Anyósomék nem fogadnak el, mert nem vagyok diplomás?

Egyébként miből tudható az, hogy a kérdező párja - aki most még csak joghallgató -, ténylegesen ügyvéd lesz?!

És ha csak ráerőltették a szülők és a vége előtt meggondolja magát, aztán a kérdezővel közösen indítanak egy vendéglátós vállalkozást?!

Itt mindenki olyan jós, olyan előítéletes és lepontozó, hogy szinte azért drukkoltok, hogy ne sikerüljön nekik - hát annyira fontos az a fene nagy puccos ügyvédi vacsora?! :D

45ös, 20:34-es válaszoló.

Te voltál az egyik legkedvesebb:).

Korrekt, udvarias válasz. :)

54-es, köszönöm! :)

Minden ember szeretne boldog lenni.

És én szeretném, ha több boldog ember lenne ezen a világon, mert akkor sokkal jobb hely lenne! :)

Azért ez elég nevetséges, hogy sokan azt hiszik, csak azért mert jogot tanul valaki, rögtön a felső tízezer tagja lesz és eltartott kisujjal issza a teát. Menjetek be az ÁJK-ra szünetekben, hallgassatok bele a mélyenszántó beszélgetésekbe. Értelmesebb eszmecseréket lehet hallani a kocsmákban szakmunkásoktól. :D Jelen esetben pedig csak a szülők pénzesek, egy kezdő jogász loszart nem keres, sőt, igazán csak akkor keres valaki jól ha már van saját praxisa. Addig szerintem egy pultos is lekörözi.

Nem értem mi jogon beszéltek így a kérdezővel, csak azért mert mások az életcéljai. Diplomával nem osztogatnak észt, tisztán látszik. Érzelmi intelligenciáról már ne is beszéljünk.

Miért nem lehet mindenki olyan normális mint a 45-ös válaszoló??.

Amúgy az tényleg igaz, hogy az sem biztos, hogy ügyvéd lesz a srác..

)jó általában igen, tudom, mert vannak ügyvédek a rokonságban.

Ja és egy kezdő jogász jó ha keres kB 150 et...később biztosan többet...

Kérdező, én is azt tudom mondani, hogy hallgass a 45 válaszolóra.

Én sem írtam volna le szebben:)

akkor sem az a szánalmas hogy nincs diplomája, kedves jótét lelkű válaszadók

Az a szomorú, hogy a kérdező alapból előítéletes, hisz diplomások biztos "ezért" fizetnék ki a nyaralását, és így az már nem kell-.-" sőt ha én nem akarok menni ne menjen a párom alapon gondolkozik a kérdező...

Ünnepi ruhám akkor is volt amikor még rosszabb anyagi körülmények között éltem, minimum egy ilyen ruha igenis kell az életben ha más nem esküvőre, szülinapra stb. vagy a ballagásról még mindig megvan a blúzom ha más nem XD

kérdező hozzáállása, hogy juj biztos lenéznek ha nincs diplomám szánalmasabb mint az, hogy nincsen diplomája...

Igazából nem tudom miért olyan nehéz felfogni, amit írtunk. Senki NEM mondta, hogy az a szánalmas, hogy nincs diplomája a kérdezőnek. Egy szóval sem. És igen, az intelligencia valóban nem diploma kérdése, de azért az beletartozik, ha egyszerű szöveget nem vagytok képesek értelmezni. Amúgy tipikus féltékeny duma ez...

Hanem az elég nagy baj, hogy neki a párjával ellentétben nincsenek ambíciói, és nem is akarja fejleszteni magát, nem akar a jobbra törekedni. Oké, anya akar lenni, ez szép és jó, de ahhoz nem kell letenni semmit az asztalra. Lehet, hogy vannak, akik megelégszenek a semmivel, de ez a másik felet igenis visszatarthatja a fejlődésben.

Jöttök itt az érzelmi intelligenciával, csak azért mert nem dicsérjük meg a kérdezőt azért, mert nem akar elérni semmit az életben. Egyébként a kérdezőnek az EQ-ját is nyugodtan elő lehet venni, hiszen a saját kisebbségi komplexusát vetíti ki a párja családjára.

Én azt gondolom, hogy a sok negatív tapasztalat, előítéletesség miatt lett ilyen a kérdező hozzáállása s ez társadalmi probléma is egyben.

Az önbecsülés aláaknázása manapság különösen menő és sokan csak azért járnak ide, hogy levezessék a napi stresszt, miközben nem számolnak azzal, hogy emberek életét tehetik tönkre a "kedvességükkel", meg azzal, hogy SZERINTÜK miért egy xardarab a kérdező, mert másként gondolkodik.

Különbözőek vagyunk, különböző célokkal, vágyakkal, álmokkal, különböző körülményekkel, lehetőségekkel és adottságokkal.

A kérdező szorongását csak felerősítik a negatív hozzászólók és a "jótétlekű"-ek feladata az, hogy ne hagyják a hozzászólók által lebeszélni a kérdezőt a saját boldogságáról, hanem megerősítsék abban, hogy nézze más szemszögből a dolgokat és legyen bátorsága elfogadni a jót, mert mindenki megérdemli a boldogságot - függetlenül attól, hogy alacsony-e vagy kövér, diplomás-e vagy analfabéta, családanya-e vagy karrierista.

Itt már régen nem a diplomáról van szó, hanem arról, hogy a kérdező elhiggye, hogy neki is joga van a boldogsághoz - még akkor is, ha ő "csupán" csak egy családanya szeretne lenni és nem vágyik többre.

Szerintem tiszteletben kell(ene) tartani a döntését.

Én nem gondolom, hogy bűn lenne "csak" háttérben maradni és segíteni a férjet, ellátni a családot, vagy kiszolgálni egy pultban. Az is egy feladat és azokon a területeken is lehet fejlődni - mindenkinek a maga szintjén.

Aki jó anya, az lehet még jobb.

Aki kedves pultos, az lehet még kedvesebb, még ügyesebb.

Rajzolhat műalkotásokat egy kávé habjába és szebbé teheti egy vendég napját azzal, ha meghallgatja és megérti.

És lehet mindezektől boldog és elégedett - akkor is, ha az ilyesmikért nem jár oklevél, de még társadalmi elismerés sem.

Én azt mondom, hogy élje mindenki a saját maga által választott életet, ami ŐT megelégedéssel tölti el.

A kérdező pedig anya akar lenni és abban kiteljesedni, neki arra van ambíciója MOST.

A fejlődés, változás pedig elkerülhetetlen - akármilyen téren is működik az illető.