Férfiként hogy dolgozzátok fel ha a feleségetek és az édesanyátok közt nem túl jó a viszony?

Miattad nem jó a viszony.

Feleségnek és anyának - ha férfiként viselkednél -, semmi köze nem kéne legyen egymáshoz, hiszen az egyik a VOLT családod tagja, a másikuk meg a TE ÁLTALAD LÉTREHOZOTT JELEN családtagod, a legfontosabb kapcsolatod az életedben.

Szóval?

Férfiként lekapcsoltad magadról az édesanyádat? Megértetted vele, hogy már nem ő a családod?

visszautasítottad, hogy igényt tartson Rád pótpárkapcsolatként?

"Neked csak addig a csaladtagod az anyád amíg nem találsz nőt?"

Nő vagyok.

És elvárom a férfitől, hogy le legyen válva az anyjáról.

Nem az én dolgom marakodni a fia figyelmén, méltatlan, nekem nem kéne dolgom legyen a férfi anyjával.

Aki nem vált le, az nem alkalmas szerelmi partnernek, nem fogom párnak választani, mert szerelmeskedni akarok vele, nem egy idegen nővel viaskodni azért, hogy a férfi velem legyen helyette.

Off: Szerintem 1-es válaszoló nő. :DDD

A kérdésre:

Nos, attól függ, mitől nem jó a viszony. Ha valamelyikük viselkedése az oka ennek, akkor én rá négyszemközt próbálok hatást gyakorolni.

Egyébként mindkettőjük felé támasztok viselkedésbeli elvárásokat, és ha azt nem tartják be, akkor kiosztom őket, de úgy, hogy megemlegessék!

Elvárásaim:

1. Nem kötelező szeretni a másikat, de évente néhányszor el kell viselni a társaságát.

2. Ha engem szeret az illető (férjeként ill. fiaként), akkor némi elnézéssel viseltessen a feleségem ill. anyám eltérő szokása, emberi stílusa iránt.

3. Előttem szidni, pocskondiázni a másikat TILOS!!!

4. Feleségem felé: el kell fogadnia, hogy nekem az anyám és apám épp annyira fontos, mint neki a sajátjai. Ha fontos, hogy az ő szülinapjukon ott legyünk, legyünk ott az enyémékén is. Ha fontos, hogy oda eljussunk karácsonykor, húsvétkor, akkor fogadja el, hogy az enyémékhez is elmegyünk.

5. Anyukám (pontosabban szüleim) felé: ha feleségemmel valamiben megállapodtunk, akkor azt úgy képviselem kifelé, hogy kettőnk közös álláspontja. Nincs értelme annak a kérdésnek, hogy melyikünk akarta.

6. Magam felé: Egyik félnek sem adok felmentést a helytelen viselkedése miatt. Ha emiatt haragszik rá a másik, akkor megértem őt, és egyetértek vele. Ha a másik fél nem ellenzi, akkor szívesen kommunikálom feléje kulturált formában, hogy ez rosszul esett nekünk, így ne viselkedjen máskor. Ebben természetesen benne van az is, hogy hajlandó vagyok közösséget vállalni a feleségemmel, ha őt éri bántás, de anyukámmal is, ha őt éri.

Természetesen a legtöbb konfliktus nem fekete-fehér. Sokszor előfordult, hogy külön-külön négyszemközt mindkét felet békítettem, ugyanakkor rámutattam, hogy ő mit tehetne a jobb viszonyért.

Egyébként tapasztalatom szerint az elején szoktak pozícióharcok lenni, ill. olyankor sok a bizalmatlanság. Célszerű precízen ügyelni arra, hogy mindkét oldali szülőknél ugyanolyan gyakorisággal és alkalmakkal legyünk.

A gyerek(ek) születése nálunk pozitív változást hozott.

Anyukám irányító hajlama mellett energikussága és segítőkészsége mutatkozott meg. Feleségem meg hálás volt a segítségért, és ettől fokozatosan oldódott a bizalmatlansága.

Azt tudomásul kell venni, hogy minden családban eltérőek a szokások, a konfliktuskezelési módok, tehát az elején apróbb súrlódások mindenképp vannak.

Nem, elvárom.hogy képesek legyenek a normális hangnemre, ha egy társaságban vannak, de ennyi.

Nekem sem szimpi a feleségem nagybátyja de kulturáltan viselkedünk összejövetelen.

Amelyik viszont balhézik, sunnyog, kibeszél, (akár anyám akár feleség) azt kiosztom helyböl, épp eleget voltam gyerekként villámhárító válás közben, többet nem.

Jól viseli, mert ha teheti meg sem hallja inkább a valóságot. Ez abból fakad, hogy az anyja szeretett lelkiismeretfurdalást csinálni a saját gyerekènek, mert azzal biztonságban érezte magát, hogy nem marad egyedül. Nagyon félt egy jó ideig, hogy netán talál magának a gyereke egy nőt akivel családot szeretne alapítani valamikor esetleg és akkor elmegy otthonról. Ilyen háttérrel értettem èn miért úgy csinált a párom ahogy, de nem vagyok köteles elfogadni. Ezért hangot adtam a dolgoknak. De általában ha meg is bántott a családja, azt mondta: biztos nem úgy gondolták. Ez mai napig probléma...

Én sosem mondtam, hogy ne szeresse a családját, természetes hogy szereti őket. De ne mentse fel erre hivatkozva minden hibájuk alól!

Ha a feleségem és az édesanyám közt nem jó a viszony, akkor valamit én rontottam el.

Mind a két kapcsolatomat végiggondolnám, hogy hol, mit rontottam el. És amit lehet, megpróbálnám kijavítani.