Szerinted egészséges, ha a párod családja a nyakatokra jár/veletek él?

26 éves vagyok és a párom idén lesz 40. Három és fél éve élünk együtt és azonnal kezdeményezte, hogy költözzek hozzá. Finoman szólva beetetett, hogy a tenyerén fog hordozni és egy normális férfinak tűnt, így belementem pár nap után, de megtartottam még a lakásom fél évig. Első nap közöltem vele, hogy normális kapcsolatot szeretnék és ha szeret örülnék ha egy év után eljegyezne és alapítsunk ketten családot. Az annya akkoriban hol itt élt hol 600 km-re szerbiában és egy év alatt teljesen ideköltözött, hogy a lánya gyerekeit rendezze aki a város másik felén él. Én erről mindig nagyon rossz véleménnyel voltam, mert a mi privátszféránkban van, nappali, konyha, tehát este 11 ig itt ül velünk a nappaliban, főz helyettem mindenféle büdös zsíros szerb kaját és újabban elkezdett átrendezni is bútor komplett huzat stb.. kérés és kérdés nélkül. Tehát itt élt és oda járt át a város másik felébe ha csettint a lánya. De minden este, vagy ha a lánya nem hívja naphosszat nekem kell néznem, a kérdésem nélkül csinál dolgokat a házban. Mivel itt van nálunk ha a lányának dolga van szó nélkül egész hétvégére idehozza a két meglévő unokát és még ha vasárnap ideméltóztatnak jönni a gyerekek szülei és nem a páromnak kell a gyerekeket visszafurikáznia a város másik felébe akkor egész nap képesek itt lenni, hét nyolc órákat is. Én ebbe annyira belefáradtam, hogy elvonultam már, eszembe nem jut még egy pohár vízzel is megkínálnom őket, mert még akkor azt hiszik, hogy kedvelem őket és még tovább maradnak. Más nemzetiségűek, mint én és nagyon erősek a családi kapcsolataik, de ez nem is zavarna, ha nekem nem kellene ebben az egészben részt vennem, a saját időmet elbaszva és csendben várni arra, hogy elmenjenek az otthonból ahol élek, már rengetegszer kijelentettemm az évek alatt és nagyon sok vitánk, sírás, veszekedés, ígérgetés is volt miatta. Ugyan ebben a városban él az emlitett huga ugyebár akinek van két gyereke az egyik három a másik másfél és most megint terhes. Mondanom se kell, hogy rosszul vagyok a gondolattól, hogy megint terhes, mert ahányszor gyerek születik az egész családja beül a kocsiba akik 600 km-re laknak és kérdés nélkül ideköltöznek ahol mi lakunk, párom házába, van amikor két hétre van amikor 1 hónapra. Amíg nem jött be a korona vírus Január és Februárban hol öten hol kilencen laktunk egy lakásba amikor látogatóba jöttek, és irgalmatlanul rosszul éreztem magam ettől és alig vártam, hogy mindenki hazamenjen. A válasz, hogy miért ide jönnek, mindig az, mert itt van hely, ami igaz, mert egy kertes ház, de én mivel más kulturában nőttem fel, nálunk az volt a normáls, hogy mindenki hazatakarodik három óra látogatás után. Amikor bejött a karantén szó nélkül gondolt egyet a huga, a férje meg a két gyereke és bőröndöstül idejöttek, azt hittem megőrülök, természetesen medezen idő alatt az annya itt volt és szorgosan osztotta a facebookon a posztokat, hogy ő mennyire imádja az unokáit. Két hete voltak itt amikor párom beszólt, hogyha elvesz csak házassági szerződéssel, mindig is bizalmi problémáim voltak amikor még ezt a tetejébe tette, olyan ordibálás lett belőle, hogy végre hazamentek. Párommal nagynehezen megbeszéltem, és végül eljegyzett, holott mindig azt mondgatta, hogy a feleségének tart ez bennem iszonyatos nagy bizalmi érvágás volt, mert én vagyok az akinek állandóan tűrie kell a többieket. Azt kérdezi, hogy miért zavar ez engem és mivel én ezt nem szeretem én állok közé és a családja közé, az én nézőpontom pedig az, mivel az annyával kell egy fedél alatt élnem kényszerből és a hónapokig tartó családlátogatásokat eltűrni ők állnak közénk. Úgy érzem, hogy mivel annyira a családjához van kötve semmi esélyem arra, hogy egy normális párkapcsolatban éljek vele, mert mindig van valaki aki sáros cipővel bejárkál a mi privátszféránkba. Fújok mindenkire, mint egy macska, de azért teszem mert benn vannak a légteremben. Velem van a baj, hogy nem tudom elfogadni a családját, vagy más nőt is kellemetlenül érint, ha a párja családja, a nyakára telepszik, az annya velük él és hasonlók? Én nem akarok gyerekeket másokkal egy háztartásban nevelni, nekem is volt nagyanyám és a szomszédban, de nem egy fedél felett. Mondtam már páromnak, hogy adja el ezt a házat és vegyen belőle kettő kissebbet, egy nekünk, hogy nyugalmunk és saját életünk legyen egy meg az annyának meg a huga családjának és akkor tiszteletben tartanák a mi családunk..hallani se akar róla. Emellett sajnos nagyon kiszolgáltatott lettem, kaptam egy burnoutot a munkahelyemen és munkanélküli vagyok, és amikor itt vannak szédülök az idegtől.