Érdekelne a véleményetek a 40 éves fiú és anyja kapcsolatáról?
Velemenyetek érdekelne azzal kapcsolatban, hogy barátom közel 40 éves, egy faluban élünk a szüleivel.
Az anyja minden reggel meleg reggelit készít neki, és a további etkezesekre is mindig athivja/ áthívná. Ilyenkor talál, kiszolgál, minden ami a kajával jár.
Nyilván én is készítek itthon kaját, jól főzök nem ezzel van a baj. És van, hogy amit én készítek kaja megy ki a kukába, mert ő máshol fogyasztotta a vacsorát, amire én az ő adagját is számoltam.
Engem eléggé zavar, hogy az anyós ennyire benne van a fia etkezteteseben.
És itthon felém is van egy ilyen elvaras, hogy tegyem elé az asztalra a kaját, ha hideg kaját enne, akkor én csináljam a szendvicset stb.
Ez nekem nyilván nem tetszik, mert van elég dolgom ezen felül is, és szerintem ő is meg tudja csinálni, de mivel az anyja ehhez szoktatta így nem tudom ezt "kinevelni" belőle.
Most el kellene fogadnom az ő kapcsolatukat, hogy az anyja ezzel segíti őt, és beallni ugyanebben a Sorba, vagy kiallni amellett, hogy amit tudsz készítsd el magadnak, nem egy nehéz feladat?
Nekem eszembe jutott erről a mi kapcsolatunk eleje...
Megismerkedtem egy pasival a munkahelyemen, egyből megtetszett, neki is én, elkezdtünk randizgatni és nyílván egymásba szerettünk. Amúgy nagyon kedves, aranyos, tisztelettudó, intelligens és okos, és minden rózsaszín volt. Aztán hazavitt bemutatni, az anyja egyedül nevelte őt fel és a tesóját, már ott is láttam mennyire szoros volt a kapcsolatuk. Ennek nagyon örültem, mert ki nem akar egy családcentrikus őrülten jó pasival együtt lenni? :)
Aztán telt múlt az idő, fejlődött a kapcsolat, az anyja folyamatosan benne volt ebben a kapcsolatban... Mikor együtt voltunk, vagy 5x felhívta, egyszer ott ragadtunk nála vidéken és úgy volt ott alszunk, én olvasgattam a szobában míg arra lettem figyelmes, hogy a barátomnak csinálja másnapra a munkába a szendvicsét, és a fürdővízét engedi meg a kádba, odakészíti neki az alvós ruháját is.
Ott akkor azt mondtam, nekem ez sok.
Nyilván az anyukáját nem akartam megsérteni, és nem nekem kell leválnom róla hanem neki... Tehát udvariasan elbúcsúztam, és hazavezettem éjjel. Aztán tudtam meg, hogy az anyukája a páromhoz is mindennap! Elmegy munka után főzni, takarítani.
Nagyon szerettem a párom, elmondtam neki az ezzel kapcsolatos érzéseim, miszerint ha komoly kapcsolatot szeretne velem, ez nem pálya. Én nem fogok egyedül főzni, és takarítani. És nem fogok vidékre utazni hetente 2x, és nem is szeretném az anyját mindennap vendégként fogadni a lakásban...
Azt mondta oké, O szeretne felnőni, leválni. Mondtam hogy oké, akkor költözzünk össze, nézzük meg hogy alakulunk, boldogok leszünk-e együtt.
Az eleje borzasztó nehéz volt, az anyja zokogásba kezdett minden találkozáskor, amikor a fia elköltözött, eléggé utált...
Megtanítottam főzni, mosni, takarítani, mármint a párom. Minden szépen alakult, végül sikerült az anyjának is rendeznie magában a dolgokat, és amikor összeházasodtunk engem is elfogadott.
Most elosztjuk a munkát egymás között, és babát tervezzük.
Tehát van remény, lehet egy anya pici fia is normális férfi. :)
Az én férjemet is egyedül nevelte fel az anyukája. Naponta felhívja és mindig megkérdezi ((kb ez a legfőbb kérdés), hogy mit főztem aznap. Aztán amikor az a válasz, hogy rendeltünk vagy hogy már harmadik napja ugyanaz az ebéd akkor nagy csend van a vonal másik végén. Szerencsére messze lakunk.
Férjem amúgy érdekes módon pedáns és rendet tart maga körül, jó ideig külön lakott ez fontos.
21 Minden tiszteletem a tiéd. Jó volt olvasni.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!