Hogy lépjek túl az anyagi különbségeken?

Nemrég mentem férjhez. A férjem családja elég jómódú (de nem ezért mentem hozzá, ezt csak azóta tudom hogy összeházasodtunk és segítenek) a férjem mégis a saját önerejéből boldogult. Azonban amióta megvettük a házunkat, annyi pénzt kapunk tőlük havonta, mint amennyi az én fizetésem. Ez nekem nagyon kellemetlen, mert én mindig is a saját lábamon akartam állni, már otthon sem örültem neki hogy a szüleim tartanak el, és olyan hamar mentem el dolgozni ahogy csak tudtam. Most viszont úgy érzem mintha apósomék tartanának el. A férjem szerint csak szeretetből adják, hogy támogassanak és ő szívesen elfogadja, hisz feleannyit keres mint az apja. Az én szüleim viszont nem ennyire gazdagok és emiatt nagyon kényelmetlenül érzem magam. Nem szegények, bár pénzük az nincs sok, viszont cserébe van egy kisebb gazdaságuk, és tőlük rendszeresen kapunk házi zöldséget, tojást, húst, és tejtermékeket, amiket ők állítanak elő. Illetve fizikai segítséget tudnak nyújtani ha valami olyat kell csinálni a ház körül amit ketten nem tudunk. Meg apósomék, illetve főleg anyósom szeret gyakran rákérdezni hogy az én szüleim mivel támogatnak ha nincs pénzük, mert bezzeg tőlük mennyi pénzt kapunk, a szüleimtől meg semmit és hogy biztos nem is szerrtnek minket. Én ilyenkor mindig elmondom, hogy tőlük élelmiszert és segítséget kapunk, és az is van olyan jó, sőt szerintem jobb is bár ezt anyósom szemébe még nem mondtam. Erre mindig azt mondja hogy pénzen mindkettőt meg lehet venni, és pénzt adni jobb mert csak az a valami. És ez nekem nagyon rosszul esik... Mit csináljak? Hogy reagáljam le? Hogy szabaduljak meg a kényelmetlen érzésektől ezzel kapcsolatban?