Hogyan kezelitek párotokkal a szülők anyagi helyzetéből eredő eltéréseket?
Párom szegényebb családból származik mint én. Az ő szülei együtt kevesebbet keresnek, mint az enyémeim külön-külön. Ez persze kihatással volt a gyermekkorunkra, nevelésünkre és a világhoz való hozzáállásunkhoz is.
Ha szóba kerül, hogy milyen volt a gyerekkorunk, szinte versenyszerűen előkerül, hogy mi külföldre mentünk nyaralni, ők örültek ha új ruhát kaptak, mi minden héten ettünk valami süteményt, ők örültek ha valami csoki került az asztalra.
Vannak olyanok, amik a mai napig előfordulnak az anyagi különbségek miatt: míg szüleimnek az a probléma, hogy az öregebb kocsit nem tudják újabbra cserélni (egy 20 éves használt kocsit egy kb 2-3 évesre újra), az ő szülei a villanyt nem tudják otthon megcsináltatni, mert nincs pénzük rá, vagy problémát okoz bármilyen váratlan költség (elromló háztartási eszköz, mint hűtő, mosógép, stb). Sok különbség van, ami persze a hozzáállásunkban is különbségeket okoz: míg én kifejezetten törtető és ambiciózus vagyok, aki "örök elégedetlen" (azt nézem, hogy hogyan lehet előrébb lépni a munkában és előrébb jutni az életben, saját autót vásárolni, új bútorokat venni, stb), addig ő (bár szinten ambíciózus) sokszor megelégedszik és csitít ha valamiben újítani szeretnék. Például nem mondom meg mennyi idősek vagyunk, de 30 alatt vagyunk mindketten, mégis CSOK, babaváró nélkül saját lakást vettünk (persze hitelre). Én állandóan azt nézem mit lehet újítani, előrébb lépni, konyha felújítás, fürdőszoba felújítás, álmennyezet, garázs vásárlás, stb, ő pedig örül hogy van pénzünk és nem akar már most újítani, azt mondja hogy másnak sokkal kevesebb van, bezzeg az ő szülei ennyi idősen se... Ha megtakarítás szóba kerül, én bátrabban raknék félre, hogy amíg nincs gyerek, gyűjtsünk pénzt (nem verjük el a pénzt, nem keresünk eget rengetően sokat, de én azt mondom hogy éljünk még kisebb lábon és havonta akár majdnem egy teljes fizetést, de legalább 100-120 ezer forintot tegyünk félre amíg megtehetjük), addig ő kevésbé takarékos, jobban szereti pl a minőségi, de drágább ételeket megvenni (pl rákot vagy egyéb halat, mandula tejet, vadhúst vesz, amik ugye jóval drágábbak mint az "egyszerű" verziók, sima tej, házi sertés, stb) és szerinte az is jó, ha 15-20 ezer forintot félre rakunk. Ezek több apró, áthidalható, de viszonylag gyakran (kb 2 hetente) előforduló mini-konfliktusokhoz vezetnek, aminek általában az a vége, hogy ő megsértődik, én bocsánatot kérek a viselkedésért, de egyikünk sem ismeri el a másik igazát.
Arról, hogy az ő szülei milyen helyzetben vannak ugyanúgy nem tehetek, mint ahogy arról se, hogy az enyémeim milyenben vannak. Megdolgoztak érte, diplomás mérnökemberek mindketten, nem össze lopták. Az ebből eredő neveltetés is olyan, hogy alkalmazkodunk egymáshoz, változunk, de huszon X évet nem tudunk kiölni az életünkből. És innentől kezdve nem értem miért kell vitát vagy versenyt csinálni ezekből a helyzetekből. Ti ezt hogy kezelitek a párotokkal?
Annyit írjatok kérlek, hogy férfi vagy nő a párotok (én férfi vagyok).
válasza:"Valoban, ti minden heten ettetek sutemenyt? Lehet ezert nem erted meg a feleseged, mert ok csak kethetente ettek sutit."
Én soha nem ettem kb sütit, olyan szegények voltunk, mégsem támadom azt, akinek az anyja kb mindennap sütötte a piskótákat. :D Jesszusom. Felnőtt ésszel azért ebből már nem kellene patáliát csinálni, főleg a pároddal szemben, hanem a közös jövőtökre kellene tekinteni, meg a leendő gyerekeitek gyerkkorára.
válasza:
válasza:Szerintem itt nem a pároddal van a gond, hiába erre lett kiélezve a kérdés...
Leszólod, hogy ő szórja a pénzt, mert enne, és bezzeg te mennyit félretennél, de egy mondattal előtte még azon rinyálsz, hogy ő miért nem akar folyton felújítani.
Tán néha hallgatni kéne rá, nem kéne minden szarra szórni a pénzt, csak mert te "törtetni" akarsz, és akkor lehetne félretenni anélkül, hogy a szájából néznéd ki az ételt...
A másik fele, hogy a pofámról lesülne a bőr, hogy olyan jó helyzetben vagyunk, hogy zsebre családi otthon, és azon szenvedek, hogy kocsi legyen vagy felújítás, miközben anyósék A VILLANYT NEM TUDJÁK MEGCSINÁLTATNI. Nem arra verném a nyálam, hogy bezzeg az én családom, hanem segítenék nekik, ha már megtehetem... megtehetJÜK, mert ugye közös otthonnál már kettőnkről van szó.
Nekem rohadtul nem szimpatikus a hozzáállásod, és kicsit olyan, hogy más szemében a szálkát...
válasza: válasza: válasza: válasza:Nálunk a szüleim elváltak. Apám jól menő vállalkozó, aki fiatalon tört fel a mélyszegénységből és azóta sem tudta elengedni a szokásait, úgy sem, hogy több ingatlanja és autója is van. Nem fűt be télen sem, csak ha már abszolút mínuszok vannak odakint (az én szobámban akkor sem), sajnálja a pénzt szemétszállításra, olcsó kategóriás ételek vannak. Vele élek. Anyám úgy nőtt fel, hogy a szülei pénzzel helyettesítették a szeretetüket. Semmit nem tud megbecsülni, mindenhová van már tartozása, felületes dolgokra költ, mikor az albérletet is alig tudja kifizetni. Szóval azt hiszem, mindkét végletbe van egy kisbetekintésem.
Meg tudom érteni a párod, hogy nem akar felnőttként, jobb anyagi helyzetben élvén már az étkezéseken spórolni és ugyanazokat enni, mint gyerekkorában. (Azokra a tipikus spórolós kajákra gondolok, amikkel lehet néhány fillért spórolni, aztán 30 év múlva elkölteni azt a pénzt gyógyszerekre a rossz étkezési szokások miatt. Pl. párizsi, legalja vizes zsemle...) Kompromisszumot viszont lehet kötni. Lehet úgy is spórolni, hogy te nem havonta akarod felújítani a lakást és krumplis tésztát esztek egész hónapban és úgy is, hogy nem toporogtok 30 évig ugyanabban a helyzetbe. Intelligencia az egyensúly és a kompromisszum elérése, illetve meg kötése.
válasza: válasza:13# részben meg tudom érteni az álláspontod, hasznos a válaszod, ezért nem is pontozlak le. Ugyanakkor tegyünk már különbséget egy kb fél milliós fürdő vagy konyha felújítást, meg aközött hogy nem jó a 200 forintos tej, megveszi a 600 forintos mandula tejet vagy nem jó az 1500 forintos disznó, de megveszi a 3000 forintos rákot...
Az pedig, hogy mennyire segítünk az anyóséknak... Bocsánat, hogy a saját életünk építjük a szülők helyett, hogy ahelyett, hogy albérletben lennénk még 5 évig és odaadtuk volna a pénzt az anyóséknak, helyette lakást vettünk, bocsánat, hogy saját használt autóra vagy épp saját konyha felújításra gyűjtünk az anyósék helyett. Mi se sz.rjuk a pénzt, nem a Rózsadombon építkeztünk és nem a legújabb X5-ös BMW-re gyűjtünk. Ezzel a gondolatmenettel akkor mi már ne is vegyünk a fejünkbe a gyermekvállalást, mert azt amit rászánnánk a gyerekre, rászánhatjuk a szülőkre is, igaz? Egy gyerekszoba árából felújíthatjuk az ő hálószobájukat is. Egy évnyi pelenka árából meg megvan a villany felújítás, ugye? Amiben tudunk segítünk, de nem tudunk villanyszerelésre százezreket adni, mivel a saját életünk szeretnénk egyenesbe hozni és építeni. És ez nem jelenti azt, hogy a szülőket nem segítjük.
18# hol látod ezeket a nagy ellentmondásokat, kérlek magyarázd meg, hogy ami másnak az élete, az miért nem igaz szerinted? Vagy ha segíteni nem tudsz, nyugodtan elmehetsz máshova.
Egyébként az étkezésből nem csinálok vitát, ahogy más is írta: szerencsére olyan helyzetben vagyunk, hogy nem a havi +10-15 ezer forinton fog múlni az életünk.
Köszönöm a hasznos válaszokat, ment a zöld. Próbálom nézni az ő álláspontját is és próbálok vele majd más szemszögből beszélni. Szerencsére nem nagy veszekedések, hanem csak kis nézeteltérések adódnak belőle, de én úgy érzem, hogy nehezteli, hogy nekem jobb gyerekkorom volt (persze érdemes lenne őt is megkérdezni, hogy ő mit érez amikor ilyeneket mond, de ez már másik kérdés, amit nem az interneten fogunk megbeszélni).
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!