Párom szülei minden hétvégére kitűznek egy új kirándulós helyet, én nem szeretnék menni, ez baj?
Van egy óvodás közös gyerekünk. Párom szülei részesei szeretnének lenni mindenegyes napunknak. Mindennap telefonál nekik párom munka után elmeséli hosszasan milyen volt a munkája, mindennap átmegy hozzájuk délután, mert anyós mindig főz, süt valamit amit áthoz, de olyan mennyiségét, hogy kb. Úgy érzem felesleges már nekem főznöm vagy sütnöm.
Ami még idegesít kicsit, hogy mindig azt szeretnék, hogy aludjunk náluk vagy hogy a gyerekünk hadd aludjon náluk, de én ebből nem szeretnék annyira rendszert, de persze mindig mindennap meg van nekünk ágyazva, ha esetleg ott aludnánk. Hétvégére meg mindig kitűznek egy helyet ahova együtt elmegyünk kirándulni. Egy várat, egy természeti helyet... nincs ezzel baj. Szeretek túrázni, de én annyira vágyom arra, hogy kimozduljak kicsit a párommal, hogy ne az legyen, hogy egész hétvégén a párom szüleivel legyek. Mert mindkét nap ott vagyunk. Ha épp nem kirándulunk akkor náluk ülünk vagy átmegyünk együtt a szomszéd nagymamájához páromnak.
Sokszor azt érzem, hogy párom sem szakadt még ki a családi fészekből és ő neki is van erre igénye és nem érti mikor kicsit magamban húzom a szám, hogy már sok néha nekem ez.
Az én szüleim sajnos elég messze laknak. Így három hetente megyünk hozzájuk csak. Viszont erre nagyon féltékenyek párom szülei. Versengenek párom szüleik az enyémekkel szinte, hogy náluk több és jobb program legyen, hogy az unoka náluk szeressen a leginkább lenni. Direkt vettek egy kis pónit!!! Tudom kb. Hihetetlennek tűnik, de így van... a kertbe már van hinta, lipityóka minden, amióta van gyerekünk.
Nem az a bajom, hogy szeretik az unokájukat és szeretnének minél több idöt vele es a fiukkal tolteni. Hanem pl. Az amikor anyós hangoztatja, hogy mi az hogy mi képesek vagyunk 3 hetente hozzám haza utazni, szuleimhez ugye. Es hogy akkor ott alszunk es hogy az mennyi idő és hogy a gyereknek mennyire rossz hogy utaznia kell, miért nem maradhat inkább ott náluk.
És tudjátok ilyenkor a sírás kap el. Hogy kb. Képes lenne tiltani, hogy én vagy a gyerekem és a szuleim, testvereim lassak egymást és csakis magára gondol, önző nagyon önző és ez nagyo nrossz nekem.
Mikor visszajovunk mindig mondják, hogy ugye milyen jó itt. Sokkal jobb itt, mint ott és hogy itt azért boldogabbak vagyunk, meg jobban szeretünk itt élni.
Ezt azert hangoztatják, mert másik megyében élnek szüleim és szüleim megyéjére nagyon negatívan gondolkodnak, csak mert az messze van.
Szóval sokszor a sírás kap el, mondom páromnak ő nagyon szereti a szüleit, hisz imádják őt szülei, sose szenvedett semmiben hiányt, hisz mindig kényeztették, szerették. Nincs ezzel baj. Meg azt mondja mindig, hogy csak nagyon szeretnek meg az unokát.
De ez nekem már fáj.
Szóval igazából péntek délutántól vasárnapig velük vagyunk 2 hétig, velük kirándulunk össze-vissza. És harmadik héten vagyunk szüleimnél + az út idő..
És már kicsit unom ezt, hogy állandóan nincs egy olyan hétvége mikor a párommal lehetek.
Úgy èrzem mindig ki kell elégítenem mindenki boldogságát! A páromét, a párom szüleiét, az én szüleimet. De én???? Az enyémet senki se nézi. Hogy én mit akarok.
Szerintem ezt még nem ártana kicsit jobban átbeszélni jó az irány de egyelőre nesze semmi fogd meg jól. 20 kilóméter az nem sok az anyóséknak ellenben a kisgyereknek 45 perc buszozás 2x egy nap már igen vagy akár egyszer is.
Egyelőre ezzel magatokat szivatnátok megint csak..utazhatnátok minden nap munkába suliba döglésig a találkák száma meg csak igazából 1 nappal csökkent arról nem is beszélve hogy hétvégén is annyi jövés menés anyám kínnya programm lesz ezek szerint hogy pl a gyerek vagy akár ti mikor fogtok csak leülni a feneketekre? Nekem ez sok lenne legalább is pedig én is elég aktív vagyok.
Az lenne a legelképzelhetőbb legalábbis amennyire most betekintést engedtél ha ottmaradtok és csak csökkentitek a találkozások számát. Nem hiszem el hogy ilyen töktelen férjed van hogy csak akkor bírja ki mama nélkül ha másik városba költözik. Akkor is birja már ki ha a szembe házban van..
És NE TE beszéld meg az Ő szüleivel hogy mikor mentek könyörgöm milyen bukóság már hogy rád hagyja ezt hogy be ne szennyeződjön ő anyuci előtt.
Kedves anyósék is megérthetnék hogy egyik nagyszülő sem fontosabb a másiknál ellenben a család már az.
Hasonló hajcihőben volt részem amikor kisgyerek voltam. Gyűlöltem. Úgyhogy légyszi, tudom nehéz de ne légy ilyen elnéző, naív, túl jóindulatú mert szerintem a párod most sem vette túl komolyan legalábbis nem mozgatot meg semmilyen követ csak beáldozta a gyerek idejét buszozásra meg egy két szép szót odadobott.
Lehet nem véletlen tegnap szüleimmel beszélgettem arról hogy nem tudjuk húsvétkor barátom jöjjön hozzánk vagy én menjek mert sok időt töltöttünk nálunk. Apa azt válaszolta úgy illik ha a férfi megy a nő családjához. Nyilván ez nonszensz már régen még oké. De azért mégis.. férfiben legyen már tök.
Ez így szépen hangzik, de amint meghallja ezt anyuka, ki fog akadni, és valahogy nem tudom elképzelni hogy a férjed pont most a sarkára álljon. De kívánom, hogy sikerüljön.
Ja, és ne ebben mérd a családcentrikusságot. Az nem azt jelenti, hogy ott ültök állandóan anyósnál, aki pedig fúr mindenkit.
Bocs a nyers stílusért, de...
Sztem adtatok a szarnak egy pofont, a költözés nem oldja meg a problémát, csak olyan, mintha a nyílt törésre sebtapaszt tennél.
A férjed a draga anyukája miatt pont olyan defektes lelkileg, mint amilyen te vagy, így kb vak vezet világtalant. Azt elhiszem, hogy a férjed megért téged, és hogy segíteni akar, de a megoldás nem az hogy elköltöztök a cigányok közé, ahol a gyereknek buszozni kell, mindezt azért, mert felnőtt létére képtelen kiállni a saját anyjával szemben.
A családotok boldogságába a férjed szülei, de főleg az anyósod veri az éket, kikerülni a hatalmi játszmái alól kizárólag akkor tudtok, ha felnőttként viselkedtek vele szemben és nem egy meghunyászkodott gyerekként.
Én igazan nem akarok okoskodni de:
Most ez olyan, hogy ti adjátok fel a házatokat, az életetek egy részét egy vén boszorka miatt. Ne ti hunyászkodjatok meg miatta.
Másrészt, 20 km egyáltalán nem sok, annyi hogy papucsban azért nem lehet átcsattogni, de bőven rá lesz fogva hogy az semmi, miért nem mentek gyakrabban anyóshoz.
Illetve, ha a te szüleid látogatására így reagál, ettől az új felállástól tuti a plafonon lesz az anyósod, erre készüljetek fel és legyetek határozottak.
Bocsi, de az anyósod egy parazita.
Teljesen rátok telepedett és idegileg ki fog csinálni.
Valószínüleg ő csak látszatra cuki, a hátad mögött meg kidumál.
Ezt a szitut balhé nélkül nem fogod tudni megoldani.
Úgy beszélsz magadról is és a férjedről is, mintha gyerekek lennétek és a szülők engedélye kellene mindenhez. Téged is a szüleid nyugodt szívvel engedtek el? Miért? 18 év alatt kerültél oda?
A felnőtt emberek maguk döntenek a szabadidejük eltöltéséről. Egyáltalán nincsenek barátaitok? Tudom, hogy most járvány van, de ez nem csak erről a mostani időszakról szól. Nem szoktatok kettesben pihenni a férjeddel? Nem szoktatok elutazni, nyaralni, vendégeket fogadni? Ha nincsenek barátaitok, hívd meg hozzátok gyakrabban a tesódat!
Beszélgess el a férjeddel mielőbb!
Sokan tanácsolták és ez legyen a legelső dolgod ebben az ügyben! Ha nem beszélsz vele, honnan tudná, hogy nem OK minden?
A másik az, hogy anyósodnak ne engedd meg, hogy a szüleidről negatívan beszéljen! Ha szóba hozza őket, mondd neki azt, hogy ezt nem egy verseny, hogy ki a jobb nagymama, ki főz finomabbat. mindenki másban jó, és ti nem bábuk vagytok, akit kötélen rángathat.
Anyósod nyilván mind2 gyerekét úgy nevelte, hogy érzelmileg ne tudjanak róla leválni.
Szerintem pszichológusra nem csak neked lenne szükséged, hanem a férjednek is.
Családterápia kellene nektek. Dr. Mihalec Gábor, vagy valaki hasonlóan jó szakember tudna segíteni.
Önállósodnotok kell és el kell kezdenetek megvalósítani a saját életeteket, a saját álmaitokat! Sok sikert!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!