Anyósom azt gondolja, hogy ő a gyerekem anyja?

Huhh meg mi is tul kozel elunk parommal! 4 utcanyira. De nem itt tervezek szulni az biztos. Ez tul kozel van ahhoz. Mondjuk le vagyunk kakalva most is, nem hiszem h a leendo anyos jobban erdeklodne az unoka utan. 😂😂

Szerintem is felesleges emiatt összeveszni. Nevezd nevén a dolgokat (sokszor mondd el neki pl.: Anya jön és kicseréli a pelusod, Anya megetet, elvisz anya a játszótérre, Most a mama fog vigyázni rád, Látod, de jó, megjött a mama, Most a mama etet meg, stb stb. ) és autómatikusan rögzülni fog benne, hogy ki kicsoda. Ez a beszédfejlesztésére is jó hatással van, és nem tudja a mama összezavarni a gyereket, mert mégiscsak te vagy vele többet, és azt tanulja meg amit te mondassz neki. Aztán amikor elkezd beszélni a gyerek a mamának is gáz lesz, hogy a gyerek mamának hívja, de azért ő anyázza saját magát, és leszokik erről.

Lehet csak nyelvbotlás volt. Az en mamam is neha anyum neven szolitott, vagy az en dedapamat siman papának mondta. Nem szenilis, es régen is volt ,ki is javitotta magát. En figyelném hogy direkt vagy véletlen csinálja- e. Kissé feltúrbózta magát, de szerintem idővel lenyugszik, es kevesebb cuccot vásárol. Ha nem akkor jobb ha a ferjed állítja le.

Lehet, hogy azt próbálja megadni a picinek, amit anno ok nem engedhettek meg anyagi okokból a párodnak míg kicsi volt. Azt, hogy a karjaiban van a legjobb helyen kissé fura, de lehet úgy érti, hogy tűzön vízen keresztül menne érte bármikor. Próbáld pozitívan nézni. De az engem is sokkolt, hogy anyának hívja magát. Majd mi lesz, ha már beszélni fog? Mamát is anyának fogja hívni??? Aposod nem mond erre neki semmit?

A vásárlós résszel én is így vagyok. Engem az zavart nagyon, hogy rengetek ruhát vásárolt anyósom hiába mondtuk neki hogy ne vegyen. Közel lakik hozzánk és minden második nap beállított egy új ruhával, hogy "ezt muszáj volt megvegye mert milyen olcsó volt vagy milyen aranyos"...stb stb. Persze férjem mindig mondta hogy adjuk már rá a gyerekre, hogy lássa az anyja hogy hordja a gyerek. Csak így meg azt nem tudtam rá adni amit én szerettem volna és nekem tetszett. Meg elegem volt belőle, hogy akár hova mentünk a gyereknek megdicsérték a ruháját, meg, hogy jaj hol vettem, én meg mindig elmondtam hogy nem tudom anyósom vette. Már egy idő után úgy éreztem, hogy azt hiszik rólunk, nincs pénzünk a gyerek cuccaira mert mindent anyósom vett, ez kezdett kellemetlen lenni. A férjem nem akart veszekedni az anyjával (ő elég vehemens, sajnos nem tudja sokszor megtalálni a középutat a normális nézet eltérés kezelés és a veszekedés közt). Így én mondtam anyósomnak, hogy figyelj aranyos vagy meg minden, de 100x mondtam már hogy ne vásárolgass mert én szeretném öltözetni a gyereket, ha még egy ruhát veszel, nem fogom rá adni. Kicsit húzta a száját de azóta nem vett. Amiket meg vett azokat elvittük hozzá, hogy amikor ott van a gyerek legyen neki váltós ruhája. Szerintem, ha zavar mond meg neki nyugodtan. Én sose vallottam, hogy mindenki beszéljen a saját anyjával...azért is tartom ezt hülyeségnek mert az én problémám nem a férjemé. Ő hiába mondja az anyjának, hogy xy a bajom mert nem érzi át és nem tudja normálisan elmondani és megindokolni,hogy ez miért baj. Vissza felé is, ha az én anyámmal van baja a férjemnek akkor megmondja neki, nem fogom én mondani anyámnak, hogy na Tibinek az a baja, hogy xy és szólt, hogy mondjam meg... Felnőtt emberek vagyunk. Bár nálunk nem volt ilyen hogy most a te anyád-apád vagy az enyém, ha volt valami, megmondtuk aztán úgy volt a tiszta.. Nem üzengettünk meg sunnyogtunk és most is normális a kapcsolatunk mindenkivel, nem össze járó mulatozós meghitt, de elvagyunk, beszélgetünk, mindenkinek megvan a saját dolga, nem szól bele a másikéba. Kivéve sógornőm de az már egy másik sztori. 🤦‍♀️😄