Lányok, asszonyok a férjetek /párotok ruhásszekrényét ti tartjátok rendben?

Minden nap igyekeztek a férjetek ruhásszekrényét is rendben tartani? A kulcsszó a rendben tartani-n van , merthogy az valamiért alap , hogy a gyönyörűen kivasalt ruhákat , pólókat, ingeket , nadrágokat szépen behelyezzük mi nők a kis férjecskénknek a szekrényébe.

Magától nyilván nem vasalja ki senki..

Na szóval miután szépen bepakoltatok, és miután a férfi összetúrta a ruhákat, mondván keresi a mindennapi kis ruhácskáit , azt ti igyekeztek utána megint összehajtogatni, hogy a szekrényben rend is maradjon?

Illetve ti mondjátok meg a férjeteknek /párotoknak hogy milyen ruhát húzzon fel vagy hagyjátok, hogy azt a pár ruhadarabot hordja amit szeret, de ami kevésbé csinos?

Valóban ez (is) a nők dolga?

Nagyon kíváncsi vagyok, hogy másoknál ez hogy működik, mert a párom anyukája szerint ezekre a dolgokra nekem nőnek kellene figyelnem..

egyszerűen annyira rosszul esik, hogy tényleg állandóan mosok, vasalok (komolyan napi szinten mosok, már-már túlzásba is viszem) minden holmija a páromnak gyönyörűen ki van vasalva, még kis illóolajos sprével is lefújom, hogy kellemes illata legyen, frissebb legyen és erre ma feljött anyukája és elkezdte rendbe rakni azt a polcot , ahol a párom a nadrágait összetúrta és azt mondta, hogy ezeket nekem kellene megcsinálni, mert ez a nő dolga...

komolyan..annyira rosszul esik, amikor az ember a lelkét kiteszi, gyönyörű rendet tartok a lakásban és kiszúrja azt a 2 dolgot ami épp nem volt rendben.

Ti hogy kezelitek ezt a helyzetet??

Komolyan nem értem, mert mások szerint is rendmániás vagyok.

Konkrétan ma már véresre takarítottam a kezem, annyit sikáltam, mosogattam , takarítottam.

Szülinapot tartottunk és 8 fő után egy óra alatt mindent elmosogattam , gyönyörűen felmostam (fertőtenítővel) ma már másodjára , mert ugye az ember igyekszik a covid miatt is mindent megtenni, és komolyan sírva tudnék fakadni attól, hogy ilyen....

úgy érzem ha a világ legtökéletesebb nője lennék , akkor sem lennék elég jó neki...

Most őszintén kérlek válaszoljatok, tényleg ez is az én dolgom lenne ?

Még a jogosítványt is nekem kell megcsinálni , mert a párom nem akar jogosítványt, viszont a családban is , főleg majd ha gyerek lesz, ugye kelleni fog, így kénytelen vagyok megcsinálni.

Ok a páromnak diplomája van , nekem nincs, de 3 szakmám van egy negyediket egy évig tanultam (rájöttem , hogy nem nekem való) , mellette folyamatosan dolgoztam, közben csináltam egy középfokú nyelvvizsgát csak úgy és most vezetni fogok járni.

Minden kis pénzem a tanulásra, saját magam fejlesztésére költöttem, akkor most rosszabb vagyok vagy kevesebb mint a párom, mert nekem nincs diplomám?

Ő egyszer elvégezte az egyetemet, azóta ha hazajön munkából csak játszik...

engem nem zavar, mi jól megvagyunk, sőt ha megkérem bármire segít a takarításban (elmosogat, néha felsöpör) de igazából főleg mindent én csinálok. Főzni is szokott néha ami tök jó.

Részemről a takarítás miatt nincs sok konfliktusunk, mert megvannak a kis trükkjeink, hogy mivel lehet kiváltani a takarítást (pl. egy masszázs) de azt gondolom, hogy amíg én is ugyanúgy dolgozom, addig alap hogy ő is kiveszi a részét a házimunkából néha.

Sőt..én azért nem olyan könnyű fizikai munkát végzek és mégis itthon nekiállok takarítgatni, megcsinálni mindent amit kell.

Nem mintha lenézném az ő munkáját, de tudom, hogy azért neki sokszor sokkal lazább a munkája mint nekem.

Komolyan nagyon elszomorít az anyukájának a hozzáállása.

Én a gyerekeimet arra szeretném majd tanítani , hogy igenis amíg mindketten dolgoznak a nő és a férfi kutyakötelessége mindkét félnek kivenni a részét mindenből..

Főleg a mai világban úgy érzem a nők most már annyi szerepet vállalnak , hogy nem csoda , ha néha kibuknak..

Nálatok hogy működnek ezek a dolgok?

Tényleg minden a mi dolgunk?