Párom szülei minden hétvégére kitűznek egy új kirándulós helyet, én nem szeretnék menni, ez baj?
Van egy óvodás közös gyerekünk. Párom szülei részesei szeretnének lenni mindenegyes napunknak. Mindennap telefonál nekik párom munka után elmeséli hosszasan milyen volt a munkája, mindennap átmegy hozzájuk délután, mert anyós mindig főz, süt valamit amit áthoz, de olyan mennyiségét, hogy kb. Úgy érzem felesleges már nekem főznöm vagy sütnöm.
Ami még idegesít kicsit, hogy mindig azt szeretnék, hogy aludjunk náluk vagy hogy a gyerekünk hadd aludjon náluk, de én ebből nem szeretnék annyira rendszert, de persze mindig mindennap meg van nekünk ágyazva, ha esetleg ott aludnánk. Hétvégére meg mindig kitűznek egy helyet ahova együtt elmegyünk kirándulni. Egy várat, egy természeti helyet... nincs ezzel baj. Szeretek túrázni, de én annyira vágyom arra, hogy kimozduljak kicsit a párommal, hogy ne az legyen, hogy egész hétvégén a párom szüleivel legyek. Mert mindkét nap ott vagyunk. Ha épp nem kirándulunk akkor náluk ülünk vagy átmegyünk együtt a szomszéd nagymamájához páromnak.
Sokszor azt érzem, hogy párom sem szakadt még ki a családi fészekből és ő neki is van erre igénye és nem érti mikor kicsit magamban húzom a szám, hogy már sok néha nekem ez.
Az én szüleim sajnos elég messze laknak. Így három hetente megyünk hozzájuk csak. Viszont erre nagyon féltékenyek párom szülei. Versengenek párom szüleik az enyémekkel szinte, hogy náluk több és jobb program legyen, hogy az unoka náluk szeressen a leginkább lenni. Direkt vettek egy kis pónit!!! Tudom kb. Hihetetlennek tűnik, de így van... a kertbe már van hinta, lipityóka minden, amióta van gyerekünk.
Nem az a bajom, hogy szeretik az unokájukat és szeretnének minél több idöt vele es a fiukkal tolteni. Hanem pl. Az amikor anyós hangoztatja, hogy mi az hogy mi képesek vagyunk 3 hetente hozzám haza utazni, szuleimhez ugye. Es hogy akkor ott alszunk es hogy az mennyi idő és hogy a gyereknek mennyire rossz hogy utaznia kell, miért nem maradhat inkább ott náluk.
És tudjátok ilyenkor a sírás kap el. Hogy kb. Képes lenne tiltani, hogy én vagy a gyerekem és a szuleim, testvereim lassak egymást és csakis magára gondol, önző nagyon önző és ez nagyo nrossz nekem.
Mikor visszajovunk mindig mondják, hogy ugye milyen jó itt. Sokkal jobb itt, mint ott és hogy itt azért boldogabbak vagyunk, meg jobban szeretünk itt élni.
Ezt azert hangoztatják, mert másik megyében élnek szüleim és szüleim megyéjére nagyon negatívan gondolkodnak, csak mert az messze van.
Szóval sokszor a sírás kap el, mondom páromnak ő nagyon szereti a szüleit, hisz imádják őt szülei, sose szenvedett semmiben hiányt, hisz mindig kényeztették, szerették. Nincs ezzel baj. Meg azt mondja mindig, hogy csak nagyon szeretnek meg az unokát.
De ez nekem már fáj.
Szóval igazából péntek délutántól vasárnapig velük vagyunk 2 hétig, velük kirándulunk össze-vissza. És harmadik héten vagyunk szüleimnél + az út idő..
És már kicsit unom ezt, hogy állandóan nincs egy olyan hétvége mikor a párommal lehetek.
Úgy èrzem mindig ki kell elégítenem mindenki boldogságát! A páromét, a párom szüleiét, az én szüleimet. De én???? Az enyémet senki se nézi. Hogy én mit akarok.
Mondtam én már anyósnak, hogy igenis menni fogok 3 hetente szüleimhez. Én se tiltom meg a fiának, hogy ne menjen át mindennap. Akkor tőlem miért sajnál egy hónapban 2 napot!
De erre annyi volt a válasza, hogy hát ne is merjem megtenni, hogy az ő fiát tiltom, meg hogy nem is azzal van a baj, hanem hogy ez a sok utazgálás az én szüleimhez tőnkre teszi szerinte a mi életünket, hogy milyen rossz a gyerekünknek ez ahelyett hogy inkább otthon maradnék fozni takaritani. De minek???ugy is ő főz süt ránk... a sok cukros sütijét tukmálja, pedig én igyekszem minél kevesebb cukrost enni, de ezt se érti meg. Meg gyermekemnek se orulok, hogy ennyi cukrost eszik és teljesen rászokik. Igénye van rá hogy mindennap egyen sütiket... :/ anyós miatt.
Meg vicces h azt mondja h inkabb otthon maradnek abbol az lenne hogy naluk kene lenni es veluk menni kirandulni.
Köszönöm nektek minden válasz nagy segítség. És ne értsetek félre nekem nagyon sokat jelent a ti válaszotok, mert nincs kivel ezt megbeszéljem, nem tudom, hogy ezek az érzések normálisak -e. Ezért jó, hogy látom, hogy mások szerint is jogosak az érzelmeim. A pszichológust csak azért írtam, mert az is átfutott az agyamon. :(
Szüleimnek, testvéreimnek sose mondom el, hogy miket mondanak párom szülei, ha tudnák ezeket valószínűleg óriásit csalódnának, hisz nyugodt szívvel engedtek el engem otthonról páromhoz lakni. Azt hitték őket senki nem fogja bántani. És nem érdemlik meg, hogy tudják a szomorú igazságot.
Nagyon sajnálom. Mindenképp beszélj a pároddal erről először remélhetőleg nyitott lesz rá. Nem csodálom hogy rosszul vagy tőle akármennyire is jófejségnek indult ez a tenyérbemászás, érzelmi zsarolás,manipulálás elfogadhatatlan. A párodnak nem tűnik fel?? Persze szép meg jó hogy mamakedvence stb de fel kéne nőnie illetve a szülők is elfogadhatnák hogy a fiuknak is lett egy (még szűkebb körű) családja akibe ők nem tartoznak bele. Hagyjanak már élni titeket. Ha férjeddel megbeszéltétek ezt, beszéljetek a szüleivel vagyis inkább ő. Finoman el lehet mondani hogy nincs meg az egyensúly és szeretnétek kicsit a kis családra koncentrálni mert ez az örökös nyigázás sem jó. Nyugtassátok meg őket h nagyon hálásak vagytok ne aggódjanak hogy nem szeretnétek őket vagy feledésbe merülnének csak mozgástérre vágytok meg egy kis családi intimitásra. Anya apa gyerkőc. Egyik nagyszülők a 2.hétvégén másikék 4.hétvégén.
És utánna lehet belemenni a részletekbe hogy pl ne csesszen ki veled azzal hogy hoz egy raklapnyi kaját amikor tudja hogy te is főzöl. Ha akar hozni szóljon előre, kérdezze meg kell e segítség nem kell tolakodni. Ha ezeket nem értik meg magukra vessenek. A férjed meg minimum (hogyha már volt ilyen balfék hogy eddig nem látta rajtad) hogy melléd ál. Ha pedig anyu szoknyája alá bújik fel is út le is út. Tudom ez szörnyen hangzik de szüleimmel pont ez volt a helyzet anno. Nem váltak el és rohadtul megszívtuk mi gyerekek főleg. Nem akarok vészmadaraskodni egyelőre arra összpontosíts hogy beszélsz a pároddal megértő lesz és megtudjátok beszélni a családdal. És légyszi, a gyerkőc érzi rajtad hogy nem vagy jól ez szinte 100%. Ha mást nem miatta állj a sarkadra és veszekedj ha kell mert ha nyusziskodsz ezt fogja átvenni. Remélem sikerrel jársz!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!