Férfiak! Miért nem mertek beszélni anyukátokkal, ha a feleségetekkel/párotokkal nem jól bánik?

Nos.. én egyszer kinyitottam a számat, amit anyós ugye nem tett zsebre. Nem azért mert kiabáltam, vagy mert csúnya szavakat használtam, hanem azért mert tudja, hogy igazam volt. Persze rá fél órára párom már hívott, hogy mit mondtam neki, mert sírt a telefonba. Blablabla.

Na abból az lett, hogy ha problémám van anyóssal nem szólhatok, mert a kicsi fiának panaszkodik. Ha bajom van, akkor a páromnak kell szólnom aki vagy megbeszéli vele szépen, vagy nem és akkor megint én borítok. Persze tudom, hogy ez a páromnak sem jó, de velem él nem az anyjával. Ugyan úgy a saját anyámnak is megmondom, ha valamot elrontott, vagy rosszul szólt. Anyóska se legyen kivétel azért mert nem az én anyám.

Én máshol keresném a probléma gyökerét. Nálunk bevált a módszer, (ha nevezhetem annak, mert valójában őszinteség) hogy ha szerinte nincs igazam megmondja nekem és részéről le van zárva a téma, ha anyósnak nincs igaza meg mondj neki és részéről szintén ennyi. Igaz, nekünk nincsenek vérre menő drámáink, maximum kisebb nézeteltérések voltak, azok is csak elvétve eddig, ezt leszámítva jól kijövünk.

Ez mellett ami fontos a feltett kérdések kapcsán: mi nem lakunk együtt, a mi dolgaink a mi dolgaink, az ő dolga, az ő dolga. Ezért sincsenek vitáink. Az, hogy hogyan neveljük a gyereket kizárólag a mi kettőnk dolga, ha kell kérek úgyis segítséget, ha nem kérek akkor nem kell. Ugyanígy a háztartás, lakás dekor mit hol tartok vagy tudom is én min szoktak még veszekedni. Ugyanígy ő otthon szinten azt csinál amit akar, úgy ahogy akarja, mi nem szólunk bele csak ha tanácsot kér.

Összefoglalva, ha a kölcsönös tisztelet megvan, akkor a férfinek sem teher “döntőbírónak” lennie, mert nyugodt szívvel mondhatja ki, hogy most neked volt igazad. És a feleség/anya tudja, hogy ez nem azt jelenti, hogy mindig neked van igazad a másik félnek meg soha, vagy hogy ezt azért mondja, mert téged utállak, téged meg szeretlek és nem kell hallgatnia, hogy persze állj anyád/ a feleséged mellé.

Mert nem mernek szembeszállni az anyjukkal. Anya csak egy van. Olyan az anyuci pici fiának az anyukája, mint a keresztényeknek isten.

Szent, és sérthetetlen.

Inkább vágja tönkre a kapcsolatát, hagyja el a nejét és kölykeit de akkoris anycihoz marad hű.

Én azt nem értem, az ilyen miért kezd kapcsolatba? Miért nem veri ki az anyjára, legalább nem tenné tönkre mások (leendő barátnő, esetleges gyerek) életét..

25, aha, tehát a pasinak kutya kötelessége a nője partján állni? Miért?

25 éves házasok leszünk jövő héten. Nekem is volt gondom az anyóssal, neki is velem. Lerendeztük egymás közt. Eszünkbe nem jutott volna, hogy elvárjuk, foglaljon állást valaki mellett a férjem. Miért? Hogy aztán még ez is olaj legyen a tűzre, hogy na, nekem van igazam, egyebek?

Nálunk a férjem elismeri, hogy nekem van igazam, de nem szeret konfrontálódni, így csak utalgatva, virágnyelven mutat rá, ha valami nem oké, aztán elvicceli, hogy béküljünk ki. Sajnos ugye ebből sok esetben nem jön le, hogy valóban sértőt mondott, vagy gondot csinál.

Konkrét példa: ő mondjuk nem anyós, hanem az apja. Egy negyed órás monológgal alázott földig, hogy hogy merészelem NEM MEGMUTATNI neki (tehát a párom nagyapjának), hogy hogyan szoptatom a babámat. Ő azt meg akarta nézni. Na most az egy dolog, hogy jobb helyeken ez felér egy szexuális zaklatással, de utána még az én qrva anyámat, amiért elsírtam magam. Anyós példa: lakást újítottunk fel, nagyon boldogan álltunk neki a dolognak addig, amíg anyós el nem kezdett feljárni és csekkolni a dolgok menetét. Mint egy papagáj, folyamatosan azt károgta, hogy “nem praktikus, nem praktikus”, mindegy milyen csempét, bútort választottunk. Mindenre húzta a száját, mert miért ilyen színeket választottunk, ezek nem meleg színek, ebben nem fogjuk jól érezni magunkat, ez nem szép, neki nem tetszik, ő sosem választana ilyet, ne ilyet rakjunk, ne olyat vegyünk. Semmire nem volt egy jó szava sem, bármikor eljött, folyamatosan olyan arcot vágott, mint - elnézést a vulgaritásért - akinek az orra alá fingtak. Sajnos túl közel lakik, kulcsa is van a lakáshoz. Őszinte leszek, engem annyira bántott ez az állandó negatív kritizálás, hogy voltak pillanatok, amikor azt éreztem, ha ezt láttam volna előre, akkor akár a kapcsolatunk árán is, de foggal körömmel harcoltam volna az ellen, hogy ide költözzünk. Azért szerintem ezek elég súlyos gondolatok és ok nélkül nem érez így az ember. Sajnos ez van. Annyit tudok tenni, hogy amiket mondanak, arra nem reagálok, és csak remélem, hogy párom is hallja, aztán néha kapcsol és helyre teszi a dolgokat. Volt már rá példa, de sajnos, ha lehet, kerüli az ilyesmit. Persze őt is megértem, nyilván az ember nem akar összeveszni a családjával.

27-es: A negyedórás monológnak max a második percében vége kellett volna lennie, ha belefojtod a szót vagy elmész onnan. Miért hagyod ezt és miért te sírsz, miért nem küldöd úgy el az anyjába, hogy ő fakad sírva?

A "nem praktikus"-ra meg azt mondanám, hogy az lehet, de az én pénzemből az én lakásomban az lesz, amit én akarok. Ha valamit nem jól választok, azt én szívom meg és nem más, ezért másnak nincs beleszólása.

Miért van kulcsa amúgy és miért tud ennyit rólatok? Zárcsere és az információkat a minimumra, akkor nem tud beleszólni abba, amiről nem tud.

28-cas! Igen, elméletben így kellett volna történnie. Családi ebéd volt, hárman próbáltuk leállítani, utólag én is azt gondolom, hogy jobb lett volna felállni, vinni a gyerekemet, kérdés, hogy vajon ha ezt megléptem volna, ki állt volna ki mellettem ebben a szituban. Ő akkor is mondta a magáét sőt, mikor már rég témát váltottunk is felröhögött, hogy biztos nincs cigány az őseim között, mert ők bárhol bmikor előkapják a mellüket. Tudod, ő az a típusú ember, aki úgy élt le egy életet, hogy 1. soha senki nem küldte el a fenébe 2. mindig is ő fújta a passzát szelet, nincs hozzászokva, ha valami nem úgy történik, ahogy ő elképzelte. Esetleg hozzájön egy adag öregségéből adódó kritikátlanság és tahóság is, bár tudtommal sosem volt egy úriember. Más kérdés, hogy amikor ilyen váratlanul ér ilyen megalázás/bunkó viselkedés, sosem tudom azonnal lereagálni, én is utólag vagyok okos. Mivel arra sajnos nem tudok felkészülni, hogy valaki, aki nem a párom, erőszakoskodik, hogy a mellemet bámulhassa. Így még nem jártam.

Anyósommal kapcsolatban pedig: a párom adta neki a kulcsot, a zárcsere ebből adódóan akkor működne, ha ő maga akarná így megoldani a problémakört, de nem akarja. Teszem hozzá, én magam sem, mert attól, hogy nem tud feljönni akármikor, még véleménye van.S mivel kb 500 méterre lakunk egymástól sőt, kvázi egy helyen dolgozunk, kivédhetetlen a rendszeres találkozás. Tehát ez nem megoldás, csak az, ha rendszeresen rászólunk, de ez belőlem még nem jön automatikusan, párom meg mint írtam, kerüli a konfliktusokat, csak mikor már neki is tele a hócipője, fakad ki.