Hogyan kezelitek párotokkal a szülők anyagi helyzetéből eredő eltéréseket?
Párom szegényebb családból származik mint én. Az ő szülei együtt kevesebbet keresnek, mint az enyémeim külön-külön. Ez persze kihatással volt a gyermekkorunkra, nevelésünkre és a világhoz való hozzáállásunkhoz is.
Ha szóba kerül, hogy milyen volt a gyerekkorunk, szinte versenyszerűen előkerül, hogy mi külföldre mentünk nyaralni, ők örültek ha új ruhát kaptak, mi minden héten ettünk valami süteményt, ők örültek ha valami csoki került az asztalra.
Vannak olyanok, amik a mai napig előfordulnak az anyagi különbségek miatt: míg szüleimnek az a probléma, hogy az öregebb kocsit nem tudják újabbra cserélni (egy 20 éves használt kocsit egy kb 2-3 évesre újra), az ő szülei a villanyt nem tudják otthon megcsináltatni, mert nincs pénzük rá, vagy problémát okoz bármilyen váratlan költség (elromló háztartási eszköz, mint hűtő, mosógép, stb). Sok különbség van, ami persze a hozzáállásunkban is különbségeket okoz: míg én kifejezetten törtető és ambiciózus vagyok, aki "örök elégedetlen" (azt nézem, hogy hogyan lehet előrébb lépni a munkában és előrébb jutni az életben, saját autót vásárolni, új bútorokat venni, stb), addig ő (bár szinten ambíciózus) sokszor megelégedszik és csitít ha valamiben újítani szeretnék. Például nem mondom meg mennyi idősek vagyunk, de 30 alatt vagyunk mindketten, mégis CSOK, babaváró nélkül saját lakást vettünk (persze hitelre). Én állandóan azt nézem mit lehet újítani, előrébb lépni, konyha felújítás, fürdőszoba felújítás, álmennyezet, garázs vásárlás, stb, ő pedig örül hogy van pénzünk és nem akar már most újítani, azt mondja hogy másnak sokkal kevesebb van, bezzeg az ő szülei ennyi idősen se... Ha megtakarítás szóba kerül, én bátrabban raknék félre, hogy amíg nincs gyerek, gyűjtsünk pénzt (nem verjük el a pénzt, nem keresünk eget rengetően sokat, de én azt mondom hogy éljünk még kisebb lábon és havonta akár majdnem egy teljes fizetést, de legalább 100-120 ezer forintot tegyünk félre amíg megtehetjük), addig ő kevésbé takarékos, jobban szereti pl a minőségi, de drágább ételeket megvenni (pl rákot vagy egyéb halat, mandula tejet, vadhúst vesz, amik ugye jóval drágábbak mint az "egyszerű" verziók, sima tej, házi sertés, stb) és szerinte az is jó, ha 15-20 ezer forintot félre rakunk. Ezek több apró, áthidalható, de viszonylag gyakran (kb 2 hetente) előforduló mini-konfliktusokhoz vezetnek, aminek általában az a vége, hogy ő megsértődik, én bocsánatot kérek a viselkedésért, de egyikünk sem ismeri el a másik igazát.
Arról, hogy az ő szülei milyen helyzetben vannak ugyanúgy nem tehetek, mint ahogy arról se, hogy az enyémeim milyenben vannak. Megdolgoztak érte, diplomás mérnökemberek mindketten, nem össze lopták. Az ebből eredő neveltetés is olyan, hogy alkalmazkodunk egymáshoz, változunk, de huszon X évet nem tudunk kiölni az életünkből. És innentől kezdve nem értem miért kell vitát vagy versenyt csinálni ezekből a helyzetekből. Ti ezt hogy kezelitek a párotokkal?
Annyit írjatok kérlek, hogy férfi vagy nő a párotok (én férfi vagyok).
válasza:Sokan idealizálják amúgy a szegénységben felnőtt gyerekeket falsul. Nem mindegyik tudja megfogni a garast csak azért, mert párizsis szendvicset evett, meg menzás kaját fiatalon. Sok teljesen elveszti az eszét, ha egyel jobb helyzetbe kerül és elkezdi felelőtlenül szórni, hogy megnyugtassa a belső gyermekét, hogy “Jól van, Juliska, már mi is a Bellozzoban eszünk pesztós tésztát, mint a Kovács Zsófi, nem másnapos krumplis tésztát.”
Szerintem ez a mentalitás borzasztóan káros. Semmivel nem értékesebb egy ilyen ember, mint az, aki jólétben nőtt fel és mondjuk a pénz értékét is megtanulta, illetve kezelni a rendelkezésre álló összeget.
válasza: válasza:22# csak azért nem írom le amit gondolok, mert úriembernek tartom magam.
Az állandó felújítás mánia pont abból ered, hogy egy felújítandó, de lakható állapotú lakást vettünk. Az utolsó felújítás az ezredforduló előtt volt, az előző tulajdonos állítása szerint. A vezetékek még alumíniumból vannak, a fürdőszoba pocsék (volt, ennek most kezdtük meg a felújítását, de egy szellőző nem volt benne és mint utólag kiderült, csöpögött a víz vezeték), a konyhánkról pedig inkább nem beszélek. Hazudnék ha azt mondanám, hogy szívesen megmutatnám, de nyugodj meg, nem fogom.
Mit gondolsz magadról, milyen felújítási mániáról beszélsz? Azt hiszed lerakom a járólapot és következő hónapban ki akarom cserélni egy másikra? Vagy megveszem a Jysk-es konyhabútort, cseréltem IKEA-sra és azon gondolkozok közben, hogy mikor csináltatjuk egyedileg asztalossal? Vagy éppen kicserélem a fa ablakot műanyagra és rendelen 2 hét múlva az alumíniumot? Mégis mi jár a fejedben amikor azt mondod, hogy nem tanultam meg a pénz értékét és állandó felújítási mániám van?
Ha azt mondanád, hogy más az értékrendem, mint páromnak, mint mások is rávilágítottak, hogy neki fontosak a rövidtávú élvezetet nyújtó fogyasztási cikkek (lásd: minőségi kaja), nekem még fontosabbak a hosszútávúak (nincs kocsink és azon gondolkozok hogy vehetnénk, illetve hogy a későbbiek során hogy tudnánk venni vagy bérelni egy garázst hozzá, hogy ne az utcán álljon), azt elfogadnám, mert igaz. Be is látom, mert ti kívülről, külső szemlélőként máshogy láttátok és feltűnt az, ami nekem nem. De hogy itt én vagyok az egyedüli hibás és nem tudom a pénz értékét?
Inkább nem folytatom a gondolatmenetem, mert az amit mondanék, nem lenne férfihoz méltó.
23# igazad van, minek spórolni, ha van hitel? Nembaj ha van már egy lakáshitel, vegyünk fel még egy személyi kölcsönt a lakásfelújításra meg még egyet autóra, ugye? Aztán mikor már maxoltuk a hitel keretünket, feléjük a maradékot.
Lehet tévedek, de van egy olyan érzésem, hogy kettőnk közül (és nem, nem páromra és magamra, hanem rád és rám gondolok) neked nem megfelelő a pénzügyi kultúrád. De legalábbis nem azonos a gondolkozás módunk. Mire spóroljunk, ha nem az előrébb lépésre és szórakozásra? Annak mi értelme van? Hisz úgy az infláció miatt romlik a pénz értéke. Akkor van értelme, ha céllal spórolunk. Mondjuk egy nyaralásra, vagy felújításra. Ez alól egyedüli kivétel a gyermekeknek, illetve a nyugdíjas évekre félrerakott pénz. Bár ezeket meg (mivel egyik esetben 20-25, másik esetben 40 évről beszélünk) nem éri meg szó szerint pénzként megtartani, érdemes befektetni, hiszen reálértéken kevesebbet ér a mostani félrerakott 100.000 forint, mint jövőre fog.
válasza:Párom is, én is szegényebbek voltunk. Ennek ellenére ő pénzszóró, én takarékos.
Nem a régi dolgokon múlik. Ő azért szórja, mert "már megteheti" én meg azért nem, mert megtanultam, hogy mennyit tegyek félre, hogy túléljem.
válasza:Gondolom a feleséged nem mindennap veszi a drága hust vagy a drága mandula tejet st?
Egyébként nálunk is az volt, hogy én voltam az aki takarékoskodott, hogy minél hamarabb legyen valamink.Mindennap fõztem és sütemény is volt majdnem mindennap a gyererkeimnek, természetesen én sütöttem.A ruhámat turkálóban vásároltam.Ez igy ment éveken keresztül, amibe belefáradtam.Igaz,hogy meg lett mindenünk,most már nem vigyázok ugy a pénzre, DE nem veszem meg már a turkálóból a ruháimat, de még igy sem dobálom a pénzt, csak akkor vásárolok ruhát ha leéértékelés van.Azt mondom,hogy nem spórolok,de ugyanugy vigyázok a pénzre, most már a férjem lett spórolósabb.
válasza:Van egy barátnőm, aki ugyanúgy, mint én szegényebb családban nőtt fel. Most külföldön dolgozik, sokat keres. Ő nagyon durva lett, életemben nem láttam még olyan embert, aki ennyire szórná a pénzt. Amikor még csak 2 éve volt kint megmondta, hogy semmit nem rakott félre, mert elélte mind. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy nem számít honnan jöttél. Ő elismerte, hogy azért költ ennyit, mert akkor annyit kellett nélkülöznie.
Egy arany középutat kellene találnotok. Nem írod mondjuk, hogy egy kasszán vagytok e. Mi igen. Úgy csináljuk, hogy havi szinten mindketten elteszünk a fizetésünkből x forintot (ugyanannyit mindketten), amit arra költünk amire akarunk, a többi megy a közösbe. Így ami az adott személynek fontos azt megveszi. Nálatok mondjuk kicsit bonyolultabb, mert a kaja és a felújítás is közös érdek..
válasza:Én 34 F, ő 30
Örök ellentét van közöttünk is.
Már a kapcsolatunk legelején is volt, de a szerelem sok mindent áthidal.
Kérdezte nekünk honnan van ez vagy az, biztos nem tudsz apád dolgairól ezt a fizetéséből nem tudná megvenni/megtenni... de azt nem látta hogy apám főállásban dolgozott MELLETTE vitte a vállalkozását... anyám szintén főállás.
Sosem szórták a pénzt de mindenünk meg volt ami ahhoz kellett hogy nyugodt es kenyelmes eletunk legyen.
Náluk ez nem igy hajlott mert apja egy részeges alak, az annya tartotta el gyakorlatilag a csaladot.
Világnézeti eltérések sokasaga jellemezte mindig is a kapcsolatunkat, mindamellett hogy szeretjük egymást. Ő tipukusan a szegény ember oldaláról közelít en pedig -ugy hiszem- hogy egy egeszseges emberi hozzaallast mutattam mindig...
válasza:Ilyen problémánk hálisten nem volt, nincs, mert a saját körökből választottuk egymást.
A más háttérből származók szerintem csak úgy tudnak együtt maradni, ha az egyik teljesen feladja magát, a családját. Aztán, ki tudja, mikor ébred fel, 30-40-50 év múlva.
Gyerekben is kiütközhet a származás, nincs mit tenni. Ésszel kell párt választani, ez van.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!