Anyósomék nem fogadnak el, mert nem vagyok diplomás?

Kérdező, elég durvák voltak az eddigi kommentek hangvételei, de nem mondtak hülyeséget.

1. Fél év alatt eljegyzés az nagyon, NAGYON korai. Még ott van bennetek a rózsaszín köd, dúl a szerelem, nem látjátok egymást tisztán, nem látjátok a másik hibáit. Ha ez a köd elmúlik, végignézitek egymást újra, felfedezitek azokat a dolgokat is, amik zavarnak a másikban, és így is azt mondjátok, hogy igen, mindezekkel együtt is a másikkal akartok maradni, akkor igen. Az egy érett döntés lesz. A tiétek nagyon el van kapkodva, ha vissza nem is adod a gyűrűt, húzzátok még legalább két évig az esküvőt. Az alatt sok minden kiderül, pláne, ha

2. nem volt még együtt élés. Nem napokig együtt alvás, nem közös hétvége, hanem folyamatos együtt élés, munkahellyel, házimunkával, háztartás menedzselésével. Fentebb írta valaki, én is több ilyen példát láttam: évek óta tartó kapcsolat, happy minden, eljegyzés után összeköltöztek. Aztán fél éven belül egyedülállóak lettek. Tudod, miért? Mert lakva ismerszik az ember. Ha csak bizonyos időre találkoztok, az alatt nem derülnek ki dolgok, vissza tudtok tartani magatokról negatív, kellemetlen tulajdonságokat, mert úgyis csak pár nap, aztán mikor hazaértek a saját kuckótok magányába, lekerül az álarc. Teljesen más az, ha valakivel együtt élsz, ott már nincsenek álarcok, nem lehet szépíteni, elsimítani, elrejteni dolgokat. Nem tudod pl. elrejteni, hogy milyen szörnyű állapotban vagy, mikor épp megjön és alig bírsz létezni a fájdalomtól, vagy azt, hogy hogyan és kin töltöd ki a dühödet, ha valami felidegesít, vagy azt, hogy nem érsz rá szőrteleníteni magad egy hétig, ő sem tudja elrejteni, hogy milyen a viselkedése, mikor nagy stressz alatt van (vizsgaidőszak) stb. Itt már nem csak a szépet és a jót látja a másik, hanem az összes kis apró emberi hibádat.

3. Én nem fogok belekötni abba, hogy nincs ünneplőd. Miért is lenne, ha nem jártál olyan közegbe, ahol alkalmad lett volna felvenni? Viszont az, hogy csak azért nem akartál felvenni egy "puccos" színházba miniruhát, mert tél van, aggodalomra ad okot. Miniruhát max. buliba vegyél fel, de akkor se rakd ki mindened, nem vagy bolti kirakat. Olvass utána neten, vagy nézz videókat arról, hogy milyen a klasszikus elegancia, és próbáld beépíteni a mindennapjaidba (ha tudsz angolul, ajánlom Anna Bey ilyen jellegű videóit a youtube-on). Nem kell százezreket költened designer ruhákra mint ő, viszont megtanulhatod, hogy pl. a miniruha és minden mélyen dekoltált és/vagy túl rövid alj nem fest rólad túl pozitív képet. Azt sugallja, hogy kapható vagy. A kilométeres sarkú cipő, a platform közönségesek, nagyon max. buliba ajánlott. A műszempilla, a műköröm, a szoli akkor jó, ha nem tűnik fel, hogy nem igazi.

Ha beszerzel egy fekete kosztümöt szoknyával és nadrággal, meg néhány szolid színű, hosszú ujjú inget, akkor olyan viseletet kapsz, ami bármilyen elegáns alkalmon megállja a helyét.

4. Nem az a bajuk veled, hogy nincs diplomád. Sőt, a leírtak alapján te érted félre őket. Meg tudom érteni a logikát, miért tartod megalázónak, hogy fizetnék a nagyobb költségeidet, de hidd el, a javadat akarják. Sejtik, hogy nincs elég pénzed ilyen kiadásokra, és segíteni szeretnének neked, hogy jól érezd magad velük, ne maradj ki ilyenek miatt semmiből. Ha úgy tetszik, ki akarnak vakarni a sz-rból, hogy a fiuk méltó társa lehess, az anyagiak ne jelentsenek akadályt.

5. Sajnos abban is egyetértek az előttem szólókkal, hogy buta vagy. Jó hír, hogy ezen lehet változtatni, de ezt neked kell akarnod. Itt nem az iskolába járásról van szó, hanem arról, hogy téged látszólag semmi nem érdekel, ami pl. kultúra, művészet, ne adj isten, filozófia vagy politika. Gondolj bele, ott leszel a párod feleségeként egy elegáns díszvacsorán, mondjuk a doktorrá avatása alkalmából. Körülötted mind kultúremberek, a férjed és az apja osztálytársai, munkatársai, bírók, ügyvédek, jogászok, stb., tegyük fel megkérdezik, hogy és, neked mi a véleményed, az ókori görög vagy a modern törvénykezés rendszere jobb? Vagy ki a kedvenc festőd/szobrászod/drámaíród és mely műveit szereted leginkább? És nem fogsz tudni megszólalni, mert lövésed sem lesz róla. Nem azért, mert nem jártál iskolába, hanem mert magadtól nem érdeklődsz semmi ilyesmi iránt. Ezért írták fentebb, hogy egy pultosból sosem lesz ügyvédné (egyszerűen a beszélgetés alapjai, a közös témák hiányoznak). Lehetséges, de ehhez neked kell tenned. Ami miatt viszont valószínűtlen, az az, hogy aki aktív kultúrafogyasztó, műkedvelő, aki képben van ilyen dolgokkal, az általában nem pultosként képzeli el az életét, hanem ennél sokkal nagyobb vágyai vannak. (Az anyaság nem karrier.)

6. Ha nem is vágysz a saját céged vezérigazgatója lenni, legalább annyit tegyél meg magadért, hogy nem egy füstös kocsmában pultozol. Végezz el egy bármixer tanfolyamot, vagy baristát, és jelentkezz kulturáltabb helyekre, normálisabb bárokba, kávézókba, és egyre elegánsabb helyekre. A fizetés is jobb lesz, valamint a munkád megítélése is. Mint ahogy többet ér a mérlegen az a pincér, aki mondjuk a Four Seasons egyik szállodájában vagy Jamie Oliver egyik éttermében dolgozik mint az, aki egy kisvárosi eldugott kis étkezdében.

7. A legfőbb ok, amiért ez az egész nem lesz tartós köztetek (és mással sem): "De miért nem értitek hogy nem vagyunk egyformák és engem nem vonz a tanulás." Nem akarsz fejlődni, fejleszteni magad. Egy ilyen ember megragad egy bizonyos szinten az élet minden területén, szellemileg is. Egy olyan ember, akivel nem lehet közös célokat kitűzni, senki szemében nem vonzó, nem csak az ügyvédek közt, sehol sem. Mert te csak gyorsan le akarsz babázni, aztán lehetőleg életed végéig ellébecolni otthon. Minden másért a férfi kell, hogy megdolgozzon helyetted is. Nem teszel bele mást a kapcsolatba, csak a reprodukciós képességedet, ráadásul minél több gyereket szülsz, annál rosszabb lesz az anyagi része a dolognak, annál többet kell vállalnia a férfinak. Nem társa akarsz lenni, hanem az eltartottja. Nem számíthat rá, hogy te is hozzáadsz valamit a közös autóhoz/házhoz/akármihez, és úgy fogja érezni, hogy kiszolgáltatod magad. Na, ezért fogy elhagyni.