Hogyan kezeljem azt, hogy semmibe veszik a lányaimat?
Két lányom van, imádom őket. A szüleim elég sajátos gondolkodásúak,csak az a jó nekik amit ők kigondolnak.
Mikor a feleségem terhes lett, tudtunkra is adták, hogy nem örülnek, ők nem így tervezték.
Nagyon rosszul esett, főleg hogy a mellettük lévő tanyán élünk mert közösen gazdálkodunk, én velük dolgozom.
Végül csak megnyugodtak, azóta már úgy mondják, hogy szeretik a gyerekeket.
De sajnos mióta a gyerekek megvannak nagyon beleártották magukat az mi életünkbe. Feleségem folyamatosan bántották eleinte miért úgy neveli a lányunkat ahogy.
Ezért is döntöttünk úgy hogy elköltözünk.
A szüleim nagyon összetartó család (saját magukról ezt mondják), de az igazság hogy mindenkinek van egy olyan családtag akivel a másikat kibeszéli.
Na mi a feleségemmel nem ilyenek vagyunk. Ezért mi sokszor lemaradtunk ezekről a közös eseményekről, ha ott voltunk se mentünk bele ezekbe a beszélgetésekbe. Így a kommunikáció alapszintű lett és az érintkezés is. Viszont az egyik unokatesóm fia mióta az megszületett apámék szemében a minden. Anyám a pótmama. Egyik nap jött hozzánk apám egyik ismerőse, és kérdezte hogy vannak az unokák. Mert azt hiszik amúgy az emberek hogy ők tényleg mennyire szeretik az unokákat, mennyit foglalkoznak velük.
Apám 2-3 mondatot bírt elmondani a saját unokáiról, majd felhozta, hogy van az a másik fiú. Az milyen szuper kölyök. Itt volt az a pont hogy felállok, de nem akartam jelenetet rendezni mert így a háttér dolgok nélkül nem értené senki sem.
Valaha lesz ez másként? Olyan rossz hogy a gyerekeimet semmibe nézik. Ti mit tennétek s helyemben?
Elköltözni jó messzire
Csak akkor találkozni velük személyesen ha az unokák kérik,hogy látni akarják a mamát, papát.
Nem foglalkozni velük.
Szerintem a probléma már ott kódolva volt, amikor "nem örültek a terhességnek" meg "nem így tervezték".
Sajnos, faluhelyen sokszor megfigyelhető az, hogy a lánygyermeket kevésbé tartják értékesnek (jajj de rossz szó ez itt), mint a fiúgyermeket. Nagyon-nagyon szomorú ha ez esetleg így lenne.
Szerintem is az az alapbajuk, hogy neked/nektek "csak" lányaitok vannak, ott meg fiú született.
Nem kell vele foglalkozni - tudom, hogy ez nehéz -, de ők még csak itt tartanak.
Azt az időt, amit a bosszankodással töltesz, fordítsd a kislányaidra és a feleségedre. A szüleidet nem tudod megváltoztatni, de a saját hozzáállásodat igen.
Nem fog változni semmit szüleid ,én át sem mennék,soha többet
Nem menék át.
Ők akkor azt mondták, főleg anyám, hogy 47 évesen még fiatal a nagymama szerepre, megkérdezte a feleségem, hogy becsúszott? Szegény majdnem sírt. Meg azt mondta, hogy annak örült volna, ha bejelentjük hogy próbálkozunk.
Mi tudatosan terveztük a babát, de ezt úgy gondolom nem kötjük mindenki orrára. Viszont ennwk hatására tiszta lett milyen emberek, mert korábban nagyon mások voltak. Azóta a viszonyunk ilyen maradt, mert nem tudnak beleszólni, a feleségem meg ezek után nem tudott nekik megbocsáltani.
Mi tudatosan terveztük a babát, de ezt úgy gondolom nem kötjük mindenki orrára
Mindenki??? A szüleid, ember!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!