Párom szülei minden hétvégére kitűznek egy új kirándulós helyet, én nem szeretnék menni, ez baj?
Van egy óvodás közös gyerekünk. Párom szülei részesei szeretnének lenni mindenegyes napunknak. Mindennap telefonál nekik párom munka után elmeséli hosszasan milyen volt a munkája, mindennap átmegy hozzájuk délután, mert anyós mindig főz, süt valamit amit áthoz, de olyan mennyiségét, hogy kb. Úgy érzem felesleges már nekem főznöm vagy sütnöm.
Ami még idegesít kicsit, hogy mindig azt szeretnék, hogy aludjunk náluk vagy hogy a gyerekünk hadd aludjon náluk, de én ebből nem szeretnék annyira rendszert, de persze mindig mindennap meg van nekünk ágyazva, ha esetleg ott aludnánk. Hétvégére meg mindig kitűznek egy helyet ahova együtt elmegyünk kirándulni. Egy várat, egy természeti helyet... nincs ezzel baj. Szeretek túrázni, de én annyira vágyom arra, hogy kimozduljak kicsit a párommal, hogy ne az legyen, hogy egész hétvégén a párom szüleivel legyek. Mert mindkét nap ott vagyunk. Ha épp nem kirándulunk akkor náluk ülünk vagy átmegyünk együtt a szomszéd nagymamájához páromnak.
Sokszor azt érzem, hogy párom sem szakadt még ki a családi fészekből és ő neki is van erre igénye és nem érti mikor kicsit magamban húzom a szám, hogy már sok néha nekem ez.
Az én szüleim sajnos elég messze laknak. Így három hetente megyünk hozzájuk csak. Viszont erre nagyon féltékenyek párom szülei. Versengenek párom szüleik az enyémekkel szinte, hogy náluk több és jobb program legyen, hogy az unoka náluk szeressen a leginkább lenni. Direkt vettek egy kis pónit!!! Tudom kb. Hihetetlennek tűnik, de így van... a kertbe már van hinta, lipityóka minden, amióta van gyerekünk.
Nem az a bajom, hogy szeretik az unokájukat és szeretnének minél több idöt vele es a fiukkal tolteni. Hanem pl. Az amikor anyós hangoztatja, hogy mi az hogy mi képesek vagyunk 3 hetente hozzám haza utazni, szuleimhez ugye. Es hogy akkor ott alszunk es hogy az mennyi idő és hogy a gyereknek mennyire rossz hogy utaznia kell, miért nem maradhat inkább ott náluk.
És tudjátok ilyenkor a sírás kap el. Hogy kb. Képes lenne tiltani, hogy én vagy a gyerekem és a szuleim, testvereim lassak egymást és csakis magára gondol, önző nagyon önző és ez nagyo nrossz nekem.
Mikor visszajovunk mindig mondják, hogy ugye milyen jó itt. Sokkal jobb itt, mint ott és hogy itt azért boldogabbak vagyunk, meg jobban szeretünk itt élni.
Ezt azert hangoztatják, mert másik megyében élnek szüleim és szüleim megyéjére nagyon negatívan gondolkodnak, csak mert az messze van.
Szóval sokszor a sírás kap el, mondom páromnak ő nagyon szereti a szüleit, hisz imádják őt szülei, sose szenvedett semmiben hiányt, hisz mindig kényeztették, szerették. Nincs ezzel baj. Meg azt mondja mindig, hogy csak nagyon szeretnek meg az unokát.
De ez nekem már fáj.
Szóval igazából péntek délutántól vasárnapig velük vagyunk 2 hétig, velük kirándulunk össze-vissza. És harmadik héten vagyunk szüleimnél + az út idő..
És már kicsit unom ezt, hogy állandóan nincs egy olyan hétvége mikor a párommal lehetek.
Úgy èrzem mindig ki kell elégítenem mindenki boldogságát! A páromét, a párom szüleiét, az én szüleimet. De én???? Az enyémet senki se nézi. Hogy én mit akarok.
Kérdező, minek írtad ki a kérdést, ha a tanácsokat nem fogadod meg?
A férjed önmagát szereti és a szüleit, testvéreit, utoljára pedig téged.
Mutasd meg neki ezt a kiírt kérdésed és a válaszokat!
Téged az anyósodék is és a férjed is önállótlan gyereknek tart, te ezt a szerepet játszod, amit rád kényszerítettek.
Csak te tudsz változtatni , illetve terápiával szakember segítségével ketten a férjeddel tudnátok ezen változtatni.
Nem kell elköltözni, de az nagyon szomorú, hogy nincsenek barátaitok, pl. egy másik házaspár, akikkel együtt lehet sütögetni, szülinapozni, kirándulni, problémákat megvitatni. Nem jó ez így.
A szüleid hány km-re laknak tőletek?
Miért nem anyukádat költöztetted hozzátok 2 hétre, amikor szültél? Arra jó lett volna, hogy anyósod meghátráljon.
Szóval, nehogy még te érezd magad hibásnak! Mutasd meg ezt az egészet a férjednek, amit itt tanácsolatunk olyan sokan!
Tudod mi kene neked? Egy pofon az elettol.
En tudom mirol beszelsz, halaisten en kilabaltam ebbol a borzalombol.. Enis szerelmes voltam (igaz gyerek nem volt) de iszonyu mergezo kapcsolat volt, folyamat az volt amit a masik akar, ha meg szova tettem akkor is en voltam a rossz. (igaz ott maga a parom volt toxic nem a szulok de mindegy ugyanaz a helyzet).
Aztan hopp szakitott velem mert tortent egy kis csaladi problema. Azota meg boldogabb vagyok mint valaha, maig probal visszaszerezni mert rajott mekkorat hibazott.
Neked is ezt kene. Lepni. Az nem szerelem ahol az egyik fel akarata érvényesül (en ezt mar megtanultam). Neki nem tunik fel milyem szarul vagy? Vagy hogy nem vwgy boldog? Miert ne latogathatnad a saját szuleidet? Kik ok hogy beleszoljanak?? Szanalmas hogy nem tudsz a sarkadra allni.. Az anyósod volt ott mikor szultel????? (ez megis mi???)
Bekene venned egy dozis leszarom tablettat. Megsertodnek? Oke. Nem kell latni tobbet az unokat. Ilyen toxic nagyszulok nelkul ugyis csak boldogabb lesz. Helyedben reg hazakoltoztwm volna az IGAZI csaladomhoz. Mert ez a nyomorult minden csak nem az.
Drágám érsd meg, hogy egy olyan ember, aki nem veszi figyelembe, hogy mi a jó neked és a családjának, az NEM szeret!
Egyébként az ágyban is ilyen nagyon figyelmes veled?🤦🏻♀️
Anyukámék és testvéremék 3 óra 20 percre laknak körülbelül.
Így a havi egy alkalom szerintem reális, mivel sokba kerül és sok időt igényel sajnos. Az én hétvégém szabad, páromnak nyáron van egy pár alkalom mikor túl óráznia kell, de egyébként teljesen szabad ő is, csak ugye a gyerekeket se akarjuk terhelni az úttal. Na meg anyósék is mindig találnak valami programot. Ritkán van, hogy havi kétszer megyek. Egyszer párommal és a gyerekekkel és van, hogy lemegyek egymagam, de ez nagyon kivételes alkalommal van, évi 1 max. 2x, ha szeretnék ott lenni egy fontos alkalmon pl. Apa vagy anya szülinapján vagy anyáknapján..,ha úgy esik, de sokszor van, hogy nem jön ez össze. Mert páromat már nem tudom rávenni, hogy menjünk el még egyszer sajnos, mert sokba lenne és nekem van 50%-os utazási kedvezményem, így belátom, hogy jobban megéri nekem tömegközlekedni egyedül. De mondom ez ha évi 1-2x előfordul..
Azért nem anyukám jött mikor megszületett a kisbabánk, mert sajnos ő nem tudta volna megoldani. Élelmiszer üzlet bolti eladójaként hétfőtől szombat délig dolgoznia kell sajnos. De mivel mióta az eszét tudja ott dolgozik, szereti nem várhatom tőle keressen mást, amivel rugalmasabb lehetne.
Egy hétre nem kap ki szabit csak egy-két napra esetleg.
És sajnos az esetek többségében a munkáltató rendelkezik a szabival. Így random kiírja, nagyon nem lehet tervezni.
Hajjajj... Jól jegyezd meg, a pokolra vezető út is jószándékkal van kikövezve. Oké, hogy szeretetből teszik, de közben megfojtanak téged. Ez pedig valójában senkinek sem jó.
Menj el egyedül terápiára, segítene megmutatni egy olyan utat, ahol boldog lehetsz. Illetve mindenképpen költözzetek el, még mielőtt a fiatok iskolába megy. Egyrészt sokkal ésszerűbb is az iskolábajárás szempontjából, másrészt ahhoz, hogy megmaradhassatok egy családnak (te, a férjed és a gyerekeitek), erre szükségetek van.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!