Meddig engednétek, hogy ez így menjen tovább? Mit csináljunk?

8 éve vagyok a család tagja 3 éve házasok vagyunk, van egy 3 évesünk, meg egy 2 hetes pici.

A férjem családja borzalmasan okos, kioktató és mindent szeretnek tudni, utána meg pletykálni a hátunk mögött. Az első "leválás óta", ami nálunk az összeköltözés volt mások velem, az első gyermek születése óta folyton bírálnak, nem viselik el, ha mi más állásponton vagyunk.

Már a férjem az első gyerek után el kellett igazítsa az anyját főleg, hogy ha akar segítsen önzetlenül, de ne emlegesse utána de mi megoldunk mindent egyedül, illetve ha lehet úgy csinálja már, ahogy mi szeretnénk, mivel a mi gyerekünk és úgy neveljük ahogy mi akarjuk. Tanácsot meghallgattuk akkor is most is, de ha nem követtük vita lett belőle. A picivel két hete jöttem haza, azóta állandóan itt lakna anyós.

Falun élünk itt más mint egy nagyvárosban, mindenki tud mindent, el bújni se lehet. Igy ő azt gondolta, hogy csak jön megy mivel itt laknak 3 percre. Első par nap meg is tette.

Férjemmel megbeszéltük hogy bezárom az ajtót ha ő elmegy, mert volt hogy halkan belopózott és miközben én szoptattam, a nagylány meg játszott, ő már percek óta figyelt minket. Meg folyton át járt de mindig akkor, mikor épp ledőltem.

A hátam mögött meg azt meséli hogy mennyire kivagyok bukva szülés óta, szerinte depressziós vagyok és hogy alapból milyen gyenge vagyok hogy fekszem mert ő anno már ment dolgozni (kapálni) meg ilyenek. De ez mind hazugság, Imádom minden percét az anyaságnak és persze kelek szoptatok, de semmi bajom nincs. Csak annyi, hogy a régi hülyeségeket megint nem akarjuk megfogadni és nem tetszik nekik.

Nálam tegnap telt be a pohár, mikor a szomszédtól ezt a sztorit visszahallottam. Mert érdeklődtek hogy vagyok meg hogy szedek e gyógyszert a depressziómra?! Persze ne foglalkozzak vele, meg osszam ki anyost, de tényleg egy anyának két pici mellett erre se ideje, se ereje.

Ráadásul első nap ahogy kijöttem a kórházból rögtön a lányom el akarta vinni, mondván hogy ő itt aggatni fog. A gyerek nem értette mi történik, hisz úgy örült hogy újra vele vagyok 2,5 nap után (míg kórházban voltam anyukám vigyázott rá, sajnosca férjem épp nem tudott hazajönn külföldön dolgozik)

De a lányomnak esze ágában se volt anyosommal menni. Meg izgatott volt a kistesója miatt is, na ezt se anyósom, se apósom nem értette, le is "szidtak" hogy nekik nem lehet szerepük a gyerek életében.

Én úgy gondolom ha 3 év alatt egyszer se tudták megfelelően betölteni a nagyszülői szerepet, miért pont akkor kell mikor épp kijövök a kórházból és a gyerek is velem akar lenni.? (nem segítő szándék volt bennük, sajnos, ha az lett volna nem tartanánk itt) pusztán zavarja őket az az "idill"amiben élünk, hogy nélkülük /a tanácsok /kioktatás nélkül is jól megvagyunk.

Mit lehet ilyenkor tenni? Hasonló családdal rendelkezik más is?

Borzalom ahogy viselkedik.