Nem értem anyóst, azt hiszi ezzel jót tesz?

A karantén és járvány miatt párommal sokat vagyunk egymás szüleinél. Én vidéki vagyok, ahol nyakig álltunk a dolgokban, kertásás, öntözés, kerítéstfestettünk, teraszt betonoztunk, stb. kellett a segítség anyuméknál, úgyhogy náluk voltunk 3 hetet. Párom és anyukámék nagyon jól kijönnek, anyum és apum nagyon vendégszerető és nyitott ember. Munka mellett nagyon sokat társasoztunk, kártyáztunk, volt hogy apum felajánlotta páromnak hogy 1-1 napra látogassuk meg páromnak azokat a rokonait akik vidékre jöttek a járvány alatt, úgyhogy volt hogy hétvégente kocsival elvitt és hozott minket, hogy párom láthassa pár olyan családtagját akikkel március eleje óta nem találkoztunk. A karantén alatt elkezdtünk otthon mozogni, mert mind a ketten éreztük, hogy kell, úgyhogy most a nyárra megvan az edzőtervünk. Pár napja érkeztünk meg páromék családjához. Kissé feszült a hangulat, jelenleg hármasban vagyunk, mert párom testvéréék mint kiderült másfél hete leléptek máshova, pedig azt beszéltük, addig ők nézegetnek néha rá anyósra. Ennek az oka, hogy volt egy elég nagy lelki-érzelmi hullámvölgye, járt pszichológushoz is de néha elég instabil. Megtudta, hogy mi edzünk, és fogyni akarunk, úgyhogy kitalálta, hogy akkor csak reggeli és vacsora lesz a napi két étkezés. 9kor ettünk, mikor meg 2kor akarnánk ebédelni jött a patália, hogy minek zabálunk ennyit, mindig csak az evés ne nyúljunk ahhoz, ami a hűtőben van mert kell a vacsorához (ami olyan 8-9 fele készül el). Párom itt kezdett el veszekedni édesanyjával. Én meg közöltem, hogy akkor legközelebb nem fizetem ki a tételeket a boltból (felváltva fizetjuk a bevásárlást párommal) ha hozzá sem nyúlhatok. Próbálom szem előtt tartani, hogy türelmesebbnek kell lennem vele. Viszont ha ez még napokig így megy, erősen fogok gondolkodni azon, hogy átmegyek az albérletünkbe.