Tényleg ilyen gyakori, hogy anyós akarja megmondani hány gyerek legyen?

Ezt kapd ki: nekem a főnököm tett finom de egyértelmű célzást az abortuszra, mikor megtudta, hogy terhes vagyok. Gondolom jobb lett volna, ha nem kell fáradni azzal, hogy másik igáslovat keressen helyettem, akinek megint segíteni kell elindulni a szakmában a nulláról (iskolában nem tanulható, tapasztalt embert pedig nagyon ritkán találni).

Hát, megemeltem a szemöldököm. Magamban azt gondoltam "aha, te meg b@szd meg anyádat a ravatalon", majd egy pillanat alatt leülepedett bennem, hogy ez akkora idióta, hogy tényleg semmi értelme foglalkozni vele. Azóta, ha rá gondolok, legfeljebb megmosolyogtat, hogy hogy lehet valaki ilyen abszurd mértékben seggfej.

Bár anyóstól ez némileg más, mert ő valahol a család része, nem olyan módon kívülálló, mint egy főnök. Anyósokkal gyakran elszalad a ló, és rosszul lövik be a hatáskörüket. Én is megmondtam volna, hogy a határokat tegyük már vissza a normális helyükre, és elégedjen meg azzal, hogy a saját gyerekei számát eldöntötte.

Hozzáteszem, hogy a többek által említett helyzetben, mikor a gyerekek folyton nagyira vannak lőcsölve, én is jogosnak tartom, ha nem örül, de a megfogalmazáson abban az esetben is bőven csiszolni kéne.

Ha nem anyósod őrzi a kicsiket heti három alkalommal, illetve nem várjátok el tőle, hogy ugorjon segíteni, valahányszor füttyentetek neki, tényleg semmi köze hozzá.

De gondolhatod azt is, hogy félt téged, mert úgy látja, hogy a meglévő két gyerek ellátása is túlterhel. Bár ilyenkor aggódó megjegyzéseket szoktunk mondani, együtt gondolkodni, hogy lehene jól megszervezni a hétköznapokat és esetleg sajnálkozva leszögezni, hogy tőlünk több fizikai segítségre nem számíthat a fiatal család.

Anyám mesélte, hogy amikor nem tervezetten teherbe esett 42 évesen negyedik gyerekként az öcsémmel, akkor a mamám teljesen kiakadt, hogy ez mekkora szégyen rá nézve, hiszem így a faluban kiderül, hogy a lánya ilyen öregen még él házas életet.

És ez a kétezres évek voltak már :D