Anyukák, apukák ti hogy viszonyultok gyermekeitek választottjahoz?

Elfogadtam. Ha egykorúak lennénk nem lenne a barátnőm.

Senki idegennel nem tárgyalom ki, az egyetlen a húgom, akivel megbeszélem a totál abszurd dolgokat az élet minden területén.

az első kettő rendben volt

a mostanival vannak gondjaim - valahogy túltolta az egészet és ez nem tetszik. nem vészes a srác csak nagyon férfi akar lenni de tökre gyerekes még.

Bocsi, hogy "gyerekként" írok. Az első barátomat, akit bemutattam itthon szerették, apám pl odáig volt érte, hogy olyat sikerült szereznem, akit szánna is mellém. Nem akart észrevenni semmi rosszat benne, anyám is elfogadta, ő is szerette. Mikor szakítottunk akkor apám elkezdett engem ekézni, hogy egyedül leszek örökké, miért szakítottunk, anyám beletörődött, de még neki is szarul esett.

A mostani barátomat már korábbról is ismerték, nincs vele bajuk, de ő "nem olyan", akit apám teljes szívéből is bírna, anyám elfogadta, ránk hagyja az egészet. Nem tudom, hogy most elmondják e bárkinek is a véleményüket, azt tudom, hogy az exemet végig dicsérték.

Igyekszem korrekt lenni és a jó tulajdonságait helyezem előtérbe.

Amúgy meg én neveltem a gyerekemet, ha valami borzalmas partnerrel érkezne haza az az én saram is, nem?

#9

Nem.

A szerelemben nem számít a nevelés, az az érzékek játéka.

Ha a szülő nevelésén múlna, hogy ki, kit választ, akkor minden minden anyó-meny kapcsolat maga lenne a Mennyország.