Hogyan kezelitek párotokkal a szülők anyagi helyzetéből eredő eltéréseket?
Párom szegényebb családból származik mint én. Az ő szülei együtt kevesebbet keresnek, mint az enyémeim külön-külön. Ez persze kihatással volt a gyermekkorunkra, nevelésünkre és a világhoz való hozzáállásunkhoz is.
Ha szóba kerül, hogy milyen volt a gyerekkorunk, szinte versenyszerűen előkerül, hogy mi külföldre mentünk nyaralni, ők örültek ha új ruhát kaptak, mi minden héten ettünk valami süteményt, ők örültek ha valami csoki került az asztalra.
Vannak olyanok, amik a mai napig előfordulnak az anyagi különbségek miatt: míg szüleimnek az a probléma, hogy az öregebb kocsit nem tudják újabbra cserélni (egy 20 éves használt kocsit egy kb 2-3 évesre újra), az ő szülei a villanyt nem tudják otthon megcsináltatni, mert nincs pénzük rá, vagy problémát okoz bármilyen váratlan költség (elromló háztartási eszköz, mint hűtő, mosógép, stb). Sok különbség van, ami persze a hozzáállásunkban is különbségeket okoz: míg én kifejezetten törtető és ambiciózus vagyok, aki "örök elégedetlen" (azt nézem, hogy hogyan lehet előrébb lépni a munkában és előrébb jutni az életben, saját autót vásárolni, új bútorokat venni, stb), addig ő (bár szinten ambíciózus) sokszor megelégedszik és csitít ha valamiben újítani szeretnék. Például nem mondom meg mennyi idősek vagyunk, de 30 alatt vagyunk mindketten, mégis CSOK, babaváró nélkül saját lakást vettünk (persze hitelre). Én állandóan azt nézem mit lehet újítani, előrébb lépni, konyha felújítás, fürdőszoba felújítás, álmennyezet, garázs vásárlás, stb, ő pedig örül hogy van pénzünk és nem akar már most újítani, azt mondja hogy másnak sokkal kevesebb van, bezzeg az ő szülei ennyi idősen se... Ha megtakarítás szóba kerül, én bátrabban raknék félre, hogy amíg nincs gyerek, gyűjtsünk pénzt (nem verjük el a pénzt, nem keresünk eget rengetően sokat, de én azt mondom hogy éljünk még kisebb lábon és havonta akár majdnem egy teljes fizetést, de legalább 100-120 ezer forintot tegyünk félre amíg megtehetjük), addig ő kevésbé takarékos, jobban szereti pl a minőségi, de drágább ételeket megvenni (pl rákot vagy egyéb halat, mandula tejet, vadhúst vesz, amik ugye jóval drágábbak mint az "egyszerű" verziók, sima tej, házi sertés, stb) és szerinte az is jó, ha 15-20 ezer forintot félre rakunk. Ezek több apró, áthidalható, de viszonylag gyakran (kb 2 hetente) előforduló mini-konfliktusokhoz vezetnek, aminek általában az a vége, hogy ő megsértődik, én bocsánatot kérek a viselkedésért, de egyikünk sem ismeri el a másik igazát.
Arról, hogy az ő szülei milyen helyzetben vannak ugyanúgy nem tehetek, mint ahogy arról se, hogy az enyémeim milyenben vannak. Megdolgoztak érte, diplomás mérnökemberek mindketten, nem össze lopták. Az ebből eredő neveltetés is olyan, hogy alkalmazkodunk egymáshoz, változunk, de huszon X évet nem tudunk kiölni az életünkből. És innentől kezdve nem értem miért kell vitát vagy versenyt csinálni ezekből a helyzetekből. Ti ezt hogy kezelitek a párotokkal?
Annyit írjatok kérlek, hogy férfi vagy nő a párotok (én férfi vagyok).
Ez egy nagyon komplex probléma.
"Gyors" elozetes / nevelés?/háttér:
Én is hasonló dolgon megyek éppen keresztul. Az angol baratnom aki Bristolban (UK) szuletett és nott fel egy elég hátrányos helyzetu családban hasonlóan áll hozzá a kérdéshez, kontrasztban velem aki számára ez nem volt kozponti kérdés amig az apai ági nagypapám élt. Érdekes módon amikor a használat/divat cikkekrol volt szó nagyon visszafogottak voltunk de ezt leginkább édesanyám miatt volt aki 18 éves kora óta tartotta el egymagát. Hasonlóan mikor 2007ben kikoltoztem angliába és hirtelen egy 25-fos tomegszálláson találtam magam az elso két fizetésem teljesen elbuliztam (23 voltam akkor), kb egy éven át a padláson egy matracon aludva tanultam meg, hogy bizony megfontoltabbnak kell lennem. Ebbol a kettosségbol fakadólag én folyton spórolok, befektetek (ingatlan, egyetemi tanulmányok), igyekszem nem használati cikkekre kolteni a pénzt. Jelenleg 36 évesen jovore fogom megszerezni a Marketing diplomám (angolul), ami leginkább a fogyasztó viselkedését vizsgálja. Míg más autot vesz és 80% hitelbol vásárol házat én addig bérlek és budapesti ingatlanba fektettem amit kiadok és tovább fejlesztek, amíg idekinnt biciklivel járok/kelek. Amikor a barátnom megismertem £14e tartozása volt a számlán 28 évesen (ez kb 6millió forint), kulfoldi utak, számlák, részlet fizetések (motor/TV) stb. Mostanra egy két szobás házat bérlunk ketten, mindenunk megvan amire szukségunk van de az o hozzá állása mitsem változott. Mostanra már a macskán is van GPS nyomkoveto és minden hónapban újabb apróbb tartozások jonnek elo újra és újra.
Pszichológia:
A fogyasztási szokásokból és jelzésbol kiindulva négy féle személyiségi típus létezik és szinte minden a státusz szimbolum megszerzésének az erejét mutatja ki (legyen ez parfum vagy mandulás tej).Akiknek "van vagyonuk": Patrícius/nemes polgár (nyitottság jellemzi/burkoltak a jelek kezelésében), újgazdagod (elzárkóznak azoktól akiknek nincs/hangosan jeleznek) illetve akiknek "nincs vagyonuk": proletárok (nem reagálnak sem jelek fogadására sem kuldésére), pózerek (gazdagok akarnak lenni, és úgy megjelenni mint akiknek van és hangosan jeleznek/érdekes módon vizuális típusok). A jeleket áttétesen értsd érték tárgyaknak, reklámoknak - marketing.
Maga az érték beállítottság, hogy mi az értékes és az ahhoz tartozó felfogás nem feltétlenul tanulható, de a gyerekkor és szulo minta befolyásolhatja az attitudod (kognitív/tanult minták). Ezt megtorni a mai fogyasztói társadalmon alapulo gépezetben nagyon nehéz. A "nekem nincs de a másiknak van" nyomása. Ez sokkal inkább arról szól mi az ami a legjobban hiányzik, ami nyugalmat ad minél gyosabban. Leírni mindent tételesen jó dolog, de pl ez vissza haraphat mert egy pózer sértésnek fogja venni,hogy egy nemes polgár miért oktatja ki ot / abszolút más jelekre reagál.
Az én esetemben próbálkoztam már hosszú levéllel amiben tételesen leírom az ok-okozati osszefuggéseket, excel táblában levezetni mindent, kulonbozó számlákat nyitni hogy jobban tudja kezelni a havi bejovot. Semmi sem sikerult. Nálunk pl csak akkor enyhult a feszultség amikor képekben mutattam meg (tehát vizuális jeleket adtam), hogy mik lehetnének a kozos céljaink, mert más nem volt értelmezheto a számára.
Saját konklúzióm a témában:
Én úgy gondolom,hogy inkább azt a kérdést tedd fel magadnak ez számodra mekkora gond? Mennyire vagy képes ezzel a személyiségi jeggyel egyutt élni. Legyél te a viszonyítási szempont, ezt eldonteni nem a másik felelossége. Ha megfeleloen kommunikálod, hogy ez neked mekkora kozponti kérdés és a párod újra és újra figyelmen kivul hagyja ezeket úgy gondolom, hogy az pedig az o felelossége onnantól. Azt fontos ide venni, hogy amiután ossze házasodtatok onnantol kezdve egy háztartásról beszélunk és ez meroben megváltoztja az egész eroviszony kérdést. Pl ha mindkettotok fizetése egy számlára menne, akkor konnyebben kezelheto lenne és onnantól kezdve ez már nem szempont. Egy biztos, pózerbol vagy proletárból nem lesz nemes polgár, vagy fordítva csak a kovetkezo életben, és nem lesz az a pénz ami egy pózer jelzési kényszerét ki fogja elégíteni.
Remélem ez segít
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!