Hogyan kezeljem azt, hogy semmibe veszik a lányaimat?

Két lányom van, imádom őket. A szüleim elég sajátos gondolkodásúak,csak az a jó nekik amit ők kigondolnak.

Mikor a feleségem terhes lett, tudtunkra is adták, hogy nem örülnek, ők nem így tervezték.

Nagyon rosszul esett, főleg hogy a mellettük lévő tanyán élünk mert közösen gazdálkodunk, én velük dolgozom.

Végül csak megnyugodtak, azóta már úgy mondják, hogy szeretik a gyerekeket.

De sajnos mióta a gyerekek megvannak nagyon beleártották magukat az mi életünkbe. Feleségem folyamatosan bántották eleinte miért úgy neveli a lányunkat ahogy.

Ezért is döntöttünk úgy hogy elköltözünk.

A szüleim nagyon összetartó család (saját magukról ezt mondják), de az igazság hogy mindenkinek van egy olyan családtag akivel a másikat kibeszéli.

Na mi a feleségemmel nem ilyenek vagyunk. Ezért mi sokszor lemaradtunk ezekről a közös eseményekről, ha ott voltunk se mentünk bele ezekbe a beszélgetésekbe. Így a kommunikáció alapszintű lett és az érintkezés is. Viszont az egyik unokatesóm fia mióta az megszületett apámék szemében a minden. Anyám a pótmama. Egyik nap jött hozzánk apám egyik ismerőse, és kérdezte hogy vannak az unokák. Mert azt hiszik amúgy az emberek hogy ők tényleg mennyire szeretik az unokákat, mennyit foglalkoznak velük.

Apám 2-3 mondatot bírt elmondani a saját unokáiról, majd felhozta, hogy van az a másik fiú. Az milyen szuper kölyök. Itt volt az a pont hogy felállok, de nem akartam jelenetet rendezni mert így a háttér dolgok nélkül nem értené senki sem.

Valaha lesz ez másként? Olyan rossz hogy a gyerekeimet semmibe nézik. Ti mit tennétek s helyemben?