Párom szülei minden hétvégére kitűznek egy új kirándulós helyet, én nem szeretnék menni, ez baj?
Van egy óvodás közös gyerekünk. Párom szülei részesei szeretnének lenni mindenegyes napunknak. Mindennap telefonál nekik párom munka után elmeséli hosszasan milyen volt a munkája, mindennap átmegy hozzájuk délután, mert anyós mindig főz, süt valamit amit áthoz, de olyan mennyiségét, hogy kb. Úgy érzem felesleges már nekem főznöm vagy sütnöm.
Ami még idegesít kicsit, hogy mindig azt szeretnék, hogy aludjunk náluk vagy hogy a gyerekünk hadd aludjon náluk, de én ebből nem szeretnék annyira rendszert, de persze mindig mindennap meg van nekünk ágyazva, ha esetleg ott aludnánk. Hétvégére meg mindig kitűznek egy helyet ahova együtt elmegyünk kirándulni. Egy várat, egy természeti helyet... nincs ezzel baj. Szeretek túrázni, de én annyira vágyom arra, hogy kimozduljak kicsit a párommal, hogy ne az legyen, hogy egész hétvégén a párom szüleivel legyek. Mert mindkét nap ott vagyunk. Ha épp nem kirándulunk akkor náluk ülünk vagy átmegyünk együtt a szomszéd nagymamájához páromnak.
Sokszor azt érzem, hogy párom sem szakadt még ki a családi fészekből és ő neki is van erre igénye és nem érti mikor kicsit magamban húzom a szám, hogy már sok néha nekem ez.
Az én szüleim sajnos elég messze laknak. Így három hetente megyünk hozzájuk csak. Viszont erre nagyon féltékenyek párom szülei. Versengenek párom szüleik az enyémekkel szinte, hogy náluk több és jobb program legyen, hogy az unoka náluk szeressen a leginkább lenni. Direkt vettek egy kis pónit!!! Tudom kb. Hihetetlennek tűnik, de így van... a kertbe már van hinta, lipityóka minden, amióta van gyerekünk.
Nem az a bajom, hogy szeretik az unokájukat és szeretnének minél több idöt vele es a fiukkal tolteni. Hanem pl. Az amikor anyós hangoztatja, hogy mi az hogy mi képesek vagyunk 3 hetente hozzám haza utazni, szuleimhez ugye. Es hogy akkor ott alszunk es hogy az mennyi idő és hogy a gyereknek mennyire rossz hogy utaznia kell, miért nem maradhat inkább ott náluk.
És tudjátok ilyenkor a sírás kap el. Hogy kb. Képes lenne tiltani, hogy én vagy a gyerekem és a szuleim, testvereim lassak egymást és csakis magára gondol, önző nagyon önző és ez nagyo nrossz nekem.
Mikor visszajovunk mindig mondják, hogy ugye milyen jó itt. Sokkal jobb itt, mint ott és hogy itt azért boldogabbak vagyunk, meg jobban szeretünk itt élni.
Ezt azert hangoztatják, mert másik megyében élnek szüleim és szüleim megyéjére nagyon negatívan gondolkodnak, csak mert az messze van.
Szóval sokszor a sírás kap el, mondom páromnak ő nagyon szereti a szüleit, hisz imádják őt szülei, sose szenvedett semmiben hiányt, hisz mindig kényeztették, szerették. Nincs ezzel baj. Meg azt mondja mindig, hogy csak nagyon szeretnek meg az unokát.
De ez nekem már fáj.
Szóval igazából péntek délutántól vasárnapig velük vagyunk 2 hétig, velük kirándulunk össze-vissza. És harmadik héten vagyunk szüleimnél + az út idő..
És már kicsit unom ezt, hogy állandóan nincs egy olyan hétvége mikor a párommal lehetek.
Úgy èrzem mindig ki kell elégítenem mindenki boldogságát! A páromét, a párom szüleiét, az én szüleimet. De én???? Az enyémet senki se nézi. Hogy én mit akarok.
válasza:
válasza: válasza: válasza:Lefordítom, mit mondott a férjed neked egészen pontosan, amikor azt mondta, szeret: nem érdekelsz egyáltalán, se te, se az igényeid, de itt falun elvárás, hogy legyen feleségem meg gyerekem, és olyan jó, hogy te elviseled, hogy semmibe veszünk és senkit nem érdekel, hogy te mit szeretnél - légyszi, maradjon ez így.
Ezek után, hogy még te vergődsz, hogy a férjed BOCSÁSSON MEG, amiért kimondtad a nyilvánvalót - hát megfogta az isten lábát ez az ember. Veled TÉNYLEG bármit meg lehet csinálni.
Persze, hogy nem akar terápiát. Neki semmi baja a világon. Amíg eljátszod szépen a szerepedet, hogy gyereket szülsz és felvonultathat mint feleséget. Te mint ember, a te igényeid itt csak zavaró tényezők.
Kérdező. A szeretet az, amikor azt szeretném, hogy a másik ember, akit szeretek, jól érezze magát. Te elmondtad, hogy nem érzed jól magad. A párodat ez látványosan nem érdekli. Innentől mire mész a puszta kimondott szóval, hogy szeret??
válasza:HA ennyire nem vagy képes kiállni magadért, legalább annyi eszed legyen, hogy kitalálod, hogy éppen beteg vagy, görcsölsz, fáj a derekad, vagy a fejed és nem tudsz velük elmenni kirándulni. Az elmúlt 1 évben a covid-ot is mondhattad volna indoknak, elég lett volna azt mondanod, hogy a járvány miatt nem is szabad találkoznod az anyósodékkal.
Sajnálunk téged, eltemetted magad élve.
válasza:82-es vagyok
"Tudjátok a legrosszabb érzés nekem őt megbántani." Én értem mire gondolsz, de közben meg ő bánt meg Téged minden egyes nap ezzel, hogy nem tesz semmit. Pedig látja, tudja, hogy szenvedsz el is ismeri, mondja, hogy szeret is ééés ennyinél meg is akadt a dolog. Ha nagyon szeret, akkor miért nem tesz meg Érted dolgokat, hogy jobban érezd magad????
" Tudom, hogy máshol nem lenne boldog, itt viszont az, csak én nem és nem tudom egyszerűen mit kezdhetnék magammal.." Olyat nem akar kitalálni ami nemcsak neki jó?? Kompromisszmot kéne kötni, hogy mindkettőtöknek valamennyire jó lenne, ne csak te szívjál. Minden reggel felkel a Férjed, tudja, hogy szenvedsz eddig eljut de semmi tovább. Ha nagyon szeretne akkor boldoggá akarna tenni, de szülőinek be van hódolva és a semmit tevéssel inkább tudalatt őket választja mint Téged. Te vagy Élete szerelme és így is csak a második vagy az életébe, ami nagyon nem jó.
Meg ha 20 km-re elköltöznétek, akkor "elszakítanád a nagyszüleitől"??? Ez most komoly? Ez a legnagyobb probléma a költözéssel? Szerintem a mai világban még az a 20 km is kevésnek mondható, mások a nagyszüleitől sokkal messzebb laknak. Inkább a ti érdekeiteket kéne nézni, a jövőben mi lenne a legjobb a ti családotoknak, a gyereknek a suli miatt.
Te most odaköltöztél a férjed kis falujába, feláldoztál mindent (ő semmit) és még szenvedsz is. Egy kapcsolatnak nem így kéne működni, hanem rólatok kéne szóljon, nektek mi a legjobb. Ráadásul a gyerek érdekeit is nézni kell, nem a nagyszülőkét...
Aztán meg az lesz, hogy ha majd odajuttok akkor neked kell majd anyósodról gondoskodni mindennap, mivel ti laktok közel, férjed meg el is fogja várni.
Teljesen átérzem min mész keresztül (82-es), én konkrétan 1,5 éve itt lakom anyósnál párommal, abból 1 éve karantén itthon, párom ugyanúgy jár dolgozni. Összeköltözés előtt tündéri volt anyós, összeköltözés után teljesen sikerült megismernem, ugye lakva ismered a másikat, háát nem kellett volna. Nálunk anyagi dolgok miatt alakult így, 2 évre volt számítva, de pár héten belül hála istennek elkezdjük keresni a saját házunkat jó messzire.
Teljesen átérzem a problémádat, én se érzem itt jól magam elejétől fogva (anyósnak vannak érdekes szokásai) és mindenki érzi. Páromnak nem nagyon mertem mondani, mert miért fikázzam neki az anyját, necces. Anyós meg marha érzékeny, olyan hisztiket tud csapni mint egy 5 éves, sírva rohan a szobájába. Aztán páromnak is néha mondogattam, beszélgettünk róla, vitáink is vannak néha pl.: hogy én miért nem beszélgettek többet az anyjával, szóval néha én jövök ki a rossznak.
De hála istennek lassan vége ennek, és eltudjuk kezdeni a saját életünket ketten. Nagyon nem éri meg, anyóssal lakni/anyós közelében lakni, én előtte ezt nem tudtam, de senkinek nem javaslom...
válasza:"Terapeutához nem mentünk el, mert párom nem szeretne. Szerinte felesleges. Mondja, hogy döntsem el, hogy szeretem -e őt vagy nem, boldog vagyok-e mellette vagy nem, mert hogy ő igen engem. "
Most ő így szeret téged, hogy te meg közben szenvedsz?!! Ez nagyon figyelem elterelés a párod szemszögéből, elmondod mi a bajod (ami megoldható lenne) erre meg megkérdezi, hogy szereted-e meg ő szeret téged. Ez nagyon manipulálásnak tűnik. Próbál azzal meggyőzni, hogy elég ide a szerelem, hogy ezzel is érd be, jó itt neked, szeret a Férjed.
válasza:Köszönöm nektek ezt a sok választ és hogy időt szakítotok a problémámra. Sokszor azt érzem tényleg nincs kivel ezt megbeszélnem.
Haragszom a férjemre, mert annyit mond csak, hogy ő nem tud mit tenni és hogy neki fáj, hogy én szomorú vagyok és elégedetlen.
Annyit mond, hogy fogadjam el, hogy a szülei szeretnek minket, vagy legalábbis őt nagyon imádják, hisz a fiuk és az unokákat is nagyon szeretik. Hisz mennyi mindent tesznek értünk. Ugyebár mindig drága dolgokat vesznek nekünk meg mikor összeköltöztünk is adtak 2 millió forintot és férjem állandóan ezzel jön és már frászt kapok tőle. Pedig én sose mondtam, hogy én akarom, én mindig is a saját lábamra akartam állni. Meg minek a pénz, ha amúgy egy 10 milliós házban élünk egy falun, ahol csak egy kisbolt van meg egy óvoda és a ház értéke 50 év múlva is ugyanennyit fog érni. Tehát ezt a 10 milliót magunktól is össze tudtuk rakni, meg volt a pénzünk, de ők mindig mindent megakarnak nekünk adni. Porszívó, mosógép, páraelszívó minden.. és ez egyrészt jó, de másrészt én azt érzem, így minek dolgozunk? Sose leszünk önállók. Nyilván van kiadás is, mert ablakcsere, tető csere stb. nyilván sokkal többe van, mint egy páraelszívó:D Csak értsétek jól. Párom ezt is indoknak használja fel, hogy nem lehet őket megbántani, hiszen ők mindent megtesznek értünk és mennyit segítettek. Apja jön folyton, ha valamit csinálni kell, térkövezni vagy festeni vagy bármi. Itt van egész estig és csinálja párommal, élvezi hogy jöhet szinte rajtra kész. Anyja is ugye mindig jön, ha van valami újítás a házon, indok, hogy jöjjön, meg persze mindig találkozunk náluk is egész hétvégén.
Aztán ez a rossz, hogy párom csak azt tudja mondani, hogy ők szeretnek és ne legyek gonosz. Amúgy nem vagyok az velük, kedves vagyok, nem mondom ne jöjjenek és elkísérem a párom, bár hétköznap nem szoktam..
Azt mondja, hogy nem tudunk közelebb lakni a szüleimhez, itt élünk, itt van munkánk és a gyerekeink is ide születtek. Ezt aláírom, mondtam nem is kell ilyen drasztikus változás, de ő nem érti mit akarok és mi a bajom..
Aztán ugye beszéltük ezt a 20km-rel odébb költözést. Csak azzal annyi a bajom, hogy azt se akarom, hogy aztán az csak nekünk legyen plusz kiadás majd tankolhatunk folyton, ha párom akkor is péntek-szombat-vasárnap meg hétköznap 1-2 nap elakar menni vagy még nagyobb indok lenne arra, hogy aludjunk ott és isten ments. Én szeretek a saját ágyamban aludni, szeretek főzni levest, főtt ételt, reggelit, vacsorát készíteni. Minek tanultam meg akkor ezeket? :(
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!