Hogyan kezelitek párotokkal a szülők anyagi helyzetéből eredő eltéréseket?
Párom szegényebb családból származik mint én. Az ő szülei együtt kevesebbet keresnek, mint az enyémeim külön-külön. Ez persze kihatással volt a gyermekkorunkra, nevelésünkre és a világhoz való hozzáállásunkhoz is.
Ha szóba kerül, hogy milyen volt a gyerekkorunk, szinte versenyszerűen előkerül, hogy mi külföldre mentünk nyaralni, ők örültek ha új ruhát kaptak, mi minden héten ettünk valami süteményt, ők örültek ha valami csoki került az asztalra.
Vannak olyanok, amik a mai napig előfordulnak az anyagi különbségek miatt: míg szüleimnek az a probléma, hogy az öregebb kocsit nem tudják újabbra cserélni (egy 20 éves használt kocsit egy kb 2-3 évesre újra), az ő szülei a villanyt nem tudják otthon megcsináltatni, mert nincs pénzük rá, vagy problémát okoz bármilyen váratlan költség (elromló háztartási eszköz, mint hűtő, mosógép, stb). Sok különbség van, ami persze a hozzáállásunkban is különbségeket okoz: míg én kifejezetten törtető és ambiciózus vagyok, aki "örök elégedetlen" (azt nézem, hogy hogyan lehet előrébb lépni a munkában és előrébb jutni az életben, saját autót vásárolni, új bútorokat venni, stb), addig ő (bár szinten ambíciózus) sokszor megelégedszik és csitít ha valamiben újítani szeretnék. Például nem mondom meg mennyi idősek vagyunk, de 30 alatt vagyunk mindketten, mégis CSOK, babaváró nélkül saját lakást vettünk (persze hitelre). Én állandóan azt nézem mit lehet újítani, előrébb lépni, konyha felújítás, fürdőszoba felújítás, álmennyezet, garázs vásárlás, stb, ő pedig örül hogy van pénzünk és nem akar már most újítani, azt mondja hogy másnak sokkal kevesebb van, bezzeg az ő szülei ennyi idősen se... Ha megtakarítás szóba kerül, én bátrabban raknék félre, hogy amíg nincs gyerek, gyűjtsünk pénzt (nem verjük el a pénzt, nem keresünk eget rengetően sokat, de én azt mondom hogy éljünk még kisebb lábon és havonta akár majdnem egy teljes fizetést, de legalább 100-120 ezer forintot tegyünk félre amíg megtehetjük), addig ő kevésbé takarékos, jobban szereti pl a minőségi, de drágább ételeket megvenni (pl rákot vagy egyéb halat, mandula tejet, vadhúst vesz, amik ugye jóval drágábbak mint az "egyszerű" verziók, sima tej, házi sertés, stb) és szerinte az is jó, ha 15-20 ezer forintot félre rakunk. Ezek több apró, áthidalható, de viszonylag gyakran (kb 2 hetente) előforduló mini-konfliktusokhoz vezetnek, aminek általában az a vége, hogy ő megsértődik, én bocsánatot kérek a viselkedésért, de egyikünk sem ismeri el a másik igazát.
Arról, hogy az ő szülei milyen helyzetben vannak ugyanúgy nem tehetek, mint ahogy arról se, hogy az enyémeim milyenben vannak. Megdolgoztak érte, diplomás mérnökemberek mindketten, nem össze lopták. Az ebből eredő neveltetés is olyan, hogy alkalmazkodunk egymáshoz, változunk, de huszon X évet nem tudunk kiölni az életünkből. És innentől kezdve nem értem miért kell vitát vagy versenyt csinálni ezekből a helyzetekből. Ti ezt hogy kezelitek a párotokkal?
Annyit írjatok kérlek, hogy férfi vagy nő a párotok (én férfi vagyok).
válasza:
válasza:Párod egyik kézzel takarékoskodik, másikkal meg szórja a pénzt. Ráadásul rosszul, a tartós dolgokra sajnálja a pénzt, a fogyasztási cikkekre - amire szinte bármennyi elverhető, és semmi látszata sem lesz - bőven szórja a pénzt.
Egyszerűen hiányzik a pénzügyi kultúrája, nem tanulta meg.
Először érdemes lenne egy hónapig vezetni pontosan, mi mennyibe kerül, aztán leülni megbeszélni és közös nevezőre jutni. Más
1# látom te is megfogtad a lényeget :)
Egyébként nincs pénzük rá, mert kisebb testvérem egyetemi tanulmányait fizetik helyette és van egy másik kocsijuk, amit hitelre vettek. Továbbá van megtakarításuk, felújítják a saját lakásukat és vannak egyéb kiadásaik. További kérdés?
Vagy igazából csak provokálni szeretnéd a többi válaszadót és ahelyett, hogy hasznos tanáccsal látnál el, inkább elviszed a kérdést egy "könnyű neked mert másnak ennyije sincs" irányba, mintha tehetnék arról, hogy szüleim mennyit dolgoznak és mennyit keresnek? Mert ez esetben javaslom a továbbiakban a tartózkodást a válaszadástól.
válasza: válasza:Valószínűleg benne ez sérelemként él, lehet megfelelési kényszer is, hogy állandóan azt érzi, hogy bizonygatnia kell, hogy ő máshogy nőtt fel. Viszont az abszolút nem jó taktika, hogy ezt használja védekezésnek is, konfliktus esetén.
A nevelésből eredő szemlélettel tényleg nem igazán lehet mit kezdeni, azonban szerintem észérvekkel meg lehetne győzni, hiszen szerintem semmi elvetemültet nem kérsz.
Egyetértek azzal, hogy még gyerekvállalás előtt lehetne több pénzt félretenni.
Egyszer, ha mindketten jó passzban lesztek, tarthatnátok egy hosszabb beszélgetést erről, kötetlenül.
Sajnos ha ezen megsértődik, akkor elég nehéz lesz kezelni a helyzetet...
24/Nő
válasza:Ez nem feltétlenül ezen múlik. Nálunk épp fordítva van.
Párom szülei "szegények" az enyémek "tehetősebbek".
Mégis én vagyok az aki azt mondja "jól van így a konyha" ő meg 400ezres tv-t akar venni, villany tűzhelyet, újra kábeleztetni a konyhát stb.
Nem a szülőkön múlik, csak eltér az értékrendetek. Ő (rövidtávban) minőségi ételeket akar, te (tartós dolgokat) bútorokat.
Nálunk én bútorokat akarok, párom elektronikai cikkeket. Általában együtt megbeszéljük. Először legyen asztal, gép, tv, kanapé, szekrény, tv bútor. Aztán haladunk sorban.
Havonta félrerakunk egy fizetésnyi összeget, ami meg marad a kiadások után azt elosztjuk "zsebpénz"nek (ebből lesz az, amit csak egyikünk akar/használ)
Erre való a kompromisszum.
Én N, párom F
válasza: válasza:Nálunk is ez a helyzet, én származom szegényebb családból, de soha nem volt emiatt konfliktus.
Bár sokszor kellemetlennek érzem a szintkülönbséget..
Nálunk a férjem kérek perec megmondta, hogy azért szeretett belém mert talpraesett, problémamegoldó személyiség vagyok ami sokszor oda vezethető vissza, hogy fiatalon fel kellett nőnöm ahhoz hogy túléljek.
Jelenleg, ha egy jobb hónapot zár, akkor a férjem 2x annyit keres mint én.. De volt olyan, hogy 4x annyit keresett, mégsem volt köztünk sosem konfliktus mert nem herdálom el a pénzt. Sokkal jobban be tudom osztani, mint ő mert fiatalkoromban megtanultam hogy a pénznek micsoda értéke van..
Ha ennyire központi téma nálatok akkor szerintem később még nagyobb gondok lehetnek..
Egy jó megoldás lehet az is még, hogy külön teszitek félre a pénzt...
Én is szoktam ilyet, jól szokott jönni, amikor mondom férjemnek hogy mennyünk el pár napra..
És a félretett pénzt közös élményekre kötjük.
válasza:Valoban, ti minden heten ettetek sutemenyt? Lehet ezert nem erted meg a feleseged, mert ok csak kethetente ettek sutit.
A gyerekkor mely nyomokat hagy .
válasza:Párom szegényebb családban nőtt fel, de mióta dolgozik, együtt élünk, ha nem szólnék rá, szórná a pénzt, mert hogy "van".
Nekünk szintén nem volt túl sok pénzünk, és szintén benne vagyok ebben a "ha sok pénzem lenne, akkor...". A különbség, hogy én tényleg nem költök, csak bennem van a vágy, hogy úgy élhessek mint a jómódúak, akik akármit megvehetnek. De sajnos még csak közepesen élünk, mert jelenleg én csak tanulok, és részmunkaidőben vagyok. Viszont én spórolok a pénzzel, párom nem annyira (de persze nem hagyom neki hogy hülyeségeket vegyen :D).
De mindig közös nevezőre tudunk jutni. Ez a főkülönbség. Nálatok ez nem működik, mert a párod úgy érzi kompenzálnia kell. Szerintem azt hiszi, hogy őt mindenki lenézi, még te is. Tipikus dolog. Anyáméknak is mint mondtam, nem volt túl sok pénzük, ezért inkább előnyt csinált belőle. Szószerint dicsekszik azzal, hogy ők voltak csórók is, mert az az igazi világ. A gazdagok meg mind kötsögök. Párod is valami ilyesmi, simán csak támad téged, mintha ő jobb lenne nálad, mert szegények voltak és neki nem jutott sok. Nyilvánosan kb lenézi a családodat, csak mert tudtatok nyaralni (jesszus?).
Én nem akarlak megbántani, mert mint mondtad, ott a lakáshitel, de ha ebbe nem lennétek benne, már rég azt tanácsoltam volna, mivel ez az életmód különbség, ez a mentalitás különbség hosszú távon nem összeegyeztethető, hogy szakítsatok. :(
Tudom, most jön az a dolog, hogy de amúgy minden rendben köztetek.
Csak az a baj, hogy a pénzügyek, és egymás tisztele az egyik legfontosabbak egy hosszútávú kapcsolatban, házasságban. Nálatok ez nem játszik. És tapasztalatból beszélek, ebból nem fogod tudni kigyógyítani.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!