Meddig engednétek, hogy ez így menjen tovább? Mit csináljunk?
8 éve vagyok a család tagja 3 éve házasok vagyunk, van egy 3 évesünk, meg egy 2 hetes pici.
A férjem családja borzalmasan okos, kioktató és mindent szeretnek tudni, utána meg pletykálni a hátunk mögött. Az első "leválás óta", ami nálunk az összeköltözés volt mások velem, az első gyermek születése óta folyton bírálnak, nem viselik el, ha mi más állásponton vagyunk.
Már a férjem az első gyerek után el kellett igazítsa az anyját főleg, hogy ha akar segítsen önzetlenül, de ne emlegesse utána de mi megoldunk mindent egyedül, illetve ha lehet úgy csinálja már, ahogy mi szeretnénk, mivel a mi gyerekünk és úgy neveljük ahogy mi akarjuk. Tanácsot meghallgattuk akkor is most is, de ha nem követtük vita lett belőle. A picivel két hete jöttem haza, azóta állandóan itt lakna anyós.
Falun élünk itt más mint egy nagyvárosban, mindenki tud mindent, el bújni se lehet. Igy ő azt gondolta, hogy csak jön megy mivel itt laknak 3 percre. Első par nap meg is tette.
Férjemmel megbeszéltük hogy bezárom az ajtót ha ő elmegy, mert volt hogy halkan belopózott és miközben én szoptattam, a nagylány meg játszott, ő már percek óta figyelt minket. Meg folyton át járt de mindig akkor, mikor épp ledőltem.
A hátam mögött meg azt meséli hogy mennyire kivagyok bukva szülés óta, szerinte depressziós vagyok és hogy alapból milyen gyenge vagyok hogy fekszem mert ő anno már ment dolgozni (kapálni) meg ilyenek. De ez mind hazugság, Imádom minden percét az anyaságnak és persze kelek szoptatok, de semmi bajom nincs. Csak annyi, hogy a régi hülyeségeket megint nem akarjuk megfogadni és nem tetszik nekik.
Nálam tegnap telt be a pohár, mikor a szomszédtól ezt a sztorit visszahallottam. Mert érdeklődtek hogy vagyok meg hogy szedek e gyógyszert a depressziómra?! Persze ne foglalkozzak vele, meg osszam ki anyost, de tényleg egy anyának két pici mellett erre se ideje, se ereje.
Ráadásul első nap ahogy kijöttem a kórházból rögtön a lányom el akarta vinni, mondván hogy ő itt aggatni fog. A gyerek nem értette mi történik, hisz úgy örült hogy újra vele vagyok 2,5 nap után (míg kórházban voltam anyukám vigyázott rá, sajnosca férjem épp nem tudott hazajönn külföldön dolgozik)
De a lányomnak esze ágában se volt anyosommal menni. Meg izgatott volt a kistesója miatt is, na ezt se anyósom, se apósom nem értette, le is "szidtak" hogy nekik nem lehet szerepük a gyerek életében.
Én úgy gondolom ha 3 év alatt egyszer se tudták megfelelően betölteni a nagyszülői szerepet, miért pont akkor kell mikor épp kijövök a kórházból és a gyerek is velem akar lenni.? (nem segítő szándék volt bennük, sajnos, ha az lett volna nem tartanánk itt) pusztán zavarja őket az az "idill"amiben élünk, hogy nélkülük /a tanácsok /kioktatás nélkül is jól megvagyunk.
Mit lehet ilyenkor tenni? Hasonló családdal rendelkezik más is?
Borzalom ahogy viselkedik.
Egy faluban laktok. Két picivel az elköltözés nem játszik gondolom!
Szerintem a legjobb megoldás, ha úgy korlátozod az anyósék látogatását, hogy akkor jöjjenek, ha hívod őket! Máskülönben folyton ott lesznek a nyakadon, ahogy most is.
Összeveszni nem érdemes velük, mert tönkreteszi az életeteket a pletykákkal a faluban.
Valahol biztos van jó szándék is bennük, de kifejezni nagyon nem sikerült, ahogy látom.
Hajrá!
Addig pedig kitartást!
Próbáljátok korlátozni a látogatásokat. :/
Hívd haza a férjed, vagy amikor otthon van, gyerekeid bízd rá a te édesanyádra, ti pedig ketten szépen menjetek át anyóshoz, aposhoz és ugyanezt nekik a szemükbe mondjátok el. Fogjátok egymás kezét, lássák hogy ti együtt vagytok, kiálltok egymásért, és ez meg az nem tetszik.
Aztán ha nem működik, te mond a szomszédnak meg aki hozzád megy a pletyivel hogy "anyós azt se tudja mit beszél mert folyton iszákos, vagy úgy összefsta magát hogy még az agya is kijött," valamivel vágj vissza.
Szoptatas alattra pedig nincs antidepi, ezt is el lehet magyarázni akárkinek.
Ne hagyd magad, nekem is ilyen anyósom volt, mi azt csináltuk amit fent írtam, ketten a férjemmel leultunk vele és elmondtuk hogy amit csinál, azzal csak eltaszit minket.
Ajtót zárd, ez jó ötlet.
Valamint a szomszédnak őszintén elmondanám, mi a helyzet. Biztos lehetsz benne, hogy amit te mondasz, az legalább olyan sebességgel fog elterjedni, mint amit ő terjeszt. Így legalább mindkét fél álláspontját ismerni fogják, aztán persze lesz, aki anyósnak hisz, ne törődj vele. Nem érdemes bosszantani magadat rajta.
Ahogy megbeszéltétek, zárd be a kaput, hogy anyós nem tudjon bejönni. Egyszerüen nem nyitsz ajtót, és meg van oldva.
HA meg valami pletykát visszahallasz, akkor határozottan mindd el az igazat, meg azt is, hogy anyós milyen, miért vagytok távolságtartóak vele szember.
Nekem is mondták, hogy vigyük el a 3 évest pár napra hozzájuk, hogy figyelni tudjanak rá, mert én úgysem tudok majd. Akkor a következő 20-30 évre adjam át ilyen indokkal, hogy kettő nem megy? Na meg a kicsi is úgy érezné, hogy lepasszolom, jogosan. A másik ötlet az volt, hogy ide jönnek, és a mama elvonja tőlünk. Mondtam, hogy ez még jobb, a saját otthonomban bújkáljak és könyörögjem vissza a lányomat mástól, ha látni akarom. Mindenkit elküldtünk és elég nyers lehetett, mert hatott. A kioktatás részig el se jutottunk már, a nagylánynál kaptam rendesen, de lezártam.
Sajnos van ilyen. Zárd az ajtót és ne reagálj a panaszokra.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!