Párom szülei minden hétvégére kitűznek egy új kirándulós helyet, én nem szeretnék menni, ez baj?
Van egy óvodás közös gyerekünk. Párom szülei részesei szeretnének lenni mindenegyes napunknak. Mindennap telefonál nekik párom munka után elmeséli hosszasan milyen volt a munkája, mindennap átmegy hozzájuk délután, mert anyós mindig főz, süt valamit amit áthoz, de olyan mennyiségét, hogy kb. Úgy érzem felesleges már nekem főznöm vagy sütnöm.
Ami még idegesít kicsit, hogy mindig azt szeretnék, hogy aludjunk náluk vagy hogy a gyerekünk hadd aludjon náluk, de én ebből nem szeretnék annyira rendszert, de persze mindig mindennap meg van nekünk ágyazva, ha esetleg ott aludnánk. Hétvégére meg mindig kitűznek egy helyet ahova együtt elmegyünk kirándulni. Egy várat, egy természeti helyet... nincs ezzel baj. Szeretek túrázni, de én annyira vágyom arra, hogy kimozduljak kicsit a párommal, hogy ne az legyen, hogy egész hétvégén a párom szüleivel legyek. Mert mindkét nap ott vagyunk. Ha épp nem kirándulunk akkor náluk ülünk vagy átmegyünk együtt a szomszéd nagymamájához páromnak.
Sokszor azt érzem, hogy párom sem szakadt még ki a családi fészekből és ő neki is van erre igénye és nem érti mikor kicsit magamban húzom a szám, hogy már sok néha nekem ez.
Az én szüleim sajnos elég messze laknak. Így három hetente megyünk hozzájuk csak. Viszont erre nagyon féltékenyek párom szülei. Versengenek párom szüleik az enyémekkel szinte, hogy náluk több és jobb program legyen, hogy az unoka náluk szeressen a leginkább lenni. Direkt vettek egy kis pónit!!! Tudom kb. Hihetetlennek tűnik, de így van... a kertbe már van hinta, lipityóka minden, amióta van gyerekünk.
Nem az a bajom, hogy szeretik az unokájukat és szeretnének minél több idöt vele es a fiukkal tolteni. Hanem pl. Az amikor anyós hangoztatja, hogy mi az hogy mi képesek vagyunk 3 hetente hozzám haza utazni, szuleimhez ugye. Es hogy akkor ott alszunk es hogy az mennyi idő és hogy a gyereknek mennyire rossz hogy utaznia kell, miért nem maradhat inkább ott náluk.
És tudjátok ilyenkor a sírás kap el. Hogy kb. Képes lenne tiltani, hogy én vagy a gyerekem és a szuleim, testvereim lassak egymást és csakis magára gondol, önző nagyon önző és ez nagyo nrossz nekem.
Mikor visszajovunk mindig mondják, hogy ugye milyen jó itt. Sokkal jobb itt, mint ott és hogy itt azért boldogabbak vagyunk, meg jobban szeretünk itt élni.
Ezt azert hangoztatják, mert másik megyében élnek szüleim és szüleim megyéjére nagyon negatívan gondolkodnak, csak mert az messze van.
Szóval sokszor a sírás kap el, mondom páromnak ő nagyon szereti a szüleit, hisz imádják őt szülei, sose szenvedett semmiben hiányt, hisz mindig kényeztették, szerették. Nincs ezzel baj. Meg azt mondja mindig, hogy csak nagyon szeretnek meg az unokát.
De ez nekem már fáj.
Szóval igazából péntek délutántól vasárnapig velük vagyunk 2 hétig, velük kirándulunk össze-vissza. És harmadik héten vagyunk szüleimnél + az út idő..
És már kicsit unom ezt, hogy állandóan nincs egy olyan hétvége mikor a párommal lehetek.
Úgy èrzem mindig ki kell elégítenem mindenki boldogságát! A páromét, a párom szüleiét, az én szüleimet. De én???? Az enyémet senki se nézi. Hogy én mit akarok.
Az utolso valaszodra egy szo jutott eszembe. Szanalmas.
Nem Te kerdezo, de teged is sajnallak hogy ennyire nincs onbecsulesed es ugy ugraltatnak ahogy akarnak.. Ahogy irtak. Egy meh vagy semmi mas sajnos..
Egyebkent hany eves vagy? Mert szamomra iszonyu gyerekes ez a felfogas hogy azert mert mondd 2 szep szot osszehazasodsz vele sot gyereket is szülsz .. Pedig en 21 vagyok. Egyébként ez nem derult ki a kapcsolat elejen? Amikor még csak egyutt voltatok? Hogy ja amugy a parod nem tud 1 hetveget kibirni a csaladja nelkul? Mert gondolom akkor is hasonlo program volt, mindig anyukaval kellett beszelgetni.
Amugy en akkor koccoltam volna mikor ezt a felsorolast megemlitette volna a parom. Vagy tole, vagy az anyosektol de akkor rohadt messze. Egy vicc.. Te hogy nem erted ezt meg? "1. Meet megigerte az anyjanak". Pfffff. Nem gaz hogy van sajat csaladja es megis a szuleivel tobbet van kb?
Elso h ezt mind elmondod a parodnak h kvazi megfulladsz toluk es h mennyire jo lenne mar vegre egy olyan teljes hetvege mikor harmasban vagytok.
Vegyel ki egy het szabit es fog a gyereked es menj el a szuleidhez
Addig max a paroddal kommunikalj es max 5 perc ha jon az anyjaval akkor leteszed.
Add be a valast es koltozz messze toluk. Ha utanad megy akkor se menj vissza.
Tisztazd vele h nem egeszseges az it az anyja csinal!!!
De mikor szóba kerül, hogy a hétvégén megyünk a szüleimhez akkor már előre nagyon dúl, fúl az anyja, hogy már megint minek megyünk
És ilyenkor nem kérdezed meg, hogy kedves mama, és ide ugyan minek jövünk?? Meg mi köze ahhoz hogy mikor mentek a te szüleidhez?? Amúgy a pasid egy tipikus mama pici fia, szerintem gondold át akarod-e így élni az életed, ha nem tipli, mert változni nem fog. Nekem egyszer kérdezné meg anyósom minek megyek a saját anyámhoz, az ég is leszakadna úgy kiosztanám. Felnőtt ember vagy és valaki meg akarja szabni hova menj ???
Itt egyedül a te érzéseiddel nincsen baj. Nagyon kedves, rendes vagy, és jó, hogy mindenre figyelsz és senkit sem akarsz megbántani, de hosszú távon ez a helyzet nektek nem lesz jó. A legnagyobb probléma, hogy az anyuka nem tudta elengedni a gyerekeit, nem hagyta felnőni őket. Ha jól sejtem nekik nincsen senki másuk rajtatok kívül, talán a kapcsolatuk sem megfelelő, nem léteznek férfi-női minőségben házaspárként, csak mint anyuka-apuka, ebbe ölik bele minden energiájukat, ez az életük. Az apósodról nem sokat írtál amúgy, ő is ilyen?
A legnagyobb gond nyilván ezzel van, nekik kellene hátrébb lépniük, és nem csak hogy hagyni, de elvárni, hogy felnőtt módra önállóan éljenek a gyerekeik. Viszont ez az, amire a legkisebb ráhatásod van, ők fognak a legkevésbé változni, hiszen korukból adódóan is, meg a vélt hierarchikus helyzetük miatt is merevek, azt gondolják ők az etalon.
A párodban én látom a potenciált, csak az ember nehezen hoz olyan döntéseket, amikkel a szülei ellen fordul. Viszont ahhoz, hogy működjön a ti saját családotok, neki is meg kell húznia a határait.
Neked meg tök normálisak az érzéseid, meg az is, hogy nem akarsz konfliktust, nem is a te dolgod kellene, hogy legyen, csak ha már ilyen helyzetben vagy, akkor lehet mégis határozottabban kell fellépned.
Elsősorban arra törekedj, hogy egységes nézőpontot alakítsatok ki a pároddal. Mivel a szeretett, jószívű szüleiről van szó, akkor tudod hatékony együttműködésre ösztökélni a férjed, ha megmaradsz ennél a hozzáállásnál, és nem támadod a szüleit, nem velük vagy ellenséges, hanem felhívod a figyelmét arra, hogy a kettesben, hármasban töltött idő is nagyon fontos. Nagyon másképp nem lehet, mint hogy egymással megbeszélve, időnként (majd egyre gyakrabban, amíg az ideális eloszlás be nem áll) igenis szülő-detoxot tartotok. Ilyenkor szóljon előre a szüleinek, és valóban ne menjetek oda később sem a nap folyamán. Ha előre szóltatok, nincs olyan kifogás, hogy "de hát vártak". Ne várjanak. Szoktassátok hozzá a szülőket a ritkább látogatásokhoz, de nagyon fontos, hogy közös álláspontot képviselve tegyétek ezt.
A párom szülei hasonló típusok egyébként, ez a fokozatosság működött nálunk. (Igaz, jóval kevésbé volt súlyos a helyzet, és még egyetemista diákként, gyerek nélkül, és távoli városban élve kezdtük.)
(Mellesleg sűrű zárójelek közt, bármiféle leszólás nélkül, de pont borsodiként lenézni egy másik komplett megyét elég erős. Ha szabolcsról van szó, akkor az meg nincs is messze. :D ez tényleg csak mellékes megjegyzés, de soha ne szégyelld, vagy tartsd rossznak, alábbvalódnak a saját szülővidékedet.)
Kérdező, utolsó válaszodra reagálnék: azért mert kiszolgálnak és tömnek kajával, még nem szeretnek. Akit szeretek, annak nem parancsolgatok, nem duzzogok ha nem úgy ugrál ahogy fütyülök, és nem teszek megjegyzést a családjára. Egyszer mondott volna bárki olyat a gyerekemnek, hogy ugye jobb itt mint a másik mamánál, álltam is volna fel.
Tudom, szerinted anyósod csak túlbuzgó a szeretetével és megfojt, de hidd el, egy rosszindulatú rafkós banya, aki pontosan tudja hogy mit csinál. Ha szembesítenéd vagy kérdőre vonnád, csak hápogna hogy de ő csak jót akar bla bla.
Többet nem írok, kb ismételni tudnám csak az előttem szólókat. Plusz egy fő aki szerint anyósoddal van a baj, csak a megerősítés végett.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!