Anyóssal-apóssal lakni egy udvaron? vagy inkább a legkisebb lakás ketten?

Szeretem a szüleimet, de velük se lennék egy udvaron, mert anyám nem bírja ki, hogy ne szóljon bele az életünkbe... Mi a párom mamájával lakunk egy udvaron szintén örökség miatt. Vele nincs gond, nem mászik bele az életünkbe, szókimondó, de aranyos. Azért jövőre elköltözünk, jobb lesz úgy.

Ne csináljátok. Jön majd a gyerek, a ti életetek izgi lesz, rátok fognak akaszkodni, egyfolytában mennek át unokázni, így belefognak folyni az életetekbe. Anyósnál lakunk párommal panelba (nem volt más választásunk, de 2 évig akartunk így maradni). Szerencsére hamarabb 1,5 év után most kezdünk el házat nézni magunknak. Előtte anyós nagyon rendes, aranyos volt, összeköltözés után "meghülyült" teljesen ránk akaszkodott, az életünkre. Csak összeköltöztünk és már esküvőről meg unokákról kezdett el beszélni (pedig még eljegyzés sincs azóta), szinte már megtervezte hol lesz az esküvőnk. Ezen kívül más dolgok miatt (viselkedése miatt és más dolgai miatt) megváltozott a viszonyunk, már nem szeretem, alig várom, hogy menjünk el innen.