Miért jó anyosomnak hazudoznia rólam?

Hét éve éltek házasságban, de a leírásodból úgy veszem ki, már 22 éves korod óta veled van, igaz? Most komolyan kvázi 12 éve háztartást vezetsz és ennyi, közben mindenki beléd köt, nem szeretnek és önálló döntéseid sem lehetnek?

mennyi időt szeretnél elvesztegetni még? Pont le kell tojni mit akar az urad, menjél el dolgozni, mert felkopik az állad, ha egyzser ennek vége lesz és ott leszel közel a 40-hez nulla munkatapasztalat nélkül.

nem engedi? akkor itt az ideje lelépni tőle. Mire vársz? keresss munkát a sok szakmáddal, nem kell hozzá a fenséges engedélye, aztán ha sikerült, közlöd, hogy elmész dolgozni. Ha nem tetszik neki, így járt.

Olyan mindegy, hogy egyszer ő rak ki, vagy te lépsz le. idővel találsz majd olyan férfit, akivel családot alapíthatsz, de ha még sokáig tapicskolsz a langyos kakiban, nem lesz rá időd, mert a biológiai órád ketyeg.

nyilván nem szeretnél boldogtalanul leélni egy egész életet, hovatovább arra sincsen garancia (lévén eddig is átvert, hitegetett), hogy aztán nem gondolja meg magát egyszer ez az áldott jó féfi és dönt úgy, hogy mégiscsak akar egy gyerket, mikor esetleg neked már a korod miatt nem lehet, de nála nem lesz feltétlen ilyen akadély, mert csinálhat még 10 év múlva is bárkibnek gyerket ha egészséges. Aztán akkor cuccolhatsz el tőle 40+ évesen és nézheted ahogy beköltözteti a helyedre a friss huszonévest, aki már két hónap ismeretség után ott lesz terhesen. Ez is előfordulhat simán.

Nincs bennem semmi rosszindulat, tudom, hogy nehéz és értem a csalódottságodat is, de nem vagy már 22 éves mint anno, ne legyél ugyanolyan naív. Viselkedj felnőtt nő módjára, ne engedd, hogy továbbra is kihasználjanak, meg kutyába se vegyenek, piszkáljanak a rokonai, ne rendeld alá a sajéát életedet és boldogságodat ennek a díszpintynek és pereputtyának, adj egy esélyt magadnak, kezdj új életet!

Abban én már nemigen reménykednék, hogy ultimátumot adva majd nagy nehezen méltóztatik családot alapítani az urad veled, de ha meg is teszi, csak még kiszolgáltatottabb leszel és végérvényesen otthon ragadsz a négy fal között, csak most márt majd a gyerkekeket is el kellene látnod és táncolhatnál úgy életed végéig ahigy ők fütyülnek.

Kell ez neked? Légy bátor, szedd össze magad és lépj. Vár rád is egy jobb, boldogabb élet, de csak akkor, ha hajlandó vagy lépéseket is tenni érte, a sült galambot várva nem történt még soha csoda senkivel sem.

Egy életed van, nem lesz másik, éld úgy, ahogy te szeretnéd, ha nem segítesz magadon, nem fogja megtenni helyetted senki sem.

Hasonló az én történtem. Én léptem két gyerekkel, nem volt könnyű, de nem lehetetlen.

Hidd el ez csak rosszabb lesz.

Fiatal vagy még, légy bátor.

34 éves vagy, nem 80. Az első lépés, hogy rájössz, ez így nem jó, mást szeretnél. A következő, hogy megtervezed, miként tudsz kilépni belőle. Szépen kezdj el munkát keresni, van négy szakmád, biztosan találsz valamit.

Valamint keress megy egy válásokkal foglalkozó jogászt (vannak ingyenes jogsegély napok a bíróságokon, ha nincs rá pénzed), a házasság során elért összes vagyonnövekedés fele téged illet (kivétel pl. az örökség, de ha a férjed mondjuk vett a házasságotok óta egy lakást, két autót, meg egy aranyláncot magának, a saját nevére, akkor azoknak a fele téged illet a vagyonmegosztás során).

Szóval bármit is mondanak majd neked, nem kell üres zsebbel újrakezdened az életedet, viszont a vagyonmegosztás évekig is tarthat, addig valahol laknod kell.