Ti mit szolnatok, ha a ferjetek/felesegetek egyszer kijelentene, hogy a szuleinek tartozasa van, ezert odaadja nekik az o havi keresetet?

Hát ha hirtelen ki kell fizetni, akkor inkább ki kéne fizetni. De ez attól függ, hogy mennyire van megromolva a kapcsolatuk. A megromlást abból feltételezem, hogy kiemeled, hogy egy kg lisztet se adtak nektek. Ha pl engem nézünk: anyám és apám elváltak 3 éves koromban. Apám nevelt, anyám le se szrta a fejem. Mára már beszélő viszonyban vagyunk, de ha előállna, hogy adjak neki pénzt, nem adnék. Apunak igen. Ha nem volt valami szép gyerekkora és még ezt nem rendezték, valamint azóta se bánnak vele szépen és/vagy lszrják, meg hasonló csúnya viselkedések, akkor nem segítenék. De ha legalább semleges a kapcsolat és azért jó dolgokat is lehet elmondani róluk, akkor segítenék. De nem a teljes összeget fizetném ki valószínű. Nem hinném, hogy pont most egyszerre kell kifizetni az egészet, hacsak nem már hónapok esetleg évek óta sort kellett volna már rá keríteni. Ez esetben még le is teremteném őket, hogy mért az utolsó pillanatban szóltak. Vagy esetleg elérném, hogy a párom tegye ezt meg-mert ugye csak az ő szülei. Azért elég rossznak kell lennie a kapcsolatuknak ahhoz, hogy ne segítsen rajtuk. Valahogy csak felnevelték. Azért annyira nem segítenék, hogy én magam, meg a gyerekeim meg a párom olyan mértékben hiányt szenvedjünk valamiben, ami azért létfontosságú. Tehát nem venném ki a saját gyerekem szájából a kaját. És ezt elvárom a páromtól is. Nem engedném, hogy így tegyen. De valamennyire azért megérteném, hogy támogatnia kell ilyen esetben őket. Mért, mit tehetne, hagyja, hogy az utcára kerüljenek a szülei? Rosszabbul jársz, mert akkor kénytelen felajánlani nekik, hogy odaköltözhetnek. Inkább segítsen nekik, hogy kifizessék a tartozásukat és a saját otthonukban maradjanak. Gondolom nem szívesen laknál együtt anyóssal...Nálunk is felmerült, hogy lehet, hogy majd segítenünk kell párom anyukájának. Kicsit már megromlott a kapcsolatom vele. Nincs semmije, lehet nem tud majd megélni 2 év múlva a nyugdíjából-akkor megy nyugdíjba. Most eldönthetem, hogy anyagilag támogatom e egy kicsit, vagy odaköltöztetem hozzánk, mert párja egy utolsó szemét, azért van vele, mert a fickónak van háza, nem kell albit fizetni, de menekülne tőle, de ugye nem tud. Szerinted mit csinálhatnék? Hagyjam, hogy az utcára kerüljön? Szr dolog, de a pénztárcánkba kell nyúlnunk. Én is utálom a tényt. Nekünk annyi pénzünk van, hogy mi szépen megvagyunk, de nincs fölösleges pénzünk.

Összegezve: bosszantana, de belenyugodnék, meg kell, hogy értsem....de egy-két ajtócsapkodás lenne abból, hogy egyszerűen csak kijelenti és meg se beszéljük.

Hát azért csak leültetném és megbeszélném vele a dolgot.

Egyrészt nem mindegy hogy mennyire sürgős, mi okból tartoznak, mekkora az összeg amivel tartoznak. Nem mindegy hogy 1-2 havi kell, amit nélkülözni lehet. Első azért csak a saját gyerekem lenne...

Ha semmilyen formában nem hajlandó leülni és megbeszélni, valószínűleg elválnék.

Mire vették fel a hitelt/miből adódik a tartozás? Mennyi ideig tervezi ezt így? A te fizetésedből megéltek? Mennyi idősek a gyerekek?