Mi baja van a menyeknek az anyósukkal és fordítva?

Nekem szerencsére remek anyósom van, soha nem volt egy vitánk sem. Idősebb korosztály mivel párom ott késői gyerek volt, de még így sincs olyan amiben nem értenénk egyet, nekem olyan mintha a nagymamám lenne. Párom anyuci apuci "kicsi fia", de sosem érezték úgy hogy miattam eltávolodnának tőle.

Minden attól függ hogyan áll egymáshoz a két nő, nincs értelme rivalizálni mert tudom hogy engem is és az anyukáját is ugyanúgy szereti párom. Tehát vannak kivételes esetek is, nem csak mindig a szörnyű anyós van.:)

Igazábol hagyni kellene élni a másikat es nem lenne gond. Ha meg van, normalisan megbeszélni, de ez ugye akkor működik ha mindkét fél vevő rá.

Azokat nem ertem akik anyósék házába költöznek , es oda is babáznak, majd elvárják hogy azok változzanak meg. Élje szépen mindenki a maga életéta sajat helyen.

Olyan is van hogy anyós nem hagyja hogy a sajat maguk utjan menjenek a fiatalok , ilyenkor a " gyerek' valoban gyerek még, nem huzta meg a határait. Meg kell húzni, es tudomásul venni, hogy az nem lesz zökkenőmentes.

Nem kell megfelelni senkinek sem, meg eltűrni a hülyeséget, viszont mindenen sem kell rugózni. Egyensúly..

# Nem kell mindenen rugózni..

Hülyén fogalmaztam, bocs🙃

Röviden-tömören, utálom az anyósomat és ő is engem...

Ő kezdte én csak folytatom.

Annyira utál, hogy el költözött tőlünk 100kmre

Szerencsére..

Az unokáját leszarja/még nem is látta és már 4éves.

Utolsó beszélgetésünknél megigértem neki, ha még egyszer látom ebben a büdös életben, ott töröm ketté ahol a legvastagabb.

És igen a férjem is hasonlóan érez iránta.

Nagyon sok és nagyon súlyos okok vannak hogy ennyire gyűlöljük őt.

Ja és hogy tényleg ne legyen semmi gond a saját szüleimmel is meg szakítottam minden kapcsolatot.. Szerintem így a fer.

Ilyenek vagyunk. Nincs szükségünk senkire, csak egymásra.

Imádom szeretem a férjem DE!

Ha újra kezdhetném a párválasztást, tuti hogy egy teljesen árva férfit választanék🤷‍♀️ se anyós, se após

You Win.

Nem tudom mások hogy vannak vele vagy miért, de sajnos nekem sem sikerült megkedvelnem az anyósomat. Nem szeretek odamenni, mert olyan lekezelő hangnemben szól hozzám. Fennhéjàzva, már már majdnem leb..szólagos hangon. "He? Te? Hallod amit mondok?" Csak "kicsit" alpári a stílusa.

Egyébként a 2.5 éves kislányom sem kedveli, bújik hozzám, mert vele is ilyen, nekem nem nagyon tetszik de hát inkább nem szólok rá. Olyanokat mond neki hogy ne legyél buta vàlaszoljàl, meg hogy olyan vagy mint a vadmacska...

Egyébként rajtam kívül van még másik két menye és azok sem keresik, ők is ismerik. Mindenkit szid a háta mögött. Kapott ajándékba az egyiktől sapkát és ahelyett hogy azt mondaná de aranyos hogy gondolt rám vagy ilyesmi, inkább szidja hogy milyen ódivatú sapka ki vesz már fel ilyet? És ezt sajnos nekem mondta, tehát tudom hogy velem is ezt csinálja a hátam mögött.

Nárcisztikus egy szóban összefoglalva. Én pedig az útjába kerültem nagy bánatára. Meg az én nagy bánatomra ilyen anyóst kaptam. Fejre állhattam, semmi sem volt elég megfelelő, semmi sem volt jó, nem érhettem fel hozzájuk, mindig kirekesztettek, nem tartottak családtagnak, belém kötöttek... Gyanítom bárki mással is ez lett volna a vége, mert a fia ha összejön valakivel, akkor az a valaki már hatással van rá és igy ő az anyja lecsúszik esetleg az első helyről, nem fog rá hatni úgy ahogy eddig, elviszi a pénzes bukszáját stb... Magyarán beleszartam a palacsintájába. Férjemnek persze a tökéletes anyát mutatta mikor a helyzet úgy kívánta, aki eléggé benevelte a fiát arra, hogy az ne merjen ellenszegülni, ne merészeljen haragudni akkor sem ha durván sértegette, mert ő az anyja akit világ életben sajnálni kellett mindenkinek mindenért és képes volt sírós jelenetet is rendezni ennek érdekében. Szóval mai napig sajnálni kell a szar házasságáért, a szar pénzügyi döntéseiért meg az amúgy is szar döntéseiért. Sajnálni kell azért is mert benne van egy szar kapcsolatban, mert a pasi pénzes és a pénze viszont kell, csak éppen boldogtalan mert semmi szeretet közöttük. De fontosabb a pénz és hogy a kívülállók előtt le ne bukjon az idilli családi kép amit felépítettek maguk köré.

Későn jöttem rá, hogy kikre pazaroltam milyen sok energiát, szeretetet. Ők viszonzásul megtaposták a lelkemet, éveken át és nekem felismerés után évekig tartott feldolgozni, hogy kikkel állok szemben.

Én lettem volna a legboldogabb ha szerettek volna engem, mert én szerettem őket. Azt hittem ők lesznek a második családom. Mert az én fejemben ez az idilli kép élt, illetve vágy... Jó nagy hülye voltam.

Ami még érdekes hogy mindig a jóképű fiával kezdi valahogyan ezt a műsort.

Mert olyan is van hogy a kevésbé tetszetős fiát inkább elüldözné. Nektek mi erről a tapasztalatotok? A fia jó külseje, vonzó természete, meg az anyós kisajátítási vágya között összefüggés?

Én nagyon jóba vagyok az anyósommal. Ugyan úgy aggódik értem, úgyan úgy szeret mint a fiát. Mindig azt mondja hálás azért hogy vagyok nekik..

Viszont van barátnőm akit a kezdetektől fogva nem szeret az anyósa mert hogy nem ilyen nőt képzelt el a fia mellé, és egyszerűen bármit teszt semmi nem jó neki..Egyszer rákérdezett hogy mit tudna tenni azért hogy jobb legyen a viszonyuk a válasz pedig az volt hogy semmit, mert nem is akarja kedvelni..Szóval vannak megfejthetetlen emberek :D