazkodtam hozzájuk. Sosem voltam bunkó, soha nem volt rá példa hogy úgy viselkedjek ami itt nem elfogadott. De! Felnőtt emberhez illő ez a viselkedés? Nehezére esne köszönni? Ha persze valami kell, egyből jönni kell köszönni. Ha van nálam egy vendég a szobába (akár rokon, vagy közös ismerős, mert ugye akik nekik nem ismerős azt nem hozom ide, ezzel nem is volt bajuk) akkor be kell jönni köszönni, teeni a mosolygós kedves személyt, stb stb.?! Mégis miért? A párom és a testvére között is óriási különbséget tettek. Míg a tesója egy tökéletes ember addig a férjem egy rossz ember. Míg hozzájuk bemennek köszönni, beszélgetni, addig hozzánk nem. Pedig azt hozzá tenném hogy a férjem mindem egyes házi munkába részt vesz. Mindig úgy alakítja a dolgát hogy mindent megtudjon csinálni és az apjáról levegye a terhet. Rengeteget segít az apjának. Ami normális, míg a tesója egyébként lusta. És mégis ő a kedvenc.. Míg én mindig minden munkánál ott vagyok, addig a sógornő semmit sem tesz. És mégis én vagyok a rossz. Mondjuk kezdetekben is (visszahallottam) hogy mocskoltak a hátam mögött. Lehet emiatt vannak most ilyen helyzetek. De akkor sem normális szerintem.
2021. ápr. 30. 14:54
53/63 A kérdező kommentje:
51es. Sok igazság van abban amit írsz... Elgondolkodtató
2021. ápr. 30. 14:56
54/63 anonim válasza:
Nem, 53-as komment, nincs sok igazság az 51-ben (csak annyi, hogy nem vagy stabil). Már megint önmagadat ostorozod, pedig nem te vagy a hibás. Nem az a megoldás, hogy együtt él valakivel, akihez nem szól, ez nonszensz, a különköltözés a megoldás. Nem párterápia kell, ezt a kapcsolatot nem lehet és nem is kell megmenteni, úgyse menne el a férjed, fölösleges várni a semmit. Itt neked van szükséged azonnali saját terápiára, hogy tudd élni a saját életedet. Nagy szükséged van rá, gyorsan keress szakembert, mert a jelenlegi életed élhetetlen.
55/63 Savlekotő válasza:
Erre mondjuk hogy önsors rontó
56/63 A kérdező kommentje:
Tegnap volt egy újabb harc, elköltözünk végre! Be telt a pohár!!
2021. máj. 1. 06:10
57/63 anonim válasza:
elmondanád mi volt az utolsó csepp, hogy mi történt? A férjeddel kettesben költöztök?
58/63 A kérdező kommentje:
Egész este a bunkó megjegyzéseket kellett hallgatni. Milyen rosszak vagyunk. Milyen hülyék vagyunk. És ostobák. Nem ugrik úgy a férjem ahogy az apja kívánja, mártírkodik hogy egyedül csinált meg egy kerti munkát. És nem volt egy segítsége sem. És hogy mekkora rohadék a férjem. És nem a szobában feküdt hanem dolgozott. Nem is értem... Akkkr várja meg míg hazajön, vágjanak bele együtt és nincs probléma, de ez az em er direkt generálja a feszültséget. Mert nem normális. Ennyi volt. Megyünk. Még nem tudják, a jövőhéten megyünk megnézni egy albérletet. És költözünk együtt.
2021. máj. 1. 09:45
59/63 anonim válasza:
Amúgy ne attól várjátok, hogy szeressenek titeket, hogy mindent megcsináltok, ne ez legyen a hozzáállás csak kicsit úgy írtad. Tesójáék meg semmit nem csinálnak és őket jobban szeretik.
60/63 anonim válasza:
Nocsak-nocsak! Megsértette a férjedet is az apja, és ettől nyomban ugrik, addig pedig, amíg csak téged sértegettek, esze ágában nem volt? Na majd szóljál vissza, hogy tényleg elköltöztök-e.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!